Társalgó főoldal » Várandósság » 2008-ról lemaradtunk, de 2009-ben tuti szülünk

Hát eddig még melegem is volt a nagy kapucnis pulcsimban, tegnap meg egyszerűen lefagyott a mellbimbóm...

Kabát dolgot én megoldottam, 10-15 éve vettem egy hatalmas kapucnis lebernyeget, most varrattam rá cipzárt, és hát ez alá még a pocakommal együtt is fér néhány pulcsi, hát így

laptetőőőőőőőőő... azt kívánom, hogy valahogy ússzam meg a postára menést...

ööö... nem jött be... Megyek

Nemlajos!

Öltözz fel! Hideg van kint!

benire is a téli dzsekit adtam már ma. Igaz, élénken tiltakozott ellene. De hát kell az, amikor a bölcsiben kint játszik.

Én pedig ma lustálkodom...

Cat: El is felejtettem irni. Nálunk az Aldiban az overáll akciós. Amit mi vettünk most 900Ft volt:(
Bár szerintem kiárulnak minden ruhát mert más is akciós volt.

Csucsu!

A maradékokat szokták így leárazni. De akkor általában már nem találok olyat ami jó Benire, vagy tetszik. Nálunk leginkább a lányos cuccok maradnak meg.

sziasztok!
annyira örülök, mert megjöttek a rucik amiket vasárnap este vettem a neten, amiknek felraktam a képét.

mi vasárnap megyünk családi bevásárlásra.
délelőtt a fiúknak téli cipő, overall, stb...aztán jönnek hugomék, vigyáznak a fiúúkra mi meg elmegyünk brendonba meg aztán bútort nézni, mert be kell rendezni mostmár a vendég szobát, mert lassan jönnek anyósomék. meg új szőnyeget szeretnék a nappaliba. ....
ugyhogy igazi shoppingolos nap lesz

Az jóóóóóóó

Asiye!

Azért csak óvatosan!
Ne vidd túlzásba!
Mikr jönnek anyósodék? És meddig maradnak?

hát szülés előtt egy-két héttel, de mnem akarom decemberre hagyni a vásárlást mert akkor a karácsonyi bevásárlás idején sokkal nehezebb és lassabb.

még nem tudom meddig maradnak, mert vízum kell nekik és még nem tudom mennyi időre kaptak. nekem az a jó ha szülés után legalább egy hónap mert anyós ellenne a háztartással, após a gyerekekkel, férjem uram dolgozik én meg babázom és pihizek

Cat: Akkor megnyugodtam. Ha nálatoka csajos rucik maradnak meg akkor pasi uralom van a környéketeken:)

Asiye: Hú jó sok mident kell vennetek akkor.

Asiye!

Az jó, ha tudnak segíteni, és Te is "elvisled" őket.
Én valahogy nem bírnám, ha bármelyik nagyszülő itt lenne. Legalábbis Beninél még így volt. De lehet, hogy most meg fog változni a helyzet.

Nekem anyukám jött anno,de az jó volt:)
Remélem most is jön majd

hát én nem csak elviselem őket!
anyósommal egész jól vagyok, aposommal meg kifejezetten szeretjük egymást.
és hát nálluk a segítség az segítség.
itt voltak mikor alper született. akkor csak az volt a rossz hogy 3 napra gondolták a németországi rokonok hogy átugranak találkozni anyósomékkal. csak minket ért váratlanul

és az egy más téma, hogy mért kell a török nagyszülőknek majs 3000km-t utazni, hogy legyen segítségem, mikor itt is van nagyi meg papi

Asiye!

Irigyellek a férjed szüleiért.
És biztosan ők is nagyon örülnek, hogy itt lehetnek Veletek.

Nem is beszélve a gyerekekről és a férjedről.

Ilyen a világ. Mások az emberek, a kultúrák a szokások...

Őszintén megmondva ebből az egészből a férjem viseli legnehezebben a dolgokat, mert őt viszont rendszeresen szembesíti anyósom azzal hogy mennyire megváltozott. nem rossz értelemben, de már nem az Ő kicsi 18 éves fiacskája

apósomról csak annyit, hogy mindig vágyott egy lányra de nekik 2 fiúk van. az első perctől nagyon szeret és azt mondta a férjem életében akkor látta előszőr sírni az apukáját mikor előszőr voltam nálluk és jöttünk haza a reptéren. addig tartotta magát de mikor odamentem hozzá hogy megöleljem magához húzott és akkor nagyon elkezdett sírni.



na tessék már én is....

a gyerek koromról legyen elég annyi hogy azt hiszem aposomtól több szeretetet kaptam mint a szüleimtől valaha.
ezért várom őket annyira..

bocsi nem akartam itt lelkizgetni..., de mindig ez a vége ha a szüleimre gondolok

Asiye!

