Társalgó főoldal » Errõl - arról » Szülés simán vagy császárral????????

Sziasztok azért inditottam ezt a topicot mert ...Rubint Réka a tökéletes stb...olyan indulatok haraopóztak el hogy ezekre észérvekkel nem lehet reagálni ... esetleg Szülész-nőgyógyászok hozzászólásait is szivesen olvasnánk ebben a témában hogy "hogyisvan ez valójában"szülni ami az egészségünket a babáét és a mamáét sem veszélyezteti ...

Mindenki úgy szüljön, ahogy akar. Ha nem birja a fájdalmat, válasszon érzéstelenítőt, vagy akár császárt. A lényeg, hogy vele és a babával minden rendben legyen.

Miből gondoljátok, hogy a császár nem fáj?????

Ezt csak olyasvalaki gondolhatja, aki nem próbálta. Nekem kettő volt, szerintem a fájdalom mértéke kb. ugyanolyan lehet, mint a hüvelyi szülésé. Bár azt nem próbáltam, sőt még azt sem tudom, milyenek a tágulásos fájások. (én ugyanis programozottan voltan csaszis, a szemem miatt, szóval el sem indították a szülést. Azon ugye nem fogunk vitatkozni, hogy érdemes-e belevakulni egy szülésbe...)
Szóval higgyétek el, hogy a császár is fáj, csak nem előtte/közben, hanem utána, de NAGYON! Tüsszenteni? Orrot fújni? Köhögni? Hasizmot használni? Lehajolni? (stb) Nem nagyon tudsz. FEL VAN UGYANIS VÁGVA A HASAD!!!
Bocs második névtelen, de az a megjegyzésed,hogy aki nembírja a fájdalmat, az válassza a császárt, egyenesen marhaság!

Ez egy hülye vita, azon tépelődni, hogy kinek könnyebb.

Megjegyzem: én nem bánom hogy császáros voltam, de mint említettem, nálam szóba sem jött a hüvelyi szülés, már a terhességem előtt jónéhány évvel tisztában voltam ezzel. Ezért én nem is foglalkoztam ennek a problémájával. a férjemmel mindig azt szoktuk mondani, hogy a mi gyerekeink
"úri módon születtek".

Cili

Ez az úri módon születés tetszik .
Az ágyból való felkelésről nem is beszéltél, pedig szvsz az az élvezetek netovábbja, valamint eltart (az elő néhány alkalommal) vagy negyed óráig...
Zsóka
(szintén két császáros)

No igen. Ugyebár amikor normálisan felkel az ember, akkor a hasizmát használja. Na most próbáld meg ugyanezt hasizom nélkül. Vannak persze különböző megfordulási variációk, meg segédeszközök, mint kötél. Nekem az vált be, hogy a könyökömmel toltam fel magam, az egész jól ment.
De hozzá kell tennem, hogy én a második csaszi után másnap szaladgáltam a folyosón, mindenki azt hitte, hogy egy hetes vagyok... csak mert már tudtam a dörgést. Szóval az elsőhöz képest sétagalopp volt. Pedig még be is vérzett a sebem. De volt olyan, akinek a második volt a rosszabb.

Az biztos, hogy nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a császár kevésbé fáj. Vszleg a babának abból a szempontból jobbak az esélyei, hogy nem akad be, nem kerül az idő hosszúsága miatt oxigénhiányos állapotba - persze csak abban az esetben érvényes ez, ha nem életmentő császárról van szó. De az hátránya, hogy nem halad át a szülés útján, sokkal nagyobb stressz neki, hogy kikapják.
VISZONT: nagyszerűen tudtam ülni!!!

A legrosszabb annak lehet, aki ikreket szült, az elsőt természetes úton, a másodikat császárral. Volt ilyen. Hú, na az aztán nagyon gáz lehetett!!!

Felülés: nálam az oldalrafordulásból felülés vált be .

A 2. császárom után én is sokkal könnyebben , hamarabb felépültem, és valóban, a második nap már úgy járkáltam a folyosón, mint akinek nem is volt császárja...

Nem tudom, magamtól biztos nem választottam volna császárt. És nagy bánatom, hogy kivették a kezemből a döntés lehetőségét: hogy én határozzam emg, hány gyereket akarok. Eleve 3 császárt "engednek" az orvosok, abszolút ésszerű indokokkal. Természetesen ha te több babát szeretnél, lelked rajta. De azért bizony rizikós...

Nekem sima szülésnek indult, császár lett belőle. A fájások hajnali három körül indultak, délután egyre lett meg a gyerek.
EDA-val érzéstelenítettek - volna, ha sikerül. Nem sikerült. A vágáson kívül mindent éreztem. A gyerkőc akkora volt, hogy állítólag még a császárnál szokásos vágáson is alig fért ki.
Sokan úgy jellemzik a császárt, hogy olyan, mintha az ember hasában mosogatnának, tompa nyomkodás. Én úgy jellemzem, hogy valaki fél órán át surranóval a lábán ugrált rajtam.
Néha nem vettem levegőt, akkor szóltak, hogy kismama, lélegezzen! Nem mindig tudtam.
A gyerek megszületése után elaltattak, úgy varrtak össze.
Következő gyereknél ragaszkodtam a hüvelyi szüléshez, komolyan azt gondoltam, az sem fájhat kevésbé.
Ő is nagy lett, ő is császár.
Másodszorra sikerült az érzéstelenítés, azóta tudom, hogy a császár nem minden esetben jár iszonyatos fájdalmakkal.

