Sziasztok! Üdv az "újaknak"!
Valaki küldött egy üzenetet az eredeti, szám nélküli, sima Zsemlyécskére. A babanet rendszere még anno szórakozott a jelszavammal, sosem fogadta el, végül újra regiztem Zsemlyécske2-re. Aki küldte a levelet, légyszi, erre ismételje meg! Köszi!
Eszter, én is szurkolok, hogy minden simán menjen!!!
Sonny! "Noel sokszor csinál olyat, mintha félrenyelne (de nem félrenyelés), és hirtelen levegő után kapkod. De nem tűnik ijedtnek, nem is sír utána. Csak olyan ijesztő. Ez normális?" 1-2 napja ez nálunk is előfordul megfűszerezve köhécseléssel. Én kapok szívbajt, igyekszem nem kapkodva felemelni Bendegúzt, és nem jól hátba veregetni, mert láthatóan Őt annyira nem viseli meg. Egy kis ideig tart csak, de nagyon rossz hallani. Valószínű, hogy a mohóságnak köszönhető. Talán hirtelen vesz levegőt..., de utána, mintha mi sem történt volna, úgy viselkedik. Ebből feltételezem, hogy nem lehet ártalmas dolog. Azért persze nem árt figyelemmel kísérni.
Tegnap voltam a hat hetes kontrollon, minden rendben volt. Nem mondom, azért a császár után nálam még mindig vannak olykor meglepően erős belső fájdalmak. Elmondta a doki, hogy a következő szülés 80%, hogy szintén császáros lesz, ha nagyon-nagyon klappolnak a dolgok, csak akkor lehet talán természetes úton szülnöm. Azt is mondta, hogy következő császárnál felmerülhet a petevezető elkötése. Mondtam neki, hogy három babát szeretnénk..., erre mosolygott és azt mondta, hogy majd meglátjuk.
Bendegúz a hétvégén volt 3390 gramm, 2670-el született és 2485-el jöttünk haza. Dicsérik a gyarapodását, ahogy már figyel és a mozgását is.
Nálunk még mindig 2-3 óránkénti a szopi. Általában a 3-al osztható órák környékén etetünk, mikor, hogy jön ki a lépés: reggel hat körül, aztán 9, dél, délután 3, 6, 9 és így tovább.
A sírás-ölbevétellel kicsit jobb már a helyzet. Továbbra sem tudom hagyni, hagy sírjon addig, amíg be nem alszik, vagy amíg abba nem hagyja, de már nincs lelkiismeretfurdalásom, ha nem kapom fel két perc múlva. (Persze azért még mindig a szívem szakad meg, szóval nehéz.) És most már el tud lenni a hordozóba is, nézelődik, de a kiságyban még mindig nem nagyon akar egymaga elaludni.
Ma bevetettem egy "cselt", játszok vele egy selyemkendővel. Cirádás, piros színű, ez eleve felkelti az érdeklődését, és simizgetem az arcát, kezecskéjét vele, lengetem előtte, kukucskázunk, teljesen odáig van, leköti nagyon.

Hát, remélem, hogy hosszú távon ez is egy jó, nyugtató módszer lesz.
Az éjszakai együtt alvás... - visszatérő témám - másnál nincs hasonló nehézség? Mindenkinél külön alszik a picike?
Tegnapelőtt megpróbáltam, hogy az este kilenc órai szopi után a saját ágyába tettem le. Bömbizett fél órát, simiztem, nyugtatgattam, abba hagyta, de nem aludt el. Aztán mikor másfél óra múlva sem aludt, felvettem ringattam, elaludt, letettem vissza a kiságyba, felkelt, aztán akkorát bukott és olyan hevesen fulldoklott tőle, hogy megsajnáltam. Összecsomagoltam és kikötött megint a nagyágyban közöttünk. Ma volt nálunk a védőnéni, ismét óva intette, hogy nem fogjuk tudni kiszoktatni, és most még talán nem, de későbbiekben terhes lehet a jelenléte. Hát, ahogy Beszteri bíztatott, addig, amíg viszont nem okoz gondot és mindenki jól érzi magát ebben a helyzetben, tehát sem páromat sem engem, sem a Babát nem zavarja, hogy közösen alszunk, együtt alszunk. De azért próbálkozom minden este, csak már nem kattogtatom magamat azon, hogy nem helyes így.
Sensi? Mizújs Veletek?
Néhány fotó:
