Sziasztok Lányok!
Ez most én vagyok tényleg, nem a férjem és nem a Tesóm.

Szerencsére gondoskodó családom két tagja is informált Benneteket.
Először is köszönöm, hogy ennyit gondoltatok rám.

Igazán hiszem, hogy ez segített. Nagyon hálás vagyok, hisz a barátaim is állandóan hívtak és smseket küldtek, a családom nagyon aggódott, és igazán sokat segítettek nekem. Azt pedig eddig is tudam, hogy a Férjem nagyon-nagyon rendes, de most úgy mellém állt, annyira sokat segített, hogy biztos lehetek benne, hogy a szülés kapcsán is együtt tudunk majd működni maximálisan. Ez pedig nagyon megnyugtat. Végtelenül hálás vagyok neki.
A történetem lényege az, hogy mindig hallgassatok a szervezetekre és a belső hangra. Az megmondja, hogy normális mértékű-e egy fájdalom, vagy nem... Én már három hete (amit Nektek is megírtam), éreztem, hogy a feszüléstől nem fájhat ennyire az ember hasa. Nekem volt igazam... Akkor az orvos megnyugtatott, magnéziumtól elmúlt, és nem féltem. Múlt szerdán aztán nekikezdte újra, egész álló nap fájt, csütörtök hajnalban pedig arra keltem, hogy annyira fáj, hogy ha megfordulok, nyögnöm kell a fájdalomtól... Egész napos kórházi kálvária után (inkább nem mesélem el, elég szörnyű volt, még jó, hogy van ismerősünk a sebészeti klinikán, mert megműtöttek volna vakbéllel..

) Aztán este befektettek a nőgyógyászatra. A sebészeti lelet alapján (ami vicc, hisz a cisztát a nőgyógyászaton soha nem szúrta ki senki, csak a sebészeti uh során vették észre) befektettek a nőgyógyászatra, ahonnan ma délben szabadultam.

Illetve hétfőn újra kontroll, de remélem aznap véglegesen eljöhetek.
Első este még meg akartak műteni, (ami nagyon veszélyes lett volna ilyen hassal), illetve felvilágosítottak, hogy bármikor beindulhat a szülés. Azért erre a hírre elég sokat sírtam...

Közölték, hogy a ciszta egyébként 99%-ban teljesen ártalmatlan dolog, csak éppen én vagyok az egy százalék... Vagy vérzik, vogy rátekeredett a petevezeték, ezért fáj ennyire. Kivárunk. A lényeg, hogy két nappal később fele akkora volt...

Az uh-os néni azt mondta, hogy nem hinné el, ha nem ő látná. Én meg bőgtem ott az asztalon, alig bírtam abbahagyni, úgy kiszakadt belőlem az azt megelőző négy nap feszültsége. Úgy éreztem, hogy a Jóisten igazán megsegített most! Mindenesetre ennél a pontnál kötöttünk barátságot a morcos uh-os nénivel, azóta nevemen szólít, kedves és hétfőn is ő szeretne megnézni...
Szóval így vagyunk most, szoros felügylet, munkának rögtön vége, vigyázni kell magunkra!!!
Ja, annyi azért kiderült Bogyeszről is, hogy fel és alá forog még, nem állt be még fejjel. Azt mondták, ez teljesen jól van még ilyenkor. Szóval, lehet, hogy néhányótoknál így van ez még...
Amúgy öt könyvet kiolvastam a kórházban, régen volt erre ennyi időm...
Bocs, csak töredékesen reagálok, majd fogok többet is.
Elifnek, Nickonak, Yvenek jobbulást!!! Azért az jó hír, hogy Yvenél nem romlott a helyzet és
Mistnél sem! Vigyázzatok nagyon Magatokra és a Babákra!!! Semmi nem lehet fontosabb náluk!!!