Valahol olvastam egyszer hasonlót:
A családot nem a vér köti össze, hanem az egymás iránti tisztelet és szeretet.

Neked a férjed családja az igazi családod most már. És ennek örülhetsz.

Mi inkább magunknak csinálunk saját családot. Nem mintha nem szeretnénk a szüleinket, csak valahogy egyikünk sem áll annyira közel hozzájuk. Így alakult.
Remélem a gyerekeink jobban fognak kötődni hozzánk.

HÁT EZ JÓ IS MEG NEM IS

Nézd a jó oldalát...azt ,hogy ők mennyire szeretnek és máris kárpótolva vagy valamilyen szinten.

Ne pityeregj

Ez nekem kicsit fura..na ne értsetek félre,nem bántásból irom.
Mi nagyon összetartunk,még testvéri szinten is.....,de pl.apuka az anyukájától semmi jót nem tanult,én legalábbis igy veszem észre,és neki is nagyon fura,ahogy mi vagyunk.De amellett jól is esik neki...csak mire belerázódott,addig én elég sokat szenvedtem.

Pl.náluk a karácsony semmi extra vagy a szülinapok....
Ha vettem neki ajándékot megsértődött,mert ő nem ilyen,vagy ha főztem neki vagy anyu főzött neki valami finomat az fura volt,mert ő az anyukájától nem ezt kapta...

Hát érdekes dolgok ezek,de remélem a lánya megváltoztatja egy cseppet:)

Nálunk mindig nagy ünnepnek készült s karácsony, a szülinap, a névnap... Csak aztán az anyukám kicsit elúszott a munkával, kapkodás lett belőle és idegesség. Oda a jó hangulat. pedig a szándék megvolt.
A nagyszüleimmel nőttünk fel, a szüleim 6 éves koromban váltak el hivatalosan, de akkor az apukám már 2 éve nem lakott velünk.
Nem is sokat hallottam róla utána.

De nem panaszkodom, mert anyukám mindent megadott nekünk amit csak tudott. Egyszerűen mi annyira különbözünk, hogy ezért nem olyan a kapcsolatunk, mint amit én szeretnék a saját gyerekeimmel.

A pároméknál például nem szokás a születésnapi torta. Az "ajándékot" rögtön a kezedbe nyomják ahogy belépsz az ajtón, még azt sem várják meg, hogy levetkőzz. Nincs meg az ünnepi hangulat, a készülődés...

De mi itthon másképp csináljuk. A születésnapokat együtt töltjük. Nem dolgozunk azon a napon. Finom ebéd vagy vacsi, torta, ajándék...
Karácsonykor nincs főzés, legalábbis tavaly nem volt és most sem tervezem. A közeli étteremben nagyon fiinomat főznek és azt hozzuk el. Így együtt díszitjük fel a fát, és csak egymással foglalkozunk.

Hát én is ma már rágom magam...ugye ma van a születésnapja...én készülök vacsorával...(néha én érzem hülyének magam emiatt)..és mivel nem élünk együtt,az sem biztos,hogy ma velünk lesz este!!!!
De majd mondom neki,hogy feltétlenül jöjjön...

Karácsonykor mi is szépen ünneplőbe vagyunk,ajándék,készülődés örömködés,neki ez is fura volt.Amikor először feljött hozzánk karácsonykor elég kellemetlen volt..de nem vethettem a szemére,mert ő nem igy nőtt fel!!!!!

Na mindegy..mi ilyenek vagyunk ...és igy neveljük a gyerkőceinket is...

Hát, ünnep nálunk sincs, ha van, abban meg nincs köszönet...
Most, hogy otthon voltam, éppen az tűnt fel (mondtam is apunak), hogy a nővéremmel meg anyuval mennyit tudnak beszélni arról, hogy ki hogy viselkedett a celebben, és kivel mi történik, de a saját rokonainkkal nem állunk szóba...
Hát milyen világ ez???
Úgyhogy én nagyon szeretném Dömét másként nevelni, de nagy családot nem tudok neki adni, ami van, attól meg inkább ne tanuljon sokat...