Aki csupán a fájdalom elkerülése végett választja a császárt, az vegye ezt is figyelembe.
Nem kellemes rosszul sikerült érzéstelenítés mellett végigcsinálni a császármetszést. Higgyétek el, nem egy leányálom!

Sziasztok ! Abszolut egyetértek abban hogy aki uri passzióból "válassza" a császárt az keservesen csalódik mert sokkal fájdalmasabb mint a sima szülés... én mindhárom gyermekem simán szültem több kevesebb nehézséggel de... reggel egyedül mentem ki tusolni stb. mig szegény császáros még mindig az őrzőben volt és alig birt mozogni...

Nekem a sima szülésem után a 2. császár volt. A saját kérésemre, mert az első után azt mondtam, hogy ha nekem ezt a borzalmat még egyszer végig kell élnem, akkor inkább kiugrom az ötödik emeleten levő szülőszobából az ablakon. De mert akartunk még egy gyereket, ezért megkerestem azt az orvost, aki kérésre is vállal császárt. Ezután EDA-val, császárral szültem, ami egyáltalán nem fájt, az EDA-t még majdnem 2 napig bent hagyták, így az utófájdalmakat is megúsztam. Ha az "úri" dolog, hogy egy nő nem akar fölöslegesen szenvedni, ha nem muszáj, akkor én egy úrinő vagyok, vállalom (egyébként is annak tartom magamat, lehet megkövezni).

Sziasztok!

Ha valakinek minimális a fájdalomküszöbe, akkor az én vagyok. Nekem annyira alacsony, hogy nincs is. Nálam fel sem merült a császár, a dokinál rákérdeztem (hátha választhatok ), azt mondta, hogy csak ha muszáj. Nos nem volt muszáj Nem mondom, hogy nem fájt, de vajúdással együtt 4 óra alatt (pontosan) megvolt a 3500 grammos 56 centis babám. Ha lesz még gyerekem, ilyen szülést kívánok magamnak Dokim szerint úgy szültem "mint a parancsolat"
Volt egy fél óra a CTG-n, némán szenvedtem (némileg ugyan dobáltam magam), mint egy úrinő
Szülés után, meg a 2 óra után, mikor betoltak a szobába elájultam. Nem igazán tudtam/mertem felülni, mert szédültem, de hajnaltájt gyakoroltam...egyre több lépés, majd vissza az ágyra és mire hozták a babát már zuhizva frissen-fitten figyeltem
Gátseb fájdigált, de félpopón tudtam ülni és leginkább térdeltem az ágyon

Blanka-Bianka,
nem kövezlek meg, csak nem értelek. (Ami természetes, hiszen nem ismerem a hátteret.)
De lenne kérdésem. Mitől voltak iszonyatosak a fájdalmak? Az első szülésed is EDÁval volt? Ha nem, akkor miért nem próbálkoztál hüvelyi szüléssel, de EDÁval? Én azért nem értem a császárt kérésre vállaló orvost, mert a császárnak nem csak akkor, a műtőben van nagyobb kockázata, hanem a későbbi terhességeknél és szüléseknél is! És most ne mondd, hogy nem akartok több gyermeket, mert azt sosem tudhatod előre. Az én első szülésem után azt mondtam sosem lesz több gyermekem. Aztán mégis. És akkor eleinte úgy gondoltam császárt szeretnék. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy nem szabad császárt kérni. A természet begyógyítja a lélek sebeit is.

Barbi,
második szülésemnél 2,5 órával a gátmetszés után teljes fenéken ültem. Elsőnél csak azért nem, mert olyan komplikációk adódtak, hogy utána 3 napig nem tudtam mozogni. Ezerből egynek is kell lennie valakinek!

Első lányomat 17 órás vajúdás után császárral szültem, akkor megváltásnak éreztem. Másnap rájöttem, hogy nem olyan nagy megváltás... Felülni, köhögni, röhögni, oldalra fordulni stb. csak keserves harc árán sikerült. Második babámat a 23. héten "simán" szültem, sokkal rosszabb volt mint az első szülésem. Nem fizikailag, bár a fájások olyanok, mint a 40. héten, hanem lelkileg volt szörnyű.
Harmadik babám szintén császárral született, és sokkal hamarabb felépültem mint az első után. Másnap már csigatempóban szaladtam a folyosón, és 10 nap után már a játszótéren voltam a nagyobbik lányommal. Most szeretnénk harmadik babát, biztos, hogy császárral fog megszületni, de nem bánom . Csak egészséges legyen!Persze én sem így képzeltem, de nem csinálok lelki problémát abból, hogy nem természetes úton születtek a lányaim. Attól még lehetek jó anya, hogy ők is "úri módon" születtek.

