Társalgó főoldal » Anyaságról » Mit csináltok, amikor az utód bosszant, bosszant és bosszant...

Kedves Klara!
Csak annyit fuznek hozza a temahoz, hogy a hyperaktivitas NEM BETEGSEG (!!!!!!) hanem jol kezelheto viselkedeszavar!
Szeretettel udvozollek!

Klara irta:
ahol tkp inkább csak nehezen kezelhetőségről van szó, semmint betegségről.

Mondd orvos, te olvasol?

Márti

Kicsit OFF,de méegértem a dühödet a kedves nőgyógyássazl kapcsolatban...az érdekes csak az,hogy a férfiakkal szokták kezdeni a vizsgálatot,mert az ugye kicsit egyszerűbb....Hát értem én ezt???

Anyapoc

Lányok,
ami az orvoshoz fordulást illeti, én is úgy gondolom, hogy ha büdös a lábam, akkor nem orvoshoz megyek, hanem megmosom. Ha továbbra is büdös, kipróbálok egy-két jól bevált, ismert módszert, hogy elmúljon. Ha még mindig az, akkor megkérdezlek mondjuk titeket, hátha van olyan módszer, amit én még nem ismerek, kipróbálom, és csak akkor fordulok orvoshoz, ha végképp nem sikerül elmúlasztani. Persze ha olyasmit látok a lábamon, ami szemre már orvosi eset, akkor nyilván nem futom meg ezeket a köröket. DE továbbra is azt mondom, hogy nem kell minden panasszal azonnal a szakembert zaklatni, vannak a váróban bőven olyanok, akikre jobban ráfér a segítség, és én se imádok ott várakozni.
Azonban RJuli szerintem azért küld mindenkit szakemberhez azonnal, amint olvassa a tüneteket, mert nem lehet biztos abban, hogy aki egyszer írt, többször is fog, és megragadja az alkalmat, hogy rögtön figyelmeztessen: talán erre is szükség van. Gondolom, ő sem úgy érti, hogy futás az orvoshoz, ill. bocs, nem az orvoshoz, hanem a szakemberhez az első tünet megjelenésekor. Igazam van, Juli?
Kíváncsi

Kíváncsi

Azt hiszem, hogy amit akartam, azt leírtam ezzel kapcsolatban, lényegében innentől kezdve bármit írok, az csak saját magam ismétlése időnként átfogalmazva. Ami a lényeg: én azt tanultam meg az elmúlt 11 év alatt, hogy a megelőzés és a korai fejlesztés a kulcsa mindennek. Aki ezt elfogadja, annak jobb esélyei lesznek az életben. Akik későn jönnek, mind magukat okolják, no meg a védőnőt, gyerekorvost, hogy "ha ezt nekem valaki időben mondja..". Amúgy semmi ciki nincs egy egészséges gyereket elvinni szakemberhez. Nem szedik szét, semmi lelki-testi sérülésük nem lesz. Én voltam úgy a naggyal a korai fejlesztőben, hogy nem tduták, hogy konduktor vagyok, és voltam ugyanígy a kicsivel neurológusnál. Mindkét helyen rendesek, alaposak voltak, megbeszéltül az aggályaimat és elmondták, hogy ha ez és ez így alakul, akkor jöjjek vissza, otthont mit csináljunk, stb., stb. És nem néztek hülyének, hogy apró dologért megmutattam őket.
Úgyhogy lehet egymásnak is osztani az észt, de nekem más erről a véleményem. Mivel nem vagyunk egyformák, nem várhatom el, hogy mindenki ugyanígy gondolkodjon.
( Vannak olyan témakörök, ahol nem venném a bátorságot a tanácsadáshoz, max. véleményt írnék, de, ha történetesen egy olyan dologról van szó, amiről többet tudok, mint a legtöbb anyuka, akkor magammal szemben sem érezném tisztességesnek nem szólni, hogy mi a véleményem. Bár lassan be kell látnom, hogy mégis így lesz mindenkinek a legjobb)

Na jó, Juli,
akkor úgy látom, két táborra szakadtunk: a rögtön szakemberhez fordulók és a csak muszáj esetén szakemberhez fordulók táborára.
Szerintem kár ezen harcolni, mert akik nem adnak tanácsot, csak meghallgatják a véleményeket, azok is nyilván vagy egyik, vagy másik csapatot erősítik, és úgyis azt fogadják meg, ami nekik szimpatikusabb vagy járhatóbb út.
Én ezután is csak olyan tanácsokat adhatok, amilyenek belőlem fakadnak, és te sem tehetsz mást. De miért is kéne? Neked ez, másnak más a véleménye, kinek tudományosan megalapozott, kinek meg hasraütésszerű. Az olvasónak is meg kell tanulnia szelektálni!
Szóval szerintem csak nyugodtan "osszuk itt az észt" kedvünk szerint, aztán majd húsz év múlva összemérjük, kinek a gyereke sikerült jobban.
Kíváncsi

OFF
Szerintem nem Juli tanácsaival van itt a baj, akármelyik "tábor" szemszögéből is nézzük a dolgokat. Juli leírja, amit gondol, van hozzá képzettsége is, ami alapot ad erre. Jobbára ismeri is azt, akinek javaslatot tesz. Mondjuk az itteni hsz-k alapján. Meg lehet fogadni a tanácsot, vagy figyelmen kívül lehet hagyni. És kész.
DE! Nem lehet figyelmen kívül hagyni a névtelenül belekotyogók két mondatos beleröffenéseit. A "nevük" még onnan sem ismerős, hogy itt olasnánk őket. És még az is kétséges, hogy ők rendszeresen olvassák a topikot, hiszen sokszor olyan hülyeséget írnak le, hogy az már ordít.
VELÜK van a baj.

