Szüléstörténet:
Szóval csütörtökön este történt minden.
Totálisan nagy nyugalomban ültem itthon, épen a Klinikát néztem, amit anno nagyon szerettem. Férjuram focizni volt, csak este jött haza.
Amikor megérkezett egyáltalán nem volt kedvem felkelni, gondoltam majd feljön, ha látni szeretne.
Miután megvacsizott fel is jött, és közölte velem, hogy lent van a hasam.(mindez történt gyakolatilag 12 óra alatt, mert reggel még normális helyen volt) Ekkor felálltam, hogy úgyis akarok menni szokásos wc körútamra, amikor éreztem, hogy valami folyik. Na nem szóltam neki, hanem bemasíroztam a wc-re, és igazából valami véres nyákos bigyó távozott belőlem(ez volt kb 21.30-kor) Gondoltam csak a nyákdugó lehet, de azért egy kicsit megrémültem, hogy most akkor mi van.
Utána jöttek olyan menstruációs jellegű fájdalmak. Nem igazán tulajdonítottam neki jelentőséget, mert már addig is volt. Kb fél óra múlva elmentem megint wc-re, gondoltam megnézem mi újság. Betettem egy betétet, és vártam. Elkezdtem vérezni, és azt hittem szivárog a magzatvíz. Közben a férjem és az öccse elkezdett dvd-t nézni. Hát naná, hogy betársultam. Andris közben kérdezgette, hogy minden rendben van-e. Én mondtam, hogy lehet, hogy mennünk kell.
Közben kb 10 percenként kezdtek jönni a fájások. Este 11-kor úgy döntöttem, hogy nekem akkor éppen muszály hajat mosnom, szóval elkezdtem eme műveletet. Közben dvd véget ért, majdnem éjfél volt. Miközben szárítottam a hajam, egyre erősödtek a fájások, szóval gondoltam ennek fele sem tréfa. Persze férjuram befeküdt, hogy akkor ő most olvasni folg, mikor is közöltem vele, hogy akkor talán menni kéne.
Nézett rám nagy szemekkel, mert előtte ott poénkodtam velük. Éjfélkor elindultunk, már nem volt olyan kellemes a dolog, de tartottam magam. Kb 20 perc alatt voltunk a kórházban. Megvizsgáltak, bő két ujjnyi volt a méhszáj, és nem folyt a vizem. Megkaptam a beöntést, zuhany, akkor már tényleg eléggé fájt, kb 2 percenként voltak fájásaim. 2 kor fektettek fel a szülőágyra rámnyomták a ctg-t, és jött a szülésznő, hogy akkor megvizsgálna. Vizsgálat alatt megrepedt a burok, és akkor jött a neheze. Majdnem császár lett a vége, mert fájások alatt rosszak lettek a szívhangok. Utána rendeződött, de elkezdtek gyülni az orvosok. Férjem nem tudta mi van, nem mondtak semmit, ő valami banális dolognak hitte a sok orvost. Én mint szakmabeli tudtam mi van, de akkor már nem is bántam volna. Megváltás lett volna, ha kimondják. Végül rendeződtek a dolgok, eltünt a méhszáj fél 3-ra, és utána 1 órás kitolási szak jött. Persze könnyű mondani a szülőnőknek, hogy mit csináljanak, de ha te vagy ott, akkor már rájössz, hogy nem is olyan könnyű jól csinálni. A lényeg, hogy a végén már rájöttem én is mégis hogyan kell nyomni, és onnantól kezdve 3 fájásra megvolt Zsófi.
És gyönyörű, mindenki imádja. Én most csak kis vámpírnak hívom, mert még iszonyatosan fáj ahogy szopizik.
És megigérem, hogy nagyon gyorsan jövök a képekkel.
Hannáék is jól vannak, kirázott a hideg amikor elmondta mi történt. Iszonyatosan nagy szerencséjük volt. De a lényeg, hogy ott van Olivér. Meg is dajkáltam, és jelentem lefoglaltam Zsófinak.
[/url]
mint ügyeletes blogolvasó 
rászokunk erre a szellőzés dologra 
de most segít rajta, majd' megfullad a drága 
Az a baj, hogy ahhoz sosem volt elég lélekjelenlétem, hogy