Timi

"Mindenki úgy szüljön, ahogy akar. Ha nem birja a fájdalmat, válasszon érzéstelenítőt, vagy akár császárt. A lényeg, hogy vele és a babával minden rendben legyen."
Bocsika, de ez a hozzászólás pusztán azért született, mert szerintem tök mindegy, hogy hogy szül valaki. Az érzéstelenítő szócska után van egy vessző. Elnézést az összes császáros és nem császárostól. A szülés fáj, tök mindegy, hogy szülsz, ha nem közben, akkor utána. De soha nem fogom megérteni, miért van állandó vita a császáros és nem császáros anyukák között.

Timi,
nem is arról van szó, hogy ki lehet jó anya és ez nem attól függ, hogy hogyan születtek a gyerekek.
A vita, hogy névtelen szóhasználatával éljek, elsősorban ebből fakad és abból, hogy ettől kevesebbnek érzik vmi miatt a szülést. Én sem értem.
De, ami fontos, hogy miért választ vki egy nagy hasi műtétet, ha a természet máshogy rendezte korábban? Ha van direkt erre egy már jól bejáratott út? És hangsúlyozom, csak arról beszélek, ha nem KELL, hanem SZABADON VÁLASZTOTT a császár. Ráadásul én úgy tudom, császározni csak anyai vagy magzati indok miatt lehet.
De erről már vol trégebben egy vita, egy másik topicban.

Kinek mi a nagyobb kín. Én mindkettőt próbáltam, ezért tapasztalatból mondhatom, hogy a császáros hasvágás fájdalmai (még az utófájdalmakkal együtt se) sehol nincsenek ahhoz, mint amikor a hüvely és a gát megy tropára, vágják szanaszét. Nekem a természetes szülés egy rettenetes rémség volt. Nem, nem kaptam hozzá EDA-t, sima szülésnél akkor és ott erre nem volt mód. Azt a fájdalmat, kínt, megalázott kiszolgáltatottságot, amit a sima szülés jelent, soha többé nem akarnám átélni, és senkinek nem javaslom. Ellentétben a császárral, ami már-már élmény volt.
Császárhoz mindig lehet okot találni, ha az orvos császárpárti és profi ebben a műfajban. 3-szor simán lehet császározni, én már láttam olyant is, aki a 4. gyerekét hozta világra császárral.
Nem nagyon érdekel a fene nagy természetesség, elvégre már régóta nem barlangban lakunk, hanem kényelmes, fűtött lakásokban. Emiatt is szégyelljük magunkat?

Ajajaj, kezd eluralkodni az ismerős stílus
Énis pusztán leírtam, hogy hogyan szültem, nem mondtam véleményt másokról. Csak annyit, hogy én hogy csináltam és hogyan csinálnám megint.
Nem szabad(na) ittsem általánosítani. Ha vkinek rossz élmény a természetes szülés, persze, hogy nem akarja mégegyszer átélni. Nekem abszolút pozitív élményként maradt meg, EDA nélkül, oxitocinnal. Császárral sincs semmi bajom, nekem is megfordult a fejemben, hogy megkérem az orvost, beszélgettünk, meggyőzött, ennyi.
Blanka-Bianka, már ne haragudj, de nem érzem magam barlanglakónak amiért nem császárral szültem.
Nem értem, hogy egy ilyen téma miért vált ki indulatokat! Nem tudom miért kell egymást sértegetni, tényleg tragikus ami itt folyik
Ez is olyan téma úgy látszik, mint a szopi X tápszer, cumi X nemcumi és hasonlók. Abba már bele sem gondolok, hogy RR-hez hasonló "remek" topic lesz ebből.

Ne haragudj, de mit nem javasolsz senkinek? A sima szülést? És kinek nem javasolod, ha szabad megkérdeznem?

Lányok! Miért kell újabb alapot adni egy olyan értelmetlen topiknak, mint amilyen RR-volt?

Egyértelmű, hogy itt is van egy idétlen provokátor! Ne hagyjátok, hogy ellentéteket szítson köztetek!

Bocs,
szerettem volna megérteni vmit.
Beszéljetek el nyugodtan egymás mellett, bár ebben semmi építőt nem találok.
És az említett, ismerős stílust sem.

ÉN is szültem igy is, úgy is, a normált oxitocinnal és érzéstelenités nélkül. Ki-ki elképzelheti, hgoy milyen volt, azóta tudom, hogy "bűn" és "orvosi hiba" oxitocint bekötni érzéstelenités nélkül, én megkaptam.
Az első császárom mozi volt, semmit nem éreztem, ill amikor igen, az is kibirható volt.
A második császárnál sokkal többet éreztem, hányingerem volt, és közben azt mondtam, nem, nem lesz több baba. Hangsúlyoznám, hogy császár közben! és nem után. Az még utána jött. Amúgy rendesen működő dolog volt, pedig hallottam már pár sztorit én is a sikertelen érzéstelenitésről, enyém nem az a kategória volt, "csak" a nyomás, húzás és igy tovább, de az keményen.