Kíváncsi és Juli meg nem értenek egyet. Na és akkor mi van? Semmi. Attól még egy pár nap múlva egyetértésben tárgyalhatnak itt bármilyen más témáról. Nincs harag, nincs veszekedés, nincs bosszantás, mint egy névtelen részéről.
Egyetértetek, lányok?
ON
Puszi: Márti

Bocs, az előbb hibáztam: A névtelenek beleröffenéseit igenis figyelmen kívül kell hagyni!!! Azt akartam mondani, hogy abból a szmpontból nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy vegyék már észre, ők itt feleslegesek, ártalmasak!
Márti

Kipurcant ez a topic vagy máshova költöztetek????? Most jutottam a végére és látom, hogy nincs tovább??

A gyerekeink mostanában nem bosszantanak...

vagy csak jobban viseljük...

Sziasztok!

Az enyémek pedig folyamatosan és minden nap. De már csak röhögök, pedig sírni tudnék.
Folyamatosan elveszik egymástól a dolgokat és erre persze torkuk szakadtából üvöltenek.
Korina kb.2 hete naponta 10xlevetkőzik, még a pelust is és ráül a wc-re, hogy pisi. Persze pisilni csak a nadrágjába hajlandó, pelenka nélkül. Tegnap végre ráadtam a pelust kb.1 óra rábeszélés után. Majd belekakilt,levette és a szoba közepére dobta.
Így utólag visszagondolva nem olyan szörnyű, de este szőnyeget súrolni nem volt túl felemelő érzés. Mind a ketten betegek és van idejük egymást bosszantani folyamatosan.
Arról nem is beszélve, hogy egész nap pakolok utánuk tök feleslegesen, mert estére megint úgy néz ki a lakás, mintha támadás érte volna.

Sziasztok!

Bár nekem csak egy van egyelőre, de tegnap nálunk volt a bnőm 2 és fél évese. Szintén fiú, hát szerintem szereztem pár ősz hajszálat azidő alatt míg a másik ördög itt volt! Megfontolandó, hogy jöjjön-e a második!!!!

Süti

Na, akkor jövök én is panaszkodni!
Az én fiam nem hajlandó napközben semmit sem aludni! Azért egy 18 hónaposnak csak kéne még!
Legalább miattam Én ugye, most várom a másodikat és még nagyon az elején vagyok, tehát van minden bajom, jó lenne pihenni egy ici-picit.
De a kisfőnök nem engedi. Van hogy elalszik, de azt vagy 2 óra agonizálás előzi meg, már nagyon elegem van ebből. Takarítani is ekkor tudnék,de mostanában inkább csak pihiznék, nem csatakiáltásokat, hörgéseket, tombolást hallgatnék... Most dél óta húzzuk. Kettőre jön 1 barátnőm. Addig el sem alszik. Jó kis délutánnak nézünk elébe. Persze ha elalszik majd felébred arra, hogy van itt valaki...

Bellana

Sziasztok, még nem sikerült teljesen visszaolvasni, de a topicindító nagyon tetszett
Zsuzsa (már találkoztunk valahol ), szerintem is elsődlegesen az a kérdés, hogy MI hogyan csillapodjunk le. Nekem 20 hónapos izgőmozgó kisfiam van, időnként plafonra mászom. De én is azt figyeltem meg, hogy ha tényleg-tényleg nyugi vagyok, akkor ő is az, illetve a raplik gyorsan lecsillapodnak. És az az őrület, hogy ezt a belső nyugalmat nem lehet mímelni... Az enyém gyakorlatilag 20 hónapja a dackorszakát éli de mostanában -számomra is megmagyarázhatatlanul- sokkal kiegyensúlyozottabb lett (ez persze nem jelent ám állóvizet de valamilyen módon úgy érzem, hogy értem a hisztiket, így jobban reagálok). Persze mindjárt 2éves, és akkor hivatalosan is kitörhet a dackorszak!
Bellana, mennyit alszik éjjel a kisfiad? Mióta nem alszik napközben? Szerintem ne add fel, tényleg elkélne még neki és NEKED , hogy aludjon.
sziasztok,
zuppa

Szia Zsebibaba!

Dani sosem szerette a nappali alvásokat...A babakocsiba aludt el az utcán régebben és akkor annyi volt. De a kánikulában és most a hidegben nem valami jó dolog. Igaz, most már nem alszik el Éjjel alszik 9-től reggel akár 8.-ig is.
Jó tudom, hogy nagy mázli, de azért egy kicsit alhatna nappal is. Ehelyett itt atomkodik, mert persze kivettem, másfél óra után feladtam...

