Szezsokám! Lehet, hogy rosszul értem, de azért még van remény, ugye (hátha nem jön meg hétfőig)?? Amikor 5.6 lett a hcg-m, én balga még akkor is reménykedtem. Léleksimit küldök.
Rólam: voltam fogdokinál, és nem kellett kihúzni a fogam szerencsére, "csak" megműteni. (Most jegelem.)
Viszont, hogy az élet nehogy má' fenékig tejfel legyen, a következő ciklusban elmarad az inszem (és mindenfajta stimulálás), mert beállok azoknak a sorába, akiknek felborult a hormonrendszere a stimuláció miatt

(mondjuk az érdekes, hogy a lombikos gyógyszerek miatt nem, de a sunyi kis Clostylbegit miatt igen): FSH: 7 E: 48 (ezek jók), LH: 32

TSH 12,1

(nyáron 2 volt, aztán szeptemberben 3.7, amikor is elkezdtem szedni a Letroxot, és most a Letrox ellenére ennyi!!! Ha nem szedném, akkor mennyi lenne, 100????) Láttam a dokin, hogy ő is teljesen kiakadt, hogy ez mitől van (főleg a TSH kétségbeejtő, mert az LH borulhatott a stimu miatt is, azt mondja). Rendes volt nagyon, személyesen felhívta a Klinika laborját, és bediktálta a TAJ-számom meg hogy miket (pajzsmirigy hormonok és anti-TPO) nézzenek meg (tudni kel, hogy ha nincs elrendelő orvos a klinikán belülről, akkor nem hajlandóak foglalkozni az emberrel ott), hogy még csak a regisztrációnál se kelljen sorbaállnom. El is mentem, levették a vért, eredmény holnap (ha el tudok érte menni a fogam miatt). Már csak attól rettegek, hogy nem indult-e be újra az autoimmun pm gyulladásom (másra gondolni se tudok, hogy mi okozhat ekkora TSH emelkedést), de ez meg pár hét múlva derül ki. Szóval fényévekre kerültem most a saját gyerekemtől, ahelyett, hogy közelednék hozzá. Ráadásul most nagyon meginogtunk mindketten (mármint én és Apa, nem én és a doki) az inszemet illetően, tudniillik ha már szétcs.szem a hormonrendszeremet, akkor legalább ne ezzel a szánalmas inszemmel tegyem úgy, hogy közben lósz.rt se ér (én meg vagyok róla győződve, most már még biztosabban, hogy NEM volt peteérésem, és üresek voltak a tüszők, a hőmből teljesen ez következett és most a hormonok is azt mutatják, hogy valami nem kóser. Ráadásul ha lett is volna egy kis embrike véletlenül, nem csoda, hogy ilyen TSh mellett nem maradt meg.), hanem akkor már lombikkal, aminek csak nagyobb esélye van, hogy sikerül. Nem is akartam írni nektek (de aztán benéztem Szezso miatt), gondoltam hagyom ezt a gyerektémát a fenébe és beállunk öribabáért a sorba, mert így is már nagyon-nagyon a végét járjuk mindketten....
Szóval legördült egy nagy kő a szívemről (foghúzás), és a helyére gördült egy másik (szétcs.szett hormonok)...
Ne haragudjatok, hogy ennyit siránkozok, mikor másnak sokkal nagyobb bánata van.