Azért még egy aspektus. Manapság nagy "divat", hogy a baba a pocakból való kiérkezés után anyukája hasán és cicijén tölti a következő perceket, majd pár perces egyéb (mosdatás, öltöztetés, közben mama gátintézés) után együtt marad a család, jobb esetben innentől végig.
Igaz, hogy van már 6 órás császár, nekem 12 órás spinál jutott, ilyen volt csak raktáron (szegény a magyar egészségügy) alapon.
Gyerkőcöt kikapták, hangjában egyértelmű volt a felháborodás.
Ezután engem még lelkesen összefoltoztak, miközben kintről, a melegedőből - lelkem mélyén könnyezve - hallottam kislányomat, aki bizony üvöltött, sokáig. Élete első egyórányi élménye semmi jó nem volt. Igen, láthattam, de meg nem foghattam, cicire nem rakhattam.
és még boldog lehettem, mikor 4 órásan megkaptam (aludt), vagy egy órát gyönyörködhettem benne, aztán 8 órásan már cicire is birtam rakni, és 20 órás korától velem van (első éjjel is benne a 20 órában). És közben ott voltak a normál szültek, a 2-3 órás babájukkal a karjukban, azokkal a babákkal, akik már a szülőszobán cicire kerülhettek.
Nem azért, mert semmi gondot nem csinált a szopiban, de kimaradt, és valahányszor olvasok szép szüléstörténeteket, vagy csak simán szüléstörténeteket, ahol jön a sor, hogy és megkaptam és átöleltem és szopizott és megnyugodott, és összesen alig sirt (netán otthonszülés vagy csendesszülés sztorikban a nem is sirt), akkor máig összeszorul a torkom, hallom ahogy kétségbeesetten sirt, és máig pocsék érzés.

Persze lehet, hogy azoknak, akik önként választják a császárt, mindezek semmit nem jelentenek.

Ildi

Ildi!

Értem miről írsz! Én ugyanigy jártam! Megfejelve azzal, hogy elvitték a csecsemő intezívre, alig volt több mint 2 kiló és míg vartak és utána az örzőben voltam, azt sem tudtam mi van vele, jól van-e! 24 órán keresztül fektettek és még utána sem engedtek szoptatni jó pár napig, mondván nincs tejem...hja, ha cicire sem teszem, csak fejem mitől is indult volna be....hát nekünk ezek után csak négy és fél hónap szopi jutott!

Süti

Aki a császárt választja (itt a választáson van a hangsúly), mindig ezerrel és általábn pökhendien magyarázza a döntését, és miközben arról próbál meggyőzni, hogy ez így jól van, egyre inkább az derül ki belőle, hogy ő maga is tudja, hogy nincs ez így jól. Hiszen különben minek magyarázná?
Próbálják magukat is és a környezetüket is meggyőzni a döntésük jogosságáról és helyes voltáról, de legbelül érzik, hogy valami nem ok.
Ha nekem az 1. szülésem körül gubanc van ( más jellegű, de volt is), akkor a 2.-hoz új dokit, új kórházat keresek, és újrapróbálkozom, élve az orvostudomány és a fájdalomcsillapítás adta lehetőségekkel. A megalázottság ill. "emelt fővel való" szülés nem a hüvelyi/császáros módon múlik. Iszonyúan meg lehet v.kit alázni császár közben is. Én pl. úri módon szültem "rendesen", mert olyan jól sikerült az EDA, hogy még a tolófájásokat sem éreztem, sőt a gátmetszést/varrást is úgy intézte a doki, hogy utána sem fájt egy egészen picit sem. Ültem, WC-ztem, minden ment már aznap, és utána is, amikor a fájdalomcsillapító hatása kiment. Szóval fájdalom nélkül is megoldható közkórházban, nem előre fizetett hálapénzzel a szép szülés.

PIldi
vannak kórházak, ahol a császár után (úgy értem, a baba kiemelése után) - ha minden oké - a melledre teszik a babát. A Sote nem ilyen sajnos...
Húzgálást én is éreztem, és kb a felétől égő érzést. Azóta sem tudom, mi volt, mert nem a spinál (eda, mittoménmi) hatása múlt el, gondolom én legalábbis, mert a lábam lógótt még este is, mintha rongyból lenne . Azzal együtt jobban meglettem volna enélkül.
És a folyamatos majdnem-elájulok-érzéstől is, meg attól, hogy csak lenne már vége. Ködös emlékeim vannak az egészről (gondolom nyugatót is kaptam), a mai napig nem emlékszem pl, hogy a kislányom felsírt-e (állítólag igen), meg pl arra sem, hogy véres, csatakos lett volna (pedig biztos az volt, milyen lett volna)...
Kimaradt sok minden.
Viszont a mérleg másik serpenyőjében ott az egészséges kislány, és az egészséges anya.
Az indexen most "futottam össze" egy anyukával, akinek a császár utáni sima szülésénél szétrepedt a heg. Ő szerwencsére életben maradt. A kisfia sajnos nem élte túl ...

