De ezek a dolgok szerintem alakulnak. Sokáig csalódott voltam, mert nem éreztem, hogy egy második gyerkőcöt is be tudnék vállalni. De szép lassan szokik az ember lánya a terheléshez, most már hármat is bevállalnék.
Orsi... Háááááááááááááát!
Műtéthez is drukk!
Edina! Nekem még nincs ovis korú gyerkőcöm, így tapasztalatom sem az itteni ovikról. De! Ez a kötelező foglalkozáson való részvétel ma már nem hagyományos formában zajlik az ovikban. Max nagycsoportban ültetik le a gyerekeket kötelezően, a lényeg a motiváción van! Az óvónőnek tudnia kell úgy motiválni a gyerekeket, hogy lehetőleg a csoport jó része részt vegyen a kezdeményezésen. És figyelnie kell, hogy ha valaki folyamatosan nincs jelen, akkor vele külön kell foglalkoznia. A gyerekek szép lassan megérnek az iskolára, és nem az ovinak kéne közelítenie a sulihoz, hanem a suliknak az ovisokhoz. Egy 6 évestől nem kéne elvárni, hogy 45 percig egy helyben üljön.
No bocs, hogy belekotyogtam, de óvónéniként tevékenykedtem 7 évig, tehát ha a lányod most kiscsoportos lesz, valóban nem lesznek kötelező foglalkozások, hiszen még nem érettek rá ebben a korban. Emlékszem, minicsoport végén, tehát három és fél éves gyerkőcöknél megkérdezte anyuka, hogy akkor a következő évben ugye már tanulunk matematikát???
Épp most gondoltam végig, hogy anno nálunk volt-e kötelező nagycsoportban. De szerintem nem tartottam semmit kötelezően. Mégis minden gyerkőcöm iskolaérett lett, és megállják a helyüket a suliban. És a vége felé nem volt olyan gyerek, aki ne vett volna szívesen részt ezeken a tapasztalatszerző, játékos foglalkozásokon. Max egy-egy esetben, ha épp nem volt kedve. De hát ki az, akinek mindig van kedve énekelni, mesét hallgatni, rajzolni... Persze ehhez olyan tanítónéni is kell, aki ismeri a gyermeki sajátosságokat.
Dolli




[
[


