Bellana

Bellana, én meg sárgulok a reggel 8 óra miatt. Nálunk már 6-kor indul a műszak... Egyszer úgy aludnék már 7-f8-ig.
Nem semmi kisfickó, hogy kibírja egész nap. Barátnőm kislánya ugyanígy működik. Most viszont, hogy nagyobb -lassan 3éves- meg tudja vele azt beszélni, hogy bemegy csendespihenőzni a szobájába, és addig nincs se beszélgetés, sem játék, együtt. Egy-két hónap alatt szépen kialakult, bent szöszöl, olvasgat, elszunnyad, beszélget magában, stb. Szóval van remény. Szerintem próbálj meg délután kialakítani egy ilyen lecsengős időszakot, hátha később magában tölti (netalán még szunyál is?)
zuppa

Sziasztok!
Bellana! együttérzek! Az én 22 hónaposom max. 45 percet alszik napközben, de leginkább akkor, ha a játszótéren lefárad, akkor a babakocsiban elalszik, mjd 1/2 -3/4 óra múlva frissen ébred.
A nagyobbikom pedig 2,5 évesen szokott le a du-i alvásról, pont mire kialakítottam a napirendet, hoyg együtt aludjanak. ráadásul a kicsi már most nem alszik időnként. Ezerrel pörögnek, főleg az utóbbi napokban, mert fáj a lábam és nem tudom kivinni őket.
Zuppa! nicsak-nicsak! itt is?
Szerintem arról van szó, hogy ők nem olvasták a babakönyvekeet, az enyémek is már 11-12 hónaposan elkezdték a dackorszakot. A nagyobbiknál volt egy kis szünet, kb. 3 éves kortól 3,5 évesig, de most újra! ráadásul van különbség a kettő kor között. A kicsi (22 hónapos, sőt mindjárt 23)jószerivel még ösztönszinten dacol, ki lehet cselezni, meg lehet előzni (ha észnél vagyok és eléggé pihent), a nagyobbik már ésszel dacol. Ha valamire nemet mond, akkor eltántoríthatatlan, sőt (mostanában vinnem kell du. tanítani magammal)amikor mondtam neki" elég unalmas volt anyával az iskolában", azonnal rávágta, hogy nem, nem volt unalmas. Szóval gyorsan vág az esze.
Ma reggel megmakacsolat magát és se reggelizni se felöltözni nem volt hajlandó. Mondom neki, hoyg most van reggeli, a következő étkezés az ebéd lesz. Erre ő 1,5 órával később: "szomjas vagyok, kérem atz a gyümölcslét ami majd ebédhez lesz". Most egy ilyen okostojást próbáljak kicselezni.
(most megyek, merte a nagyobbik mindenáron számokat akar írni géppel, csinálok neki egy lapot)
Zsuzsa

Hahó lányok!

Mi van veletek?
Senkit nem bosszant mostanában az utódja? Ennek nagyon örülök, úgy látszik, minden gyerkőc megjavult az új esztendőben!

Timi

Heló Timi!
Engem sokat bosszantott az újévben a drága. Három hét szabi után visszamentünk munkába, és nagyon nem bírta. Ezalatt a néhány hét alatt sikerült türelmesebbnek lennem, amikor jön az esti hiszti, de állandóan azon gondolkozom, bárcsak ne kéne munkába járni. Hogy otthon lehessek vele, tanítsam mindenfélére, eljárhassunk ide-oda. Azt egyen, amit én főzök neki, minden nap legyen friss levegőn, satöbbi satöbbi.
És képzeljétek, (OFF) most kaptam a hírt: állástalan leszek!!! Tudom, ez nem tipikusan jó hír, de nem férek a bőrömbe.
Persze, most szaladgálhatok, hogy milyen segély, meg mennyi, lehet hogy mégis kell majd másik munka.. De valami majd csak lesz, mindig van.
Egy hónap múlva meg majd írok sokat ebbe a topikba, hogy mennyire kivagyok, ha-ha!
Kati

Szia Kati!

Nem tudom eldönteni, hogy most örülsz vagy nem az állástalanságnak?!
Végülis, a gyerkőcöd biztos örülni fog, hogy több időt töltesz majd vele.Én itthon vagyok a lányokkal, de időnként így is elfogy a türelmem....
Timi

Ma a férjem ment a legnagyobbért a suliba,ment be a terembe, hát ott van az összes szülő. Mint közben kiderült, farsangi bulis megbeszélés volt. Az üzenőfüzetbe természetesen beleírva, a füzet természetesen már napok óta az iskolában hagyva. Mikor lesz végre egy kicsit összeszedettebb?. Mindenét elfelejtené, ha nem kérdezgetném állandóan, hogy elraktad? elhoztad? megcsináltad? Mikor növi már végre ki? Most nyolc éves különben.
Amúgy ma hazahozott egy kitűnő +2dicséretes félévi bizonyítványt. De ez inkább a minek örültél-be való.

Ildikó

Ildikó!

Nekem ugyan nincs fiam, csak két lányom, de van egy férjem, aki minden további nélül képes ilyenekre. Persze, ez sem ebbe a topikba való...
Viszont ő is annyira feledékeny, hogy mindent nekem kell észbentartanom helyette!
Szerintem ez a genetikai állományukból fakad. A múltkor Laura keresett egy játékot. Mondtam neki, hogy nem érek rá, kérdezze meg az apjától. Erre a négyéves lányom nézett rám, és azt mondta: Anya, ez nem lesz jó. Apa nem tudja, hol van, mert férfi!!!