Piszkos anyagiak: átléptem a holtponton, innestől minden mindegy. Páromtól levont az otp 25E Ft-ot (a hitelkezelési és -biztosítási díjai), a téli gumija meg 65E Ft-ba kerül, és összesen eddig 200E Ft félretett pénzünk volt.
Úgyhogy leálltam a szervezkedéssel, decemberben úgyis kiderül, hogy kap-e, és mennyi jutalmat, meg hogy egyáltalán lesz-e költözködés (állítólag dec-ben mégsem, csak jan. közepétől, de az albérletet csak jan. 10-ig kértük...), szóval most jön az örök bölcsesség: vannak dolgok, amiken tudunk változtatni, vannak, amik nem, s ez utóbbiakat tudni kell hagyni maguktól történni...

Látom senkinél sem egyszerű a család téma nálunk is úgy volt hogy szerettek meg minden de mikor elkezdtem dolgozni abszolute elvárták hogy hazaadjam a pénzemet talán egy hónap volt az első amikro nem adtam haza mondván ők eddig csak adtak most szálljak be én is a háztartásba amivel nincs is baj de egy idő után ez már nagyon elúszott én mindig csak adtam és ha mondjuk nekem kellett volna valami akkor mindig az volt a válasz hogy nincs most hogy saját családom van háztartást vezetek baromira a cigire meg a piára ment el a pénz sokkal jobban élhettünk volna ha ez nincs. és mi sem élünk nagylábon de a családomra nem számíthatok anyós viszont elős szóra ugrik bár sok vitánk van ez azért más helyzet nekem már igazi családom Gabi és Gergő és összeteszem a két kezem hogy mennyire szeretnek :):):):

Cat ez tök szép dolog nálunk sincs még kialakítva a nagy ünneplés inkább anyóshoz ha megyünk ott ünneplünk de majd ha elköltözünk és nem lesz anyós ott kénytelenek leszünk kialakítani valami rendszert bár a karácsony az nálunk is nagy készülődéssel jár

Én nagyon szeretem ezeket az ünnepeket, főleg a karácsonyt.

És nem szeretném, ha amiatt lenne bárki is fáradt, mert egész nap főzni vagy takarítani kellene. Ez a nap az ünnepről a szeretetről és a családról szól.
És amíg megengedhetjük magunknak, hogy megrendeljük a kaját, addig én is nyugodtabb és kipihentebb vagyok, és a férjem és a fiam is jobban érzi, hogy figyelek rájuk, törődöm velük.
Együtt feldíszíteni a fát nagyobb móka. Kibontani az ajándékokat, kipróbálni, játszani Benivel... Szerintem ez mindennél többet ér.
Nekem, nekünk erről szól a Szenteste.
Másnap aztán irány Eger a nagyszülőkhöz és ott találkozunk tesómékkal, unokatesómékkal is.

Nemlajos!

Ha máshogy szeretnéd, akkor máshogy is lesz nálatok.

A pénz miatt pedig ne aggódj!
Ha van kiadásod, akkor van bevételed is. Amíg nem társítasz rossz érzéseket a pénzhez, addig jönni fog.

Ne arra gondolj, hogy most elköltöttétek a félretett pénzt!
Hanem, hogy biztonságosabb lett az autó, és így a párod is és Ti is nagyobb biztonságban vagytok minden nap.
Az OTP levont pénzt?
Legalább lesz pénz kifizetnbi az alkalmazottaikat, és talán kapnak karácsonyra is valami külön jutalmat, amiben örömüket lelik.
Most pár embert így áttételesen Ti tesztek boldoggá.

Aztán pedig valaki már Titeket.

Minden meg fog oldódni.

Nika!

Nálam ez egyszerűbb volt. Amikor elkezdtem dolgozni már nem laktam otthon. Ez sokmindent megoldott.

Na jó, ne csak panaszkodjak: kettesem lett a lottón (amit szintén anyukám vett nekem)

Na akkor látom nem csak én vagyok ilyen mint ti.
Az én szüleim már nem élnek sajnos. A férjem szülei meg 1éve nem is láták az unokájukat és a fiúkat. nem érdekli őket m,i van velük. mert engem nem kell szeretni de ők a vérük.
Állitólag engem nem szeretnek br 3évig imádtak. náluk az irigység is meghatározó. Ha valaki nem szorul rájuk akkor azokat nem tudják ugráltatni.
Igy én is össze teszem a két kezem, hoyg a mi kis családunk a szeretettről szól.
Karácsonykor mi is nagyon készülünk és hangsúlyt teszünk a nyugalomra. Semmi idegeskedés és harag. A férjemnek roszs volt eleinte de ő már azt mondja nincs anyja. Az anyját csak az érdekli tud e venni egy ujabb arany nyakláncot vagy valamit magának.
Szülinap és karácsony mint Cat írta beléptél és az ajándék a kezünkbe is nyomva. Mindenen rajta az ár lássuk mennyibe került. Mi meg mindig igyekeztünk azt venni aminek örültek. Mondván ne vegyünk már olyat amit nem szeretne.
A férjem antialkoholista. Karácsony, névnap, szülinap 1üveg bor és mellé valami. 22üveg bor volt mikor költöztünk. Évek alatt jött össze. És nevetni fogtok de mivel a férjem nem szereti a bort és az alkoholt igy nem is néztük milyen. De mind a 22űveg egy kategória volt. 280FT 350Ft szóval a legolcsóbb. Inkább ne vegyenek semmit de puszilják meg és mondják szivből, hyog boldog szülinapot , névnapot vagy bármit.
Az első éveben karácsonykor a férjem az ajándékomat be sem csomagolta. Ezt látta otthon. Mostmár ő is készül csomagol, masnit is tezs rá és látszik, hoyg oda figyel a részletekre. Anyukám mindig azt mondta ahogy egy ajándék be van csomagolva elárulja ki hogyan gondol a másikra.
Mert ha szépen akkor igenis tiszteli és szereti.