Zsóka!

Igy van ez, én is ez utóbbival "vigasztalom" magam, remélhetőleg azért évek alatt fel fogom dolgozni. De hogy ebbe önként belemenni????

Ildi

Abba miért kell egy babának meghalnia ,hogy a szülés alatt nyílik szét a heg? Mert azt még érteném, ha a terhesség alatt, de így??

Rjuli,
bár az anyuka azt mondta, így szülés előtt ne olvassam el, mégis elolvastam a történetet. A lényeg, hogy megrepedt a méh, és (bár ezt nem írta, de ennek kellett történnie) levált a méhlepény. A lényeg, hogy egyszercsak nem volt a babának szívhangja.
Oxigénhiány, a picurkát újjáélesztették, két hóapig kómában volt, lélegeztetni kellett, de sajnos az agya nagyon-nagyon sérült... Aztán leállt a légzése újra.
Sok-sok orvosi műhiba "eredménye" volt ez... (ahogy olvastam, vagy négy-öt hibát vétettek).
És ez borzasztó. Mert ha odafigyelnek, akkor nem lett volna semmi baj. Már eleve nem lett volna szabad az anyukát hagyni vajúdni...
A szülés nem egy életbiztosítás .

MOndjuk nekem csak egy enyhe toxémiám volt az elsőnél, de így utólag rájöttem, hogy nálam is hibát hibára halmozott az orvos. Mert ugye, tévedni emberi dolog, egy dolgot el lehet rontani/téveszteni, de sorozatosan hibázni semmiféleképp nem elfogadható. Nekünk szerencsénk volt.

Persze, tévedni emnberi dolog - csak vannak olyan szakmák (na jó, nevezzük hivatásnak), amikor NEM SZABAD TÉVEDNI!!! Egyszerűen nem szabad megengedni azt a luxust, hogy sorozatosan elnéz, figyelmen kívül hagy olyan jeleket, amik alapján sürhgősen lépni kell...

Nekem hüvelyi szülésem volt,és a mai napig gyönyörű emlékként tartom magamban(mindezalatt a másfél év alatt)!

Sokat szoktam az iskolában beszélni a gyerkeknek erről az egészről az órán és úgy gondolom,hogy általában a szülés megélése sokban függ attól,hogy tudjuk-e,mire számítsunk és el tudjuk-e fogadni,hogy ennek igenis fájni kell.Na jó,nem megyek bele pszicho-dumákba és nem akarok általánosítani,mert mindenkinek másért volt jó/rossz,fájt/nem fájt.

Nekem is 4 óra alatt lett meg a kisfiam,kaptam oxitocint és kb 1 órás kitolással sikerült életet adni neki.Persze,könnyen vagyok,mert nem vajúdtam hosszan,nekem is volt ismerősöm,aki 12 órás vajúdás után császárral szült.Hozzáteszem,szt a kitolás nem ifáj,mert a nyomáskényszer teljesen elfedi a fájdalmat.Az orvos szt nehéz szülésem volt,mert nagy volt a baba feje,35 cm,hozzá 3100 gr,én meg egy töpszli.De én a mai napig imádom ezt az élményt,pedig utána napokig alig tudtam ülni.Nem a gátseb,vagy a hüvelyi repedég miatt,hanem a csontjaim fájtak,annyira szétnyomta fiam.
Szóval nem csak egy hasni seb tud fájni,bár együttérzek a csaszisokkal,de egy hüvelyi szülés utáni állapot is.Alig tudtam felállni először,annyira fájt,ahogy a vér és a súly az altáji részemet nyomni kezdte.De a hasi seb akkor is komolyabb dolog!!!!Nem "csak" egy vágás és kész!

Egy biztos,és ezzel szt mindenki egyet ért,akárhogy is,de MEGÉRI!!!!!!!

És valóban nincs értelme összhasonlítgatni,mert mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb,legrosszab.És miután mindegyikünk más és más,szubjektíven ítéli meg saját fájdalmát,nincs is valódi összehasonlítási alap.

Egy másik topikban már leírtam,hogy miért előnyösebb általában a hüvelyi szülés a baba szempontjából.És itt most minden komplikációtól mentes dolgot értek.
Azt el tudom fogadni,hogy a fájdalomtól való félelem miatt vki a császárt kéri,hiszen ott valószínűsíthető,hogy nem is fog haladni a szülés a görcsösség miatt,ami így is úgy is oda vezet.De csak azért,mert "lemásztunk a fáról és kijöttünk a barlangból",ez nevetséges.