Timi

Sziasztok!
Nekem 18 hónapos a kisfiam. És nálunk az a szokás, hogy amikor már olyan áradt délután, hogy nem tud elaludni beteszek egy jó kis száítógépes játékot, aminek monoton a zenéje... onnantól kb. 20 perc és alszik.... próbáljátok ki. 3star free games (5 gömb egymás mellé), vagy valami lövöldözős ahol egyfolytában megy a lövöldözés..... nekem bevált..
üdv Mse

Ildikó!
Az én fiam is 8 éves és ugyanez a probléma vele.
Naponta ötször megkérdezem, hogy kész-e minden házi, szorgalmi, minden be van-e pakolva a táskába. Valami mégis mindig itthon marad, nincs kész. A gyerekorvosunk azt mondta ez életkori sajátosság, főleg fiúknál van. Ebben a korbank mindent egy kicsit elhanyagolnak, lustábbak. Persze a lustaság csak a kötelességekre hat ki, a futkározásra, focira nem. Az én fiam is jól tanul, az összes fekete pont azért van, mert itthon hagy valamit. De olyan is volt, hogy bepakolta a táskába, de órán nem találta meg, csak itthon. Reméljük előbb-utóbb (inkább előbb) kinövik. Főként abban bízom, hogy a lányok ennyire nem lesznek rendetlenek, figyelmetlenek (szeptemberben a nagyobbik lányom is megy suliba).
Bea

Sziasztok!
Jól elmaradtam innen! Szerencsére azért, mert a kicsi lányom már egyre kevésbé bosszant.
Vannak dolgai, amikkel az őrületbe kerget továbbra is.
Pl. Ha kérdezem, nem válaszol, szajkózhatom én a kérdést kismilliószor.
Vagy: Még mindig elő-előjön az a szokása, hogy délutáni alvás után bepörgeti magát és csak sír-sír, dobálja magát az ágyon és nem mond semmit, nem mondja mi a baja. Még akkor sem mondja meg, amikor már lehiggadt.
Márti

Sziasztok!
Még nem voltam itt nálatok, de a kislányom ma úgy megbántott!
Ma volt a szülnapi bulija, 5 éves. Szerettem volna tényleg örömet szerezni neki, kapott is sok ajándékot. Erre neki semmi sem tetszik! A távírányítós autó, amit már régóta szeretett vona, nem nyerte meg a tetszését, mert nem ment elég gyorsan, és beszorult az ágy alá, elég nehéz írányítani, de meg tudná tanulni, ha akarná. Mindenre volt valami panasza! A végén mérgemben azt mondtam, ami nem tetszik azt dobd ki a szemétbe! Erre kidobta az autót!!! Kásőbb a játékvonatot is kidobta, mert a mágneseket rosszul illesztette össze, és szerinte elromlott. (pedig nem) Ezen teljesen kiakadtam! Más gyerek hogy örülne neki!!! Vagy én vagyok a bolond, hogy azt mondtam, hogy dobja ki? Dehát egy 5 éves, már tud ellenkezni! Mondjuk Kitti eléggé szófogadó, de azért érvelni már ő is tud. Akkor ezentúl már csak az lesz, hogy: Tessék kislányom egy kis pénz, vegyél magadnak valamit ami tetszik! Na, azért még túl korai lenne nem? Az biztos, hogy most egy ideig nem fog kapni semmit.
Ti mit tennétek a helyemben?
Köszi a válaszokat előre is!
Andi és Kittike (aki amúgy jó kislány)

Andi!

Szerintem ne aggódj, pár nap és szívesen játszik majd az új játékaival. A mi fiunk 3 éves, apukája kb fél éve vett neki távir. autót, persze még kezelni sem tudta, csak nyomta a gombot és persze a kocsi lépten nyomon leesett, falnak ment, stb. Kis türelem, kis magyarázás (pl. azért nem megy gyorsabban, mert különben összetörne) és örült neki. Ha pedig szófogadó, ne csodálkozz, hogy kidobta.
Fiam egyik autójának kitört az egyik kereke, azt mondta, az már rossz. Mondtam én is, akkor dobd a kukába, és ki is dobta. Kicsivel később meggondolta magát, kivette és kért, mossam el, hogy ne legyen koszos.
Szerintem ne bántódj meg, ezek a kicsik olyan kiszámíthatatlanok tudnak lenni. Türelem, és lehet, hogy kis késéssel, de örülni fog az ajándéknak. Az is lehet, hogy a bőség zavara nem hagyta örülni. Ezt tapasztalatból mondom. Ha a fiam csak egy játékot kap, nagyon boldog és le se teszi. Ha viszont többet, mindegyiket csak megnézi, félredobja, és végül előveszi valamelyik régit.

Beatrix

Köszi a választ!
Azóta annyi változás volt, hogy a vonatot kereste, és azt mondta, kár volt kidobni. Nálunk van egy HÁJDEHÁJ nevű lény, aki elvisz dolgokat, pl. a bilijét is elvitte amikor meguntam, hogy nem ül a vécére. Most azt találtam ki, hogy már nincs meg a vonat, mert Hájdeháj kivette a szemétből, és írni kell neki egy levelet, hogy hozza vissza legyen szíves. Eddig még nem írt neki, (rajzolni szokott) de ha eszébe jut, hogy írjon akkor vissza fogja kapni a vonatot. Az autót viszont egyáltalán nem kereste. Minden esetre köszi a vígasztalást!
Andi

Andi!

A levélírás ismerős.
Az autóval nem volt sikerélménye a kislányodnak, ezért nem keresi még. De majd ha újra kihívást fog látni benne, biztos játszik majd vele.
Az én kisfiam a bevásárló túrákon - amikor útba ejtjük a játékboltot is -, bent a boltban szokott "lemondani" dolgokról, aztán otthon, 1-2 nap múlva jut eszébe, hogy mégiscsak kellene az a bizonyos játék. Mi olyankor "írunk" levelet, hogy legközelebb megkaphassa.
Kicsit bonyolultak a gyerkőcök, néha nehéz a kedvükre tenni.

Üdv: Beatrix

Sziasztok!
Köszi a választ!
Már lenyugodtak a kedélyek!
Andi

Sziasztok!
De jó, a gyerekek tényleg ritkán akasztják már ki szüleiket. Vagy legalábbis Anyut? Sokat ki lehet bírni s a babanetet olvasva még többet, hisz oly sokszor az a válasz, hogy légy türelmesebb és ezt érdemes is megfogadni, mert működik. De...

