Sziasztok!
Végre egyedül vagyok...

Asszem tegnap kicsit besokalltam, Szelike elég nyügi volt estére (keveset aludt ebéd után). Apa se nagyon vette észre magát, hogy talán segíteni kéne...
Szeli Anyunál, Apa meg elment motorozni. "Jó sokat" van itthon hétvégén... na, mindegy...
Hiszti az van nálunk is, én ott szoktam hagyni. Főleg azt nem viseli el, ha ideülünk a géphez, így azt nem szoktunk. Meg akkor, ha valamit kiveszek a kezéből, amit véletlenül megszerzett, pedig nem szabad neki (pl. üvegpohár, káddugó, mert eltűnteti, vagy már 6odszorra pakolná ki a konyhaszekrényt, és nem engedem). Na akkor fetreng, de én otthagyom, aztán sírva jön utánam, de hamar elkezd vigyorogni!

Nagy franc!
Tegnap is hisztizett, aztán átmentem a másik szobába, ráfeküdtem a matracra, ő meg jött oda már vigyorogva, és mellémfeküdt!
Más baja nem szokott lenni, max ha éhes vagy álmos, akkor sírdogál, de olyankor hamar megoldom a problémáját. Ez viszont nem hiszti!

És szuper napirendünk van, így ritkán fordul elő ilyesmi!
Inkább csak akkor vigasztalom, ha beüti magát, de akkor is figyelem, hogy mekkorát esett, ha csak kicsit, akkor mondom neki, hogy „állj fel”, feláll és már nincs is baja, de ha nagyot koppan...
Reggeli: én már jó ideje úgy szoktattam Szelit, hogy nem rögtön ébredés után eszik, hanem várunk egy fél órát (ébredezünk, összebújunk az ágyban 3-an, játszunk), és ezt úgy megszokta, hogy egyáltalán nincs reggel sírás a kajáért!
Színészkedés: Szeli igazi bohóc. Állandóan viccelődik, grimaszol, nevettet! Ő kezdeményezi. Nagyon édes!
Bocsánat, hogy most nem személy szerint válaszolgattam, csak általánosságban. Azt hiszem egy kicsit antiszociális vagyok ma...

Holnap mensi...

Nincs kedvem semmihez...