Anyapoc

PIldi

Az előbb elfelejtettem!
"hogy "bűn" és "orvosi hiba" oxitocint bekötni érzéstelenités nélkül, én megkaptam."--ezt a mondatodat nem értem...Az a bűn,hogy bekötik az oxitocint,vagy hogy érzéstelenítés nélkül????Nagyon fáradt vagyok,lécci,rágd a számba!!!!

Pussz,Anyapoc

Sziasztok! Mostmár bánom hogy elinditottam ezt a topicot mert létom hogy csak értelmetlen vitatkozássá fajul...hat el a célom csak az volt hogy lássuk hogy mindkét szülési módnak megvannak a maguk szépségei és fájdalmai is egy biztos hogy egy gyermeknek életet adni a világ csodája én háromszor is átéltem ezt a csodát....a szülést mindenki másként éli meg ezt el kell fogadni... további jó eszmecserét üdv.

Anyapoc!

Igen, úgy értettem , miszerint ha oxitocint bekötnek, akkor illik mellé adni érzéstelenitést (edát) is. Bár gyanitom, hogy nem én voltam az egyetlen.

Ildi

Ildi: A Schöpf-Mereiben fel sem merült, hogy fájdalomcsillapítót kapjak az oxitocin mellé Semmilyet, nemhogy EDA-t.
cory

Ildi,
nálam sem kérdezte meg senki, hogy akarnék-e vajh fájdalomcsillapítást. Sőt, miutánnekem addig semmi fájdalomérzetem nem volt, cirka 1o-12 óra fájdalommentes vajúdás után nyomták belém az infúziót. A végére már nem voltam magamnál kb. Nem is sikerült a kitolás, vácuum lett a vége. Csak addig éreztem fájdalmat, amíg folyt le az infúzió.
És hol adnak mellé EDÁT? Mondjuk, hol ajánlják fel mellé az EDÁt?

Kelemen Péterné
Eddig, akárhány olyan topicot olvastam, ahol felmerült a császár nem császár kérdése ( rengeteg ilyen van), ott mindig elszabadultak az indulatok. Szerintem ez a topic, a többihez képest, nagyon nyugis:-)
Rosszabbra számítottam, amikor elöször megláttam a topic címét, én amennyi veszekedést már olvastam ezzel a témával kapcsolatban, tuti nem indítottam volna ilyen topicot.

Nekem sem adtak semmi érzéstelenitést mellé. Monduk én nem is szenvedtem annyira, mint vártam. Lehet, hogy ez volt a csel. Sokkal rosszabbra számitottam, mint amilyen végül a szülésem lett.

Zsunya

Huh, nem tudom, de tuti valami dokitól valahol a babanettel kapcsolatos helyen hallottam/olvastam valamikor ezt a dolgot, de meg nem mondom kitől mikor és hol.Bocsi mindenkitől, akinek ezzel a lelkébe gázoltam.
Ildi

Solya,

én a Margit kórházban szültem, és amikor bekötötték az oxitocin infúziót, a szülésznő azonnal felajánlotta hozzá az EDA-t. Azt mondta, hogy nagyon embertelen fájásokat okoz, és szerinte nem bűn, ha elviselhetőbbé teszik.

Timi

Solya,
én a Margit kórházban szültem, és a szülésznő ajánlotta fel az EDA-t, amikor bekötötte az oxitocin infúziót. Azt mondta, hogy olyan embertelen fájásokat okoz, hogy szerinte jobb ha csillapítják. Igaza volt!

Timi

Sziasztok!
Az "Anyaság"-ban indított valaki egy új topikot, császárral szültem címmel, és azt tanácsolták neki, hogy jöjjön ide, úgyhogy én is itt szólnék hozzá.
Úgy látom, hogy itt alapvetően mindenki a császár - nem császár fizikai fájdalmairól ír. Azt hiszem, az, aki császárral szült (mint SAJNOS én is), nem tudja felmérni, hogy milyen a "sima" szülés, és fordítva, aki nem esett még át nagy hasi műtéten, mert erről van szó, az meg azt nem tudja, hogy milyen utána felkelni, stb. Nekem pl. egy hét múlva még be is gyulladt a sebem, és kezelésekre kellett járnom, még hetekig szivárgott, fájt, viszketett, valószínűleg egy allergiás reakció volt.
Ami viszont még a császárhoz tartozik, az a lelki oldala: nekem is olyan érzésem volt, hogy nem sikerült a szülésem. Amikor megérkeztem a kórházba, 180/100 volt a vérnyomásom, ezért EDA-t kaptam (akkor 2 perces fájásaim voltak), ami leviszi a vérnyomást is, viszont ettől később nem éreztem a tolófájásokat, babónak meg elkezdtek romlani a szívhangjai. Így lett császár. Szörnyen kiszolgáltatottnak éreztem magamat, készültem a szülésre, gyakoroltam minden nap a légzést, elképzeltem, hogy kipróbálom majd a különböző pozíciókat vajúdás alatt, erre először ágyhoz kötöttek az EDA-val, aztán felvágták a hasam... Ráadásul altattak, mert nem hatott az érzéstelenítés, bár ennek lehet, hogy én voltam tudat alatt az oka, mert nagyon féltem attól, hogy ébren csináljam végig a műtétet, és mindent halljak, érezzek. Most már 5 hónapos a kisfiam, de a mai napig elszorul a torkom, ha a szülésre gondolok, ill. a műtétre, mert nem is tudok úgy gondolni rá, hogy szültem.
Az, hogy a babát utána csak órákkal később láthattam, és igazán megfogni csak egy nappal később tudtam, nem javított a lelkiállapotomon.