Hátha azért van a dacos időszakot megrövidítő tippetek:
11 hónapos lesz és fiú. Ha nem lát rögtön bömböl, hiába hallja a hangom , ez megy 6 hónapos kora óta. Ha vele vagyok jól eljátszik egyedül is, ha én nem foglalkozom semmivel, csak mondjuk lyukat nézek a levegőbe. Ha bármit a kezembe veszek az neki kellene persze. Járókába már nem igen lehet berakni. Javarészt még kordon mögött vagyunk napközben a nagy nappaliban ami elég biztonságos mert nagyon pakolós és az egész lakást nem tudom neki átalakítani - várom, hogy megértse: nem szabad...

A gond a sikítás. Egyszer bekapcsolt a lakásriasztó véletlenül amikor itthon voltunk, de a gyerkőc túltesz rajta. Az okok:
Járókába rakom miközben ebédelnék.
Nem adom oda a kezemben levő papírokat amiről amúgy neki olvasnék mesét.
Nagyon álmos és lerakom aludni (napközben már 4 hónapja a picit sírni hagyós módszerrel, meg adott időkben, de ez bömbi nélkül nem megy - mellettem nem bír aludni, ringatásra se mükszik, stb.)
Szóval ilyen nagyon komoly okai vannak a szirénázásra. Ha valamivel le tudom foglalni nagyjából rendben van, de ez a sziréna, anya csinál valami érdekeset képzettársítás szerintem nem szerencsés. Vagy igen? Azaz normális, hogyha anya süketnek tűnik akkor igenis hangosabban kell neki mondani, hogy akarom, akarom, akarom, meg másképp??,

Van szirénázás ellenszer? Vagy nem kell?

Köszi a válasz!

Lepke,

Ugyanezeket éltük át egy éve! Nálunk elmúlt

"Ha nem lát rögtön, bömböl" - azt hiszem ez elég tipikus ebben a korban. Te adsz neki biztonságot, és egyszercsak eltünsz. Még nincs idö fogalmuk, és föleg nem értik azt, hogy "mindjárt" (na ez igencsak bosszantó lehet néha). Javallat: ki kell várni míg elmúlik. Én mindig felkaptam és vittem magammal, és akkor ott játszott a lábamnál, akár teregetéskor, akár fürdöben. Mondjuk még ma sem tudom becsukni a fürdöajtót, ha pisilnem kell

Én is nagyon sokáig mellette ültem, míg ö játszott, "vigyáztam rá". Aztán persze muszáj volt otthon is csinálni valamit, nem várhattam mindig, míg elalszik. Eleinte úgy, hogy a lábamnál ült, nagyon gyakran a karomban (fözéskor), vagy együtt leültünk az asztalhoz, míg én hámoztam.
Ha valamit akarsz csinálni, vondd be öt is! Neki az is játék lesz.

Az én lányom is tud ám sikítani, de legtöbbször megértem miért. Elképzelem, hogy ha (a te példádat használva) engem valaki betenne egy járókába, és teljesen tehetetlen lennék, akkor az bizony nekem sem tetszene. Könnyebb elviselni, és valahogy ritkábban teszek olyat, amitöl kiakad.
A "nem" az pedig nálunk vörösposztó. Teljesen el kell kerülni. (átfogalmazni valami pozitívra).

"normális, hogyha anya süketnek tünik akkor igenis hangosabban kell neki mondani". Hagy fordítsam meg a szituációt. Mondok a lányomnak valamit ("gyere ide"), ö meg játszik(szaladgál/hülyéskedik stb) tovább. Idegesít? Igen! Hangosabban ismétlem el? Nem kéne, de igen.

Remélem segít A nappaliban kordon mögöttröl is szivesen beszélgetnék, de nem tudom, érdekel-e.

Kati

Sziasztok,
sajnalom, hogy mostanaban senki se irt ide, ugy latszik a "rossz" gyerekek anyukai mind nagyon elfoglaltak. Az en babam 15 honapos, es egy percre sem kepes megallni, nagyon eleven az edes, sajnos amikor ma ketszer az egyik viragomat boritotta ki az kicsit felbosszantott. Most kezd rajonni, hogy fel lehet maszni a dolgokra!Mi lesz meg ezutan???Amikor kicsi volt alig vartam vegre jarjon, most meg visszasirom, hogy barcsak maradna pici, siros baba...Szerintem egy kistestver jol jonne, mert en nagyon unalmas vagyok neki egesz nap, de felek, hogy tul sok lesz ket kisgyerek egy idoben. Szerintetek mi a legidealisabb korkulonbseg?
Eniko

OFF: pszichológiai kérdőív-kitöltés

Kedves Anyukák/ Apukák!

Szakdolgozatot írok a szülővé válásról, és segítségre lenne szükségem az ehhez kapcsolódó kutatáshoz.

Tartós párkapcsolatban élő (házas vagy élettársi, mindegy) gyermektelen és kisgyermekes (csecsemőtől-óvodáskorig) személyekkel szeretnék kitöltetni egy három részből álló kérdőívet (a demográfiai adatokon kívül 71 kérdés). (Nem baj, ha csak a pár egyik tagja tölti ki és nem baj, ha van már kisebb testvér is.)

Kérem, hogy ha beletartoztok valamelyik kategóriába és van kedvetek, segítsetek a mellékelt kérdőív kitöltésével, vagy ha ismertek valakit, aki hajlandó lenne, továbbítsátok neki a kérésemet.(A kérdőív kitöltése névtelenül történik, az adatokat csak összesítve használom fel.)

