Hali!
Túl vagyunk egy nehéz nap délelőttjén
Megjártuk a pulmonológiát is. Háromnegyed kilenckor mentünk el itthonról és fél egyre értünk haza, még jó, hogy vittem tízórait nekik.
Naponta kétszer kell gyógyszerelni fél évig megelőzésképpen a kisasszonyt, nem örülök neki, mert szteroidos a szer, de a doktornő azt mondta, jobb lesz így a tüdejének, én meg hiszek neki. Voltunk laborba is vettek le vért, megnézik az immunrendszerét és allergiára is ellenőrzik. Eredmény egy hónap múlva. Azt már nem is mondom, hogy a karján szúrtak vénát, pedig mondtam, hogy nem fog sikerülni, mert szét vannak szurkodva a kezecskéi. Persze nem találta el, de nem húzta ki, bőr alatt kereste vagy egy percig, mire eltalálta, szegény, meg ordított kínjában. Már én is majdnem bőgtem.
Meglátogattuk a PIC-es nővérkéket, olyan aranyosak, mindig örülnek nekünk. Jó is visszamenni, meg rossz is. Tudom, hogy mindig örülnek, ha látják a lányokat, de azért még mindig nehéz az előtt az ajtó előtt állni, főleg, hogy a tüdőgyógyász megint elmondta, hogy csoda, hogy itt van a Dorci velünk. Mindig azt hiszem, hogy már túl vagyok rajta, már feldolgoztam, de ilyenkor mindig felkavarodom. Főleg, hogy az ajtó előtt egy Apuka toporgott könnyek között, annyira tudtam mit érez. Olyan jó lett volna mondani neki valami bíztatót, de nem akartam zaklatni.
Beszélgettünk pár szót egy tegnap született ikerpár Anyukájával, őt bíztattam kicsit a másik baba szülei helyett is....
Közben megjártuk a MÁK-ot is, mert így, hogy tartósan gyógyszert szed, megint jogosult lesz az elmelt családi pótlékra, bár ne lenne.
Benszi!
Jaj, nagyon sajnálom, többször is gondoltam rátok, hogy milyen jó most nektek! Remélem, hogy rendbe tudjátok hozni a dolgaitokat, nagyon fogok szorítani érte!
Eszti!
Szegénykém! Noa is meg Te is. Szerintem mindenképpen legyetek túl rajta minél hamarabb, jobb az ilyesmit tudni. Tudom, hogy nagyon ijesztő, de a vizsgálattal nem lesz semmi baj, jó kezekben lesztek és utána már tudni fogjátok mivel álltok szemben. Kitartás!
Andi!
Hát nem is tudom. Ő alapból nem az a tutujgatós fajta, nem esik át a lábain a rohanásban, hogy kinyissa előtted az ajtót meg ilyesmi

és nem dalolja el az erkélyed alatt átlag kétnaponta, hogy mennyire szeret. Na de ezt ugye tudtam is mikor hozzámentem, csak néha mégis olyan jó lenne

persze ha ilyen lenne, akkor meg tutira megőrülnék tőle rövid időn belül...
Elmegyünk most majd együtt sportolni kicsit és ha meg tudjuk oldani akkor esetleg péntekenként salsa-zni. Aztán majd meglátjuk.
Én szeretem Őt, ő is szeret engem, szóval olyan nagy baj nem lehet
Judit