Nem tudom, hogy mi történt, az előbb az első hsz nem jelent meg, aztán mindkettő itt termett. Bocsánat, csak egyszer akartam!

Timi

Kedves Mindenki!
Nagyon elszabadultak az indulatok!
Nem bírom megállni,hogy véleményt ne nyilvánítsak a "kérésre császárt végző" orvosokról.Ez az orvosi eskü megcsúfolása!/Nil nocere!/ Szülés helyett egy kockázatos nyílt hasi műtét??!! Borzasztó!
Én is "rendes " szülésre készültem először,de az első NST-t látva az orvosom az azonnali császár mellett döntött,mert 60-as volt a szívhangja.A másodikkal 10 óra vajúdás és folyamatos hányás után/egyébként ilyet még nem olvastam sehol/ A kitolási szakasz előtt kerültünk a műtőbe mert szintén megfeszült a zsinór.Megváltás volt akkor a spinál,de másnap....!Bár 6 óra múlva "csigatempóban szaladtam a folyósón" de a drénkivételt,foly. katétert,a hasizom hiányát mely elmebeteg irigyelheti tőlünk?

Úgy látszik sok függ a helytől is,mert Győrben fél óra múlva már hozzák is szopni a babát,és mindig Veled lehet!
A férjem azt mondta amikor azon nyavalyogtam,hogy én nem is szültem ,hogy gyereket akartunk nem szülést!Akkor fel voltam háborodva ,hogy milyen érzéketlen,de utólag örülök,hogy nem hagyott elmerülni az önsajnálatban!Lassan tervezem a harmadikat is,de úgy hallottam,hogy az csak elektív császár lehet.
Ha van vkinek tapasztalata írjon!Köszi:Judit

Csak egy szóra. Zsófia írta. "Ami viszont még a császárhoz tartozik, az a lelki oldala: nekem is olyan érzésem volt, hogy nem sikerült a szülésem." Nekem a hüvelyi szülés után volt ilyen érzésem. Ilyen is van.
Az elsőnél az I. klinikán eszükben sem jutott oxitocinhoz fájdalomcsillapítót ajánlani. (Mondjuk EDÁt úgysem kértem volna.) A másodiknál egyiket sem kaptam szerencsére, és egyébként is jó élmény volt.
Judit, itt egyáltalán nem szabadultak el az indulatok, ez egy kultúrált eszmecsere. Nézz körül bizonyos zárolt topikokban
Sziasztok
Klára

én szerencsére csaszarral szültem, soha nem bantam meg. Föleg ha hallgatom a szakadt hüvelyü, gatmetszéseseket, irtozatos fajdalomakat atélt story-kat a szuperanyukaktol!!
2 gyerekem van 2 csaszarral.
Utalom a fajdalmat, és a 3.at is igy szülném.
Senki ne érezze magat kevesebbnek, azért mert nem üvöltözött orakig és nem szakadt méhszajig...
Kivétel, aki a hüvelyi szüülést fantasztikus élménynek élte meg! Sok örömet a babakhoz! m.

Névtelen!
Kár, hogy nem írtál nevet, mert szerintem ez is egy abszolút vállalható álláspont. A császár okozta lelki gondok feldolgozásában őszintén szólva nekem is segített, hogy belegondoltam, hogy nem repedtem, nem volt gátmetszés, ettől ui. nagyon féltem, főleg, hogy esetleg nem gyógyul be teljesen, ilyenről is lehet olvasni.
Persze nem hiszem, hogy bárki is szuperanyukának tartja magát csak azért, mert nagyon szenvedett.

Sziasztok!

Bármelyik álláspont vállalható. Ami szerintem nem elfogadható, ha az anyuka csak azt nézi, hogy neki mi a legjobb, mi a legkevésbé megterhelő. Ma már lehet keresni hasizomkímélő vágásmódú, EDA-s csaszit, több napos EDA-s fájdalomcsillapítással. Mert akkor az nem emberi, csak önző.
Egyébként valóban létező dolog, hogy a szülés a félelem miatt nem halad. Ekkor is lehet, hogy csak a császár a kivezető út (bár az EDA is csodákat tud ilyenkor művelni), de ezt a dolgot nem itt kellene megfogni. Ki kellene deríteni, hogy a kismama mitől fél és miért. Akkor lehetne a problémával kezdeni valamit. Persze lehet, hogy erre a búvárkodásra sem jelentkezne mindenki, akinek szüksége lenne. Pedig egy félelemgombóccal élni nem túl jó.