A kérdőív letölthető a http://www.box.net/shared/7xrizqwowo tárhelyről (vagy kérésre megküldöm). A kérdőív visszaküldhető az alábbi mailcímre, vagy a kérdőív végén található egyéb anonim módokon. (Bármilyen felmerülő kérdésre szívesen válaszolok. Ha valakit érdekel, a kutatás eredményeit is szívesen közlöm.) Segítségetek nagyon sokat jelentene. Ha valaki még esetleg a párját is ráveszi, háát... hálám névtelenül is örökkön üldözni fogja....

Köszönettel és bocs az offért,

Homonnai Moni
h.monika@t-online.hu

ON

Tyűűű, ezt a topikot is fel kellene élénkíteni, nyilván nem minden gyerek mintapéldány. Pl. az enyém se.

Nálunk most a szemtelenkedés és a flegmázás dívik, amitől őszintén szólva olykor a falat kaparom. Persze, megbeszéljük, hogy legyen már oly drága, hogy finomít a modorán, amire rábólint, ám két perc múlva megint nem veszi észre magát.
Mondtam már neki azt is, hogy okés, akkor innentől majd én is hasonló stílusban reagálok az ő mondandójára, az persze, nem tetszik.
8 éves, szerintetek hogy lehet ezt normálisan kezelni?

Dia!
Remélem, még jársz erre....
Én most találtam meg a topicot...
Jelen, az én (mindjárt) 8 évesem kezelhetetlen! Fiú.... szemtelen, flegma, dafke csakazértsem csinálja amit mondok.
Plafonon vagyok tőle és már előre egy ideggörcs, amikor elindulok délután az iskolába érte, megint milyen lesz az esténk???
Házit csinálni??..... áááááá.... nem tudom a válasz... csak a játék, a tv....
Persze már a tv-t kihúztuk, nincs! A játékok 90%-át a pincébe költöztettük.... nem használ...
Totál tanácstalan vagyok!

Szia pumpóka!

Lecke-ügyben egyetlen egyszer volt összezördülésünk a gyerekkel. Én próbáltam rávenni, hogy csinálja meg, ő hisztizve zokogott, hogy de nincs kedve (angol lecke volt, ki kellett volna színezni egy képet). Egy ideig a bevett, hagyományos minta szerint nyúztuk egymás idegeit, majd azt gondoltam elég.

Rákérdeztem, hogy tényleg nincs kedved? Azt mondta, nincs. Mondtam: oké, gyerek, akkor add ide a könyvet. Összecsuktam, feltettem a szekrény tetejére, majd közöltem: ha nincs kedved, nem kell megcsinálni, de hétfőn odaállsz a tanár elé, és közlöd vele is, hogy bocsika, sajnos éppen nem volt kedvem foglalkozni a házi feladattal.

Ettől úgy megijedt, hogy ismét sírni kezdett (de tudod, már nem a hisztis bőgéssel), hagytam úgy 5 percig főni a saját levében, majd mikor mondta, hogy de mégis megakarja csinálni, rákérdeztem, hogy biztos-e, és visszaadtam a könyvet. 5 perc múlva kész volt, és azóta sem volt téma köztünk a leckeírás. Még annyit mondtam el neki ezzel kapcsolatban, hogy engem különösebben nem érint, hogy van-e lecke vagy nincs, neki lesz kínos odaállni a tanár elé, és esetleg begyűjteni emiatt egy feketepontot, nem nekem. Én feketeponttal is szeretni fogom, de a cikis helyzetet egyedül kell megoldania... Úgy tűnik, hatott.

Egyébként nálunk kezdenek alábbhagyni a flegmázások, persze, lehet, hogy csak átmenetileg. Amúgy a leckeírás azért sem szokott nálunk napi szinten probléma lenni, mert Bori napközis, ott meg megcsinálják legtöbbször, apelláta nincs. A te fiad ezek szerint nem napközis, ugye?

Sziasztok!
Én azt vettem észre az enyémeken, hogy amikor szeretethiányuk van, akkor szemétkednek. Ha tudjátok, hogy mitől érzi a gyerek a szeretetet (csak röviden a felsorolás: testi érintés, meghallgatás, szavak, ajándék, megtenni amit kér), gyorsan helyre lehet állítani az egyensúlyt. Pl. az én 8 évesemnek ölelés, simogatás kell, a 7 évesnek, hogy üljek vele ott, amíg ő írja a leckét, a 10 évessel beszélgetni kell, a 12 évest végighallgatni.
Ha helyreáll az egyensúly ismét tündériek. Kivéve, ha betegek vagy álmosak és ezért nem lehet velük bírni.
Én mindent kipróbáltam, egyszer úgy megvertem a két nagyot, hogy annál jobban soha nem akarom megverni egyiket se ( nem lettek kékek éppen), kinevettek. Nálunk ez az egy dolog működik: ha érzik, hogy szeretjük őket.
Néha elő szoktam venni a babaképeiket, akkor eszembe jut mennyire szeretetre méltóak voltak kiskorukba és akkor már ismét tudom szeretni őket, hiszen most is ugyanazok a szeretetre éhes kis mackók.
És igen, Diának igaza van: nem vehetjük át tőlük a felelősséget...
szép napot!

Sziasztok!

Köszi a hozzászólásokat és tanácsokat.....

