Julcsi, Zsu: vizsga meglesz, végülis írásban volt, nem tom hanyas de meglesz, az most a lényeg
Vásárlástól mi is betegek vagyunk, én ahogy belépek az áruházba összeugrik a méhem és olyan kemény lesz, hogy azt hiszem szétszakad, 5 méterenként ülök le egy üres raklapra vagy egy ott felejtett létrára...úgyhogy nem is fogjuk egyszerre letudni, mindig apránként ami sürgős. Ráadásul ma a pénztárnál nem elég hogy megváratott az előttem lévő fickó mert elfelejtette lemérretni amit le kellett és visszaszaladt, még majdnem fel is borított...grrr.
Zsuzsi ez a karácsonyfa-dolog nagyon tetszik, nekem eszembe sem jutott, most műfenyőnk van, de mivel jövőre már meglesz a teljes létszám a két kölivel lehet, hogy ráveszem apát a gyökeresre, nagyon szereti ő is az örökzöldet és egyébként is akarunk a kertbe, ez tök jó ötlet!
A vonaton alvás az enyémmel is előfordult, későig dolgozott és még utána megittak valamit, és elaludt a vonaton, elvették a pénztárcáját amiben szerencsére 0 forint volt, komolyan, még apró sem mert a zsebében volt, viszont az összes irata, még a születési anyakönyvi kivonata is a pénztárcában volt. Megcsináltatta sos a papírjait, főleg a jogsi meg a személyi volt ugye fontos, és mire mindent megcsinált visszaküldték postán az egész pénztárcáját érintetlenül. Anyám ment érte akkor éjjel, mert 50 km-re a városunktól szállt le és nagyon sokat kellett volna várnia az első vonatig, szerencse hogy nem lett baja, meg is támadhatták volna. "Szegénykém" két napi emésztette magát, aztén este azt mondta rossz híre van, jó sokáig könyörögtem hogy bökje ki, ne tartson idegesen, már nem tudtam mire gondolni, aztán vagy egy fél óra szenvedés után kibökte hogy elvesztette a tárcáját. Úgyhogy ez előforul, bár nálunk tényleg egyedi eset volt, és tényleg nagyon ritkán marad ki, és akkor is tényleg csak két-három sört iszik, ami a 120 kg-jában úgy vész el mint másnak egy pohár

szóval nincs okom panaszra, de azért néha ő is kiakaszt, úgyhogy tudom miről beszélsz. Hát, sok okosat nem tudok, beszélgetni kell nagyon sokat, és az én politikám az, hogy nem szidom, nem kiabálok, nem alázom meg, hanem komolyan, rendes hangnemben elmondom hogy mi bánt, és akkor nem veszi támadásnak, nem kezd el védekezni ami csak kiabálásba fulladhatna. Viszont arra vigyázni kell hogy ne babusgassuk, mert az a másik véglet, akkor nem vesz komolyan, fura de a férfiaknak sokkal érzékenyebb a lelkük mint nekünk. Istenem, olyan nehéz velük, de nélkülük meg nincs értelme semminek

Zsuzsi ha valami nyomaszt nyugodtan add ki itt magadból, mert látod, nagyon sokan megértenek, és biztos jó egy kicsit kibeszélni magadból, nekem legalábbis segít.