Azt nem irtam, hogy 3-an vannak tesók a férjemék. A férjem a kakukktojás. A húga egy igyenélő meg a bátyja is. Karácsonykor ők pénzt kaptaka lány mindig aranyat. A férjem bort.
Szóval vanank ilyen szülők is.
Én igyekszek másképpen vislekedni és igenis szeretnék szép emberi kapcsolatot kialakitani a lányommal.

Na eldugultam mára:)

nemlajos: akkor dől a pénz hozzátok:)
Amúgy ha nem lesz kész a házatok és el kell hagyni a régit akkor pár napig tudok neketek egy szobát adni.
Mi is igy jártunk. A házunkat eladtuk és a miénk csúszott.1hétig a gyerekkori barátnőméknél laktunk. Ha ők nincsenek akkro mi nem is tudom hova mentünk volna. tehát jól jön egy ilyen ajánlat. Raktározd el és ha kell szólj.

Nemlajos!

Januárban még nekünk is lesz szabad szobánk.

És a lottó kettes már jó kezdet.

Csucsu!

Ilyen az élet. De hogy mi milyenné tesszük a saját családunkat, az szerencsére rajtunk múlik.

Kezdem érteni miért ilyen jó ez a csapat :):):) nagyon hasonlóak az élettörténeteink függetlenül attól hogy ki milyen gazdasági háttérrel rendelkezik ezért tudjuk megérteni mindenki búját baját és tudunk örülni őszintén mindenki boldogságának csak így tiovább és jövőre mindenki babázni fog uff

Nika: ÁMEN:)

Cat: Szerencsére csak rajtunk múllik milyen lesz az életünk és kapcsolatunk a gyerekekkel. Én megfogadtam sosoem fogok beleszólni a lányom életébe. És elfogadoma választottját. A férjemnek mondtam ha nem igy lesz akkor lőjjön le.
De szerintem aki megégette már magát az tudja , hoyg nem szabad cselekednie.

Amit én sosoem fogok megérteni. Az emberek miért irigyek miért ilyen kétszinűek?
Én miért nem vagyok irigy ha valakinek valamit sikerül venni vagy elmennie valahova? Nekem attól sem jobb sem rosszabb ha a másikkal valami jó történik.
Viszont ha jó történik akkro a másik ember jobb kedvű és optimistább és az rám is jól hat.

csucsu ez igaz én is így vagyok ezzel :):):) én örülök ha valakinek sikerül valami nem irigylem mert az nem szül jót és nekem attól nem lesz jobb hoyg puffogok miatta :)

sajnos magyarországon ez van legalábbis a nagyvárosokban mert itt vidélen azért nem tapasztalom olyan mértékben az irigységet mint amikor még pesten éltem

Érdekes igy olvasni ezeket a dolgokat....ilyenkor rájön az ember,hogy nincs "egyedül"

Nemlajos...vastag leszel...de ne felejtsd a nyereménypénzt nem szabad ujra feltenni

Raktároztam:)

Én régen igyekeztem kilépni ebből a rossz szokásból, és mindig valami komoly meglepivel készültem, csomagoltam, kreatívkodtam, szervezkedtem, dugdostam... és mondanom sem kell, én élveztem leginkább.
Aztán valahogy elmúlt... Néha eszembe jut, hogy juj, de jó volna, de aztán arra gondolok, hogy nem éri meg a befektetett energia... Hátha egyszer majd Dömének meg fogja érni
Néhány kép, példának:
egy szál vörös rózsa a vonatról leszálló kedvesnek (macsó volt ez a fiú, ki is készült rendesen )

nászajándék, pénzcsomagolási praktika


s végül ha viszki és szivar, akkor legyen stílus is:

Nika: Lehet igen vidéken az emberek ennyire nem elvetemültek. Bár ez magyar mentalitás azért sajnos.

törpiri: óóóó, én vissza akartam forgatni... És ha kiváltom, és másik kétszázassal fizetek, az már jó?