Én folyamatosan próbálkozom, de nálunk eddig minden csődöt mondott.
Az én fiam nagyon hideg kifelé, tehát legtöbbször elutasit mindenfajta közeledést, értem itt az ölelést, puszit, stb... nagy ritkán hagyja, de akkoris én megölelem ő meg áll mint egy darab fa... mindig ilyen volt, egész picinek is, elhúzta a fejét, ha puszilni akartuk... nagyritkán volt akkoris, hogy hagyta magát.
Puszit a családtagoknak is úgy ad, hogy nem ad... hanem tartja az arcát...

A leckénél való mellette ülés azért nem segit, mert csak azt hajtogatja, hogy anya ez mennyi lesz ha összeadom?? Tehát azt várja el, hogy megoldjam helyette, ami kizárt, mert nem az én leckém és neki kell tanulnia... és tudja a kis büdös, mert megoldja utána nagy nehezen, órákig tartó rábeszélés után... jah és le lettem szúrva az iskolában, hogy az én fiam mellett ott kell ülnie a tanárnőnek a napköziben, amig irja a leckét mert máshogy nem hajlandó, és legyek kedves leszokni róla itthon, hogy mellette ülök... mert ez igy nem lesz jó... de ha máshogy nem hajlandó????

Pár napja nálam is elszakadt a cérna, már hetek óta húzta az agyamat és az tette be a kiskaput, hogy bemászott a babakocsiba és ugrált.... kivittem a konyhába és levertem neki egy maflást... nem birtam tovább, hetek óta gyült bennem minden és ahányszor mondtam neki, pofon lesz a vége, a képembe röhögött és csinálta tovább... hát most nem mondtam, kapta... én nagyon ritkán ütök oda, mert nem vagyok hive a verésnek, de úgy látszik, ezt a pár hónapban egyszer odacsapok dolgot is mellőznöm kéne, mert valahogy mindig nagyon rosszul sül el... hát ez most még rosszabbul sült el és még én kerültem szar helyzetbe a gyerek előtt...
az asztalon a gyerek másik oldalán egy pohár volt és lefejelte, nem számitott a pofonra, a szemöldökénél kicsit meglátszik, az iskolában persze előadta, hogy én belevertem a fejét a pohárba, jövő héten pedig mehetek beszélgetésre a tanárnőkkel... csodás... még a végén a gyámügyeseket is rámhivják, hogy bántalmazom a gyereket...
legutoljára is, nem számitott rá, röhögött rajta, hogy kiabálok és közölte, úgysem csinálom meg soha amit mondasz, lendült a kezem... nem figyeltem, hogy kb. 5centire áll az ajtófélfától... az adta a másikat... nem látszott semmi... de ennyire szerencsétlen csak én lehetek...

Dia!
Napközis Attila... de mindig marad leckéje, nemtom, mit csinálnak ott 2-3 órában velük, de hogy leckét nem, az tuti...

Anna!
Én mindig meghallgatom, kivéve, ha este 10-kor jut eszébe, hogy elmesélje, melyik osztálytársa mit csinált a suliban... akkor valahogy nincs kedvem meghallgatni, mert tudom, reggel úgy kell kiverni őket az ágyból... Beszélgetni is szoktam vele, kivéve az előző időpontot... Viszont ahányszor kérdezek valamit, egy mondatban válaszol majd odébbáll... mondván, ő játszik, rajzol, stb... és ha beszélek, nem tud koncentrálni...
Ajándék?? Már ez is megvolt, ezerszer... azóta nincs, amióta a fejemhez vágta egyszer, hogy én soha nem veszek neki semmit...
na ez az ami nem igaz! Valami kicsi édesség minden nap van a suliból-oviból hazafelé jövet.... vagy forró kakaó az automatából az iskolában (ez is azért, mert ő kérte)... aztán kiejtette a száján, hogy szeretne egy naplót, mindegy milyen, csak napló legyen, amibe irogathat... aznap délután megkapta... aztán este jött és közölte, hogy visszaadja, vigyem vissza a boltba és hozzak neki olyat, amin versenyautó van... én sirógörcsöt kaptam...
az utolsó pénzemből vettem meg neki, hogy örüljön, erre visszaadja... majd kivittem és eltettem... másnap jött, hogy neki mégis kell... de nem köszönte meg, hogy kapott...

Szóval teljes a káosz...

A középsővel Barnussal nincs gond... az az utolsó szerencsétlen tejkaramellának is örül, ha kap, nem válogat, odajön szeretgetni, válaszol ha kérdezek, stb... bár ő még nem iskolás...

Na lelőttem magam...

Sziasztok!

Laki papné! Ó, a gyerekem nem szemétkedik, összvissz flegmán beszél, ha kérdezek valamit. Olykor. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Szeretethiánya nincs, hisztikezelésben már überprofi vagyok, megtanítottam neki, hogy lenyugtassa saját magát. És megteszi.

Pumpóka!

Egy: ne keseredj el! Minden gyerek más, nyilván ezt egy háromgyerekes anyának nem kell magyarázni (ahogy egy 8 gyerekesnek sem). A nagyfiad vsz. introvertáltabb, ami az érzelmeit illeti, ezen változtatni nagyon nem tudsz. Max. tiszteletben tartani.
Kettő: beígért retorzió ügy: némi flegmatizmus lehet, hogy a te részedről sem ártana... de ha beígérsz egy büntit, tartsd be! Mindenképp! Javaslom, hogy ne pofont ígérj be, hanem pl. édességmegvonást, tévémegvonást, mesemegvonást. De ha beígérted, és a gyerek ennek ellenére folytatja, tartsd be, különben totál hiteltelenné válsz a szemében! Nagyon nehéz, de az ilyen helyzetekben, ha már, akkor muszáj kissé "kegyetlenül" viselkedni. Különben hosszútávon mindketten vesztetek.
Egy nagy tasli meg nem a világ vége - bár nyilván az ajtófélfa felerősítette a dolgot -, én sem vagyok a fizikai agresszió híve, de volt már olyan, hogy kapott egy taslit a gyerek. Túlélte. Én meg bocsánatot kértem a tasliért később, de megbeszéltem vele azt is, hogy ettől függetlenül a viselkedése elfogadhatatlan volt.

