Sziasztok!
Végre több nap alatt én is megírtam a szülésem történetét. Elég hosszúra sikerült, de a szülésem is az volt.
2004.02.16. Este 9-kor lefekszem aludni, hiszen 3 nappal a kiírás után vagyok, már bármikor indulhatunk éjszaka, legyek kipihent a szülésre. Nem sokat, összesen egy órát aludtam és erős fájásokra ébredek. Nézem az órát. 5 percenként érkeznek. A férjem mellettem alszik, nem akarom zavarni. Majd csak 3 perces fájásokkal indulunk a kórházba. Kivonulok a nappaliba és fájások alatt mélyeket lélegzem. Halk zene szól. Boldog vagyok, hogy valami elindult. Nemsokára látom a kicsinyemet!
2004.02.17. Hajnali 4 órakor még mindig 5 percesek a fájások. Nem akar beindulni a dolog. Úgy döntök, hogy be kellene menni a kórházba, mert tudom, hogy a fájások kimeríthetik a babát és már elég régóta tartanak. Zuhany után, azonban meglepődve veszem észre, hogy elmúltak. Vissza az ágyba. Elbóbiskolok, de ismét elkezd fájni. Reggel 6 órakor felhívom a szülésznőmet, hogy mit tegyek? Ezek még jóslók, vagy már a szülés? Azt tanácsolja, hogy menjünk be a kórházba.
Fél nyolckor megvizsgál az orvosom. Bő egy ujjnyira vagyok nyitva. Már nem enged haza. Előre felkészít az orvosom, hogy hosszú nap áll előttünk, valószínűleg csak este lesz meg a baba. Én akkor még reménykedem, hogy begyorsulunk.
Apával elfoglaljuk a szülőszobát. Zene, pokróc a földre. Azon ücsörgök, térdelek, guggolok. Mindent bevetek, hogy jól táguljak. Beszélgetünk, néha táncolunk a zenére, fájások alatt férjecském masszíroz, én mélyeket lélegzem, ahogy jógán tanultam. 10 órakor beöntés, borotválás, zuhany. Két ujjnyira vagyok nyitva, de a méhszáj még mindig nem akar felpuhulni. Délben burokrepesztés, hátha gyorsul a tágulás. Burokrepesztésnél, nagyon szomorú lettem. Valahogy sajnáltam a kisfiamat, hogy így "betolakodunk" a világába. Innen már nincs visszaút.
Délután kettőre SEMMI sem változott. A méhszájam ugyanúgy bő két ujjnyi. A fájások rendszertelenek. Bekötik az oxytocint. Az oldalamon kell feküdnöm. Rettenetesen fáj. Apa mindig segíteni akar, amikor jön egy görcs, de már nem bírom az érintését. Fájásszünetekben fogja a kezem. Este későre ígérik a babát. Úgy érzem nem tudom végigcsinálni. Nagyon magam alatt vagyok. Ez a mélypont. Kapok két üveg cukros oldatot, hogy visszatérjen az erőm.
Bírnom kell! Mindenképpen természetesen akarok szülni! Nem akarok császárt!
A fájások végre rendszereződnek, 2 percenként jönnek. A szülésznőm szól, hogy álljak fel, hogy a baba feje nyomja a gátat. Felállok. A fájások jóval viselhetőbbek. Lesem a ctg-t: ugyanolyan erősek mint eddig. Maradok állva, bár a lábaim alig bírják. Nézek kifelé az ablakon. Süt a nap. Csúcsforgalom. Ott kint nem is sejtik, hogy itt egy új élet készülődik a világra. Most már ismét a régi vagyok. Örülök, hogy szülök és bármeddig tartson is megéri. A fájásokat légzéssel nagyon jól viselem. Magamba zárkózom. Innentől csak befelé figyelek.
Utána már nem emlékszem mi mikor történt. Már egy perces fájásaim voltak, beülhettem kádba, hogy lazuljon a méhszáj. Ez nagyon jól esett. Apa a kád mellett ült. Fájásszünetekben locsolgatta a pocakomat. Ha jött a fájás csak feltartottam az ujjam, akkor abbahagyta a locsolást, mert még az is nagyon "bántott" fájás közben. Mély légzés, has, gát ellazít.
Valamikor este 8 óra környékén éreztem azt a bizonyos székelési ingert. Már csak peremnyi volt a méhszáj. Még fel kellett állnom és guggolni kellett fájás közben, hogy a baba még lejjebb csússzon. Aztán vissza az ágyra és jött a kitolás. Ezt a részét már nagyon élveztem, egyrészt, mert tudtam, hogy nemsokára vége, másrészt, mert aktív részese lehettem a történéseknek. Mivel fejben már ezerszer végigjátszottam mi a dolgom kitolásnál, ezért nagyon jól is sikerültek a nyomások.
Végül 21.00-kor kibújt az én nagy fiacskám, Benedek. 3900 gr és 56 cm. Felkönyököltem és néztem őt. Locsolgatták, csöveket dugdostak az orrába, torkába és végre felsírt. Olyan jó volt hallani! Apa elvágta a köldökzsinórt, és végre magamhoz ölelhettem a kisfiamat! Életem legcsodálatosabb pillanata volt!
Én a szülést életem meghatározó élményének tartom. Boldog vagyok, hogy megtapasztalhattam és annak ellenére, hogy ilyen hosszú volt, csak pozitívan tudok visszaemlékezni. Nagyon várom a következőt!
Mindenkinek azt javaslom (aki még előtte áll), hogy gyakorolja be a mély hasi légzést, a lazítást és mindenképpen változtasson testhelyzetet és keresse meg azt a pozíciót, ami a legkellemesebb a fájások szempontjából, és gondoljon végig pozitív dolgokra. Arra hogy a babáért BÁRMIT elvisel az ember, hogy a fájdalomnak nemsokára vége és utána jön a BOLDOGSÁG!
Mindenkinek azt kívánom, hogy olyan boldogan élje meg a szülését, mint én. Természetesen azért rövidebb vajúdást kívánok!
Itt nézhettek meg képeket rólunk:
https://www.babanet.hu/album/main.php?album=1847 Sziasztok,
Zsazsa + a 17 napos Bendedek
, de hősiesen tűrök. Feszülget piszkosul, olykor a hátam is belesajog, de jól vagyunk. CTG alapján 8perces kis 50-60%os keményedésim voltak, mindenkinek nagyon tetszett, majd fájdalommentességre hivatkozva hazaengedtek. Kispapi itt rohangál, hogy ő filmezni is fog, és a digitális gépet is feltöltötte, szóval nagyon fel van technikailag készülve. Sőt olyan édes még hozzá, hogy most előszöt kezébe vette az egyik kismamis könyvemet, és abból azt deritette ki, hogy ma szülünk. 