Irígység és harag:

Csak magadnak ártasz vele, hiszen akire mérges vagy írgy vagy legtöbbször nem is tud róla, te pedig termeled magadban a negatív energiákat.
Mi értelme ennek?

Harag lehet egyenlő az utálattal is.

A gazdagság nem az anyagi gazdagságot jelenti nekem, hanem a lelki gazdagságot és a boldogságot. nem az a lényeg, hogy mennyi pénz van a bankszámlámon, hanem hogy van egy férjem aki szeret egy eleven és imádnivalüó fiam és egy második is aki pár hónap múlva egészségesen megszületik.

Persze álszent lennék, ha azt mondanám a pénz nem fontos. Mert szeretek jól élni. De éltünk mi már havi 40 ezerből is hét évvel ezelőtt és akkor is boldogok voltunk.

Én, mióta megtudtam hogy fiam lesz azóta edzem magam az anyósságra.
És hiszem, hogy jól nevelem a fiam, ami azt is jelenti, hogy jól fog dönteni.
És én elfogadom majd a döntését, segítek ha kéri a tanácsomat, de nem szólok bele az életébe. Inkább a háttérből terelgetem, ha úgy érzem segítségre van szüksége de nem meri kérni.

IGEEEEEEEN

Törpiri: na tanultam most. Én nem is tudtam, hogy a nyereményt nem szabad vissza forgatni. Akkor azért nem nyertema multkor. Volt egy ksi nyereményem a luxoron. 2000Ft és én vissz is forgattam. Persze nem nyertem semmit csak tapasztalatot.

Mi nászajándékba mindig pénzt adunk.
De ennek praktikus okai vannak, hiszen a legtöbb ismerősünk már az esküvő előtt együtt él.
De soha nem borítékban. Mindig valami szép kis dobozban, ami később a szoba dísze lehet és mi jutunk róla eszükbe.

Az én férjem nem egy ajándék csomagolós típus. De masnit mindig tesz rá.

Cat nagy igazságot irtál

Én is éltem már jobban is és rosszabbul is...és néha most is elkeseredem,hogy mi lesz ha a fele fizetésem fogom kapni mikor megszületik a kisasszony,ami arra se elég,hogy a rezsit és a hitelt kifizessem,aztán jön az,hogy mindig volt valahogy,a lényeg,hogy egészség,boldogság és szeretet legyen

Törpiri!

Van annak a kislánynak apja is.
Fog ő gndoskodni rólatok!

Örülök,hogy Te igy látod,néha kétségeim vannak efelől....
Bár most nem mondhatok rá egy rossz szót se

bakker, tejbegrízt akartam főzni, erre tele van élőlénnyel!!!
Most főzhetek tejberizst... (tudom, diéta... de édesítővel hígan belefér egy ebédnek, nem?

Törpiri!

Ne legyenek kétésgeid. Vannak kötelességei ami alól nem bújhat ki.
Ha őt választottad gyermeked apjának, akkor szerintem ezt Te is tudod.

Nemlajos!

Ebédnek, és ha kicsi adag, akkor igen. De akkor már szigorúan csak édesítővel.

Én ma Beni tegnapi és tegnapelőtti maradékát ettem.

Hát igen Cat én is igy gondolom,de én hülye vagyok és nem szólok semmiért....
A volt férjemmel is ez a gáz...kapok tőle gyerektartást,de az szinte semmi...bár mostanában már kinyitom a szám és szólok,ha valami kell a gyereknek.

Tudom..szemérmes koldusnak üres a tarisznyája

Ide is jöhet a tejberizs..mióta terhes vagyok imádom,meg a gyümölcsrizst is..lehet a gyereknek is ferde lesz a szeme ??

Cat: Én is igy gondolkodok. Persze a pénz kell valóban de nem attól leszünk boldogok. Tény, hogy megkönnyíti az életet. Na meg ha az ember elárt valamit akkor tovább akar fejlődni nem vissza. Ez is fontos.

Én most porszívóztam ki gyorsan. nem szeretek söpörni én a porszivót jobban szeretem.
Márcsak a kisasszonynak kellene aludnia és fel is moshatok na meg akkro fogok főzni. Lehet ma paprikás krumplit csinálok. Talán Pici írta valamelyik nap.

törpiri

Cat, szigorúan édesítővel fogom enni, ígérem!