Amúgy volt már több olyan beszélgetésünk is, mikor elmondtam neki, hogy mindenkinél van egy határ, egy pont, ameddig lehet vele szórakozni. De ha azt átlépik, onnantól az illető kiborul. Megbeszéltük, hogy ha ő elérkezik az én türelmem határához, szólok. Meg is szoktam tenni, és az esetek egy jelentős részében ez meg is állítja. (Nyilván azért, mert már látott "olyan" állapotban is.)

A másik, ami nála használ: amikor még bírok türelmes lenni, megkérdezem tőle, hogy akkor most képzeletben cseréljünk: ő az anya, és az ő gyereke csinálja ezt. Mit tenne anyaként? Érdekes módon, mindig tisztán látja a helyzetet, de ez az apró játék segít abban, hogy pont ezért le is állítsa magát.

Az is beszokott válni, hogy szólok neki, ha nem fejezi be, elkezdem én is. Meg is szoktam tenni. Vagy kikéri magának, vagy elröhögi magát.

Lecke: én a helyedben nem ülnék mellé. Megmondanám neki, hogy az ő feladata, neki kell megcsinálni. Pont. Ha napközis, és mikor hazajön, még leckéje van, szólnék neki mondjuk háromszor, hogy lecke, elmondanám azt is, hogy neki gáz, ha nincs meg, majd ráhagynám. Ahogy azt is, ha esetleg nem hajlandó egyedül megcsinálni. Az iskolában lesznek ebből kellemetlen percei, de ezzel te ne foglalkozz. A fekete pontok száma nem téged minősít szülőként.
Az állandó könyörgés totál hasztalan és eredménytelen. Csak arra jó, hogy az idegeid kikészüljenek, és hogy a gyerek végképp megutálja a tanulást, hiszen kényszernek éli meg.
Pár fekete pont és kínos helyzet után azonban magától rá fog jönni, hogy tanulnia kell! De erre meg kell adnod neki a lehetőséged. Olykor el kell engedni a kezüket egy kicsit, és hagyni esni egy nagyot, mert abból tanul.

Ajándék: naplót akar? nyilván van valamennyi spórolt pénze. Legközelebb ajánld fel neki, hogy spóroljon x összeget, a maradékot te kipótlod. És vegyétek meg így. Egyrészt azért is jó, mert nem kap meg valamit azonnal, és vágyakoznia kell rá, másrészt azért, mert közben ezerszer átgondolhatja, melyiket is szeretné, harmadrészt pedig azért, mert az ő munkája is benne van, és értékelni fogja.
Nálunk így működik, Borinak így lett görkorcsolyája, lányos csizmája, babája. Már egész kicsiként is képes volt kivárni és erősen gyűjteni, és azóta is megbecsüli őket.

Persze, nasst ő is kap, de nálunk csak hétvégén van (ennek az az oka, hogy majdnem sikerült belefutni egy frankó kis játszmába, plusz az én lányomat hosszú órákra eldugítja a szénhidrát). És akkor is csak egy főétkezés elfogyasztása után. Jutalomként-büntetésként nem használom, de a gyerek már megtette. Volt ugyanis olyan, mikor rossz volt, és megkérdeztem tőle, szerinte én most mit csináljak. Mire ő azt mondta, büntessem meg. Mondtam, oké, legyen büntetés, de akkor ő találja ki. Kitalálta, hogy három hétig nincs nass. És betartotta. És még harag sem volt belőle...

Na, én is kisregény lettem, de hátha van közte olyan ötlet, ami beválik...

Kitartás és nyugi, biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére a fiad imád téged!

Dia

Kedves Lányok!

A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.

A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.

Üdv:

Dia

Kedves Mindenki!

A Babanet szerkesztősége továbbra is várja a Te Történeted rovatba a Ti történeteiteket is!

Ha érdekes - szép, hosszú, nehéz, tanulságos, mulatságos - volt a szülésed, vagy ha küzdelmes volt a gyerkőc megfoganása, esetleg csak akkor indult be az élet igazán, miután megszületett, ne habozzatok! Várjuk 1-2 oldalas írásaitokat a csínytevő gyermekekről, a szülői lét szépségeiről és nehézségeiről, gondolataitokat az anyaság-apaság témájáról - anyák és APÁK tollából.

Persze, nemcsak a vidám, könnyed történeteknek van helye a rovatban, hanem a veszteségeknek, könnyeknek is - az ilyen történetek segíthetnek a sorstársaknak is.

Leveleiteket a következő címre küldjétek: szerkeszto@babanet.hu

Üdv:

Dia

Sziasztok!

Csak nemrég találtam meg ezt a topikot, sajnálom, hogy már nem él... . Amikor még írtatok ide, akkor még csak álmodoztam arról, hogy gyermekem lesz...Nos ez az álmom azóta teljesült, született egy gyönyörű, okos kislányom, aki szerencsére egészséges és kifogástalanul fejlődik-csak sajnos úgy érzem így a dackorszak kellős közepén, hogy ebben a témában eléggé érintett vagyok... .