Helló!
Na ismét itt. Gyerekek lerakva, uram megvacsiztatva...
Csöre: Julcsi is ilyen maximalista. Valamelyik hétvégén látott olyat az apjától, hogy úgy tudja a hullahopp karikát elgurítani, hogy visszajön.
Na erre belelkesült, de nem jött össze neki (mellesleg nekem sem, mert nem jó a technikám - hiába értem az elvet...)
Erre sírva odajött, hogy ő nem jó semmire, mert neki semmi nem sikerül. Aztán mikor felvilágosítottam, hogy sajnos én sem tudom megcsinálni a mutatványt, egy kicsit megnyugodott, de asszem nem teljesen.
Szóval a mi másodikunk is ilyen.
S ami kiborít, sokszor nem érti a viccet - és rettentően érzékeny néha.
Ne aggódj Csöre, bizotsan csak kifáradt. Az enyémek is olyan hullák, mire hazaérünk... Alig várják a hétvégét...
Majd számolj be Mesi óráiról, meg a lucfenyő áldásos hatásáról...!
Marcit jövő héten tudom megkukkolni kettős céllal: megézni mit alakít az én elsőszülöttem, s megnézzem, hogy a másodszülöttem jó tanítónénihez kerül-e... Végülis csak 4 éve ismerjük egymást...
Addig is holnap megnézem a felső tagozatos laklikat az 5. osztályban.
Katuska: remélem, már jobb a helyzet, s már nem fáj sehol...
Az utóbbi időben nekem is volt "jaj, mindjárt elhányom magam" érzésem, de aztán félig ülve sikerült alukálni egy kicsit...
Na elteszem magam holnapra, mert reggel mindig 6-kor csörög a vekker, s holnap én viszem a népeket, alig várom, hogy ismét hering legyek a 24-es villamoson...
Jó éjt Nektek és a babócáknak...
batkata