Ahogy gondolkozom a szüléseken, csaszikon egyre inkább az kerül elő, hogy irtó sok minden múlik a pszichés hozzáálláson és állapoton az anyukáén és a babáén egyaránt. Még a nyilvánvaló fizikai dolgok is (megfeszül a köldökzsinór, hátsó koponytartás) történhetnének máshogyan kiegyensúlyozott körülmények között. Pl ha a baba nem "ideges", akkor máshogy úszkál a zsinórral, vagy nem keveri össze a forgásirányt.Ha az anyukája nem feszült, át tudja engedni magát az eseményeknek, de a szükséges mértékben eszénél van, akkor lehet, hogy egyáltalán nem reped el. Nyilván vannak a fizikai lehetetlenségek, de a mi gondolatainknál jóval kintebb van tolva a határuk.
Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan jöhetett össze az a sérülés nélküli rohamszülésem. Fizikailag nem sokban különbözhetek a többiektől, pláne az egy szüléssel korábbi állapotomtól. Talán a környezet mássága, a beleszólók hiánya (otthon egyedül (BRRRRR)), az a kényszer, hogy muszáj észnél is lennem a baba (és a magam) érdekében tette ezt lehetővé. A baba csak egyet akart, menekülni (éhes, szomjas volt). Ezt elég összeszedetten művelte, hiszen gyorsan túl akart lenni rajta. Azért kellett itt szándékainktól független belülről jövő együttműködés, hogy a normál állapotból 40 perc alatt, ha mindent összeszámolunk 1 óra 37 perc alatt szülőcsatornányi hely legyen!

A szülésindításhoz jár biztosan fájdalomcsillapítás (EDA),hiszen ott a semmiből jön az oxitocin gorombasága. Egyéb esetekben valószínűleg soxor nem jut fájdalomcsillapításhoz az anyuka, mert akár nem is árulják el neki, hogy tesznek egy kis oxit az infúzióba. Szülésindításkor a Rókusban biztosan van EDA.

Lehet, hogy kicsit összevissza az iromány, de remélem valamennyire kihámozható, amit mondani szerettem volna.

Snoopy

Névtelen, nekem nem szakadt a hüvelyem és a gátmetszés sem okozott semmilyen problémát, de ettől még nem tartom magamat szuperanyunak. Semmi szuperség nincs a hüvelyi szülésben, nem értem mire akarsz ezzel kilyukadni. Ha valaki azt gondolja, hogy attól lett szuperanyu, mert természetesen szült, az nagyon buta.
Vagy csak te próbálod ezzel nyugtatni magad?
Nagyon sajnálom, hogy Neked a szülésről csak az órákig tartó üvöltözés és a méhszájig szakadt hüvely jut eszedbe
Szerencsére Nekem más...

Talán ma a legnagyobb probléma az, hogy nem készülünk fel az esetleges császárra. Bennem fel sem merült, hogy ne hüvelyi úton szüljek, így egy sort sem olvastam a császármetszésről. Ezután érthető, hogy hidegzuhanyként ért az egész, és ott álltam úgy, hogy gőzöm sem volt arról, mi fog történni velünk.
Második babánál már volt egy előző élményem, és nagyon sok dolgot elolvastam, mint ahogy más is teszi a szülése előtt. Felkészült voltam, így kimondottan hangulatos volt a szülés. Mindenkinek csak hasonló élményt tudok kívánni, akár hüvelyi úton, akár császárral szül.

Azóta sok topikban beszéltem már arról, hogy mik könnyíthetik meg a császáros szülés után a dolgunkat, de hasonló passzív volt az érdeklődés, mint amilyen nekem volt az első előtt. Pedig a császármetszéssel is tisztában kéne lennünk.

Nekem nem lenne most gyermekem, ha nincsen a császármetszés. Mióta ezt felfogtam, egyetlen percig sem érzem magam frusztráltnak.

Snoopy! Ez komoly, hogy "szülésindításhoz jár biztosan fájdalomcsillapítás (EDA),hiszen ott a semmiből jön az oxitocin gorombasága"? 2000-ben is így volt? Nekem az I. klinikán egy szóval sem ajánlottak EDÁt, pedig indították a szülést (zselével, aztán burokrepesztés és rengeteg oxitocin is volt). Mik vannak! Vagy csak tudta a dokim, hogy úgyis félnék tőle?
Klára

Névtelen m!

Látod, valami fruszráció mégiscsak maradt benned, hiszen felcsattansz, név nélkül írsz, és ironizálsz a nem császárosokon. Úgyhogy mégiscsak oda jutok vissza, hogy nem kel annyira bizonygatni, hogy jobb a császár, mert ti magatok sem hiszitek el. Csak annak jobb, aki/akinek a gyereke ma nem lenne, ha nincs ez az eljárás. De azok érdekes módon nem indulatból beszélnek, hanem tárgyilagosan.