tisa, ide, mert akkor én is meg tudom nézni
tünemény: börzék:
https://www.babanet.hu/hol-mi/borze.php?ho=02
gesztenye, azért félek a császártól, mert már volt kettőben részem

nem hiszem, hogy jó ötlet választani, bár vannak esetek, amikor teljesen meg tudom érteni. Nem akarok rémtörténeteket írni, tünemény, meg aki megkímélné magát ilyesmitől, ne olvassa, de amúgy is, inkább csak röviden, rékánál a császár megoldás volt, mert nem tudtam megszülni rékát. nem is maradtak rossz emlékek. Nándinál viszont program volt, és túl sok idő volt félni is tőle, lelkileg, és fizikailag is nagyon rosszul viseltem, egyrészt elfelejtett beöntést adni a fizetett dokim, amitől pokoli volt az első két nap a műtét után, mert a sebemet nyomták a belek belülről, műtét közben többször majdnem elájultam, meg kihagyott a szívem, és úgy tépték ki belőlem nándit, gergő nézhette, és mondta, hogy kis híján bejött, hogy mit művelnek, majdnem leestem az asztalról, úgy rángattak. Azért a lelkiállapotom mutatja, hogy nem tudtam megkérdezni semmit aztán a dokitól, hogy mi miért volt. a spinális közben mindent érzel, de semmi sem fáj. nem jó. ezen kívül nekem van némi klausztrofóbiám, és nagyon rosszul viselem, hogy nem tmozoghatok. már a fogászati elérzéstelenítés is kiborít, hát még az, hogy melltől lefelé nem érzek, és nem mozoghatok 6 órán keresztül - és akkor még jó tűvel kaptam a spinálist,mert van, amelyik 12 illetve 24 órát hat, és nem emelheted a fejed, különben hetekig fáj. két éve fel sem tudtam kelni elsőre, így további két órát kellett feküdnöm, majdnem megőrültem. Ezen kívül nekem van egy kisebb szívbetegségem is, ami szintén dob a dolgon, hogy ne érezzem magam biztonságban.
a felépüléssel egyébként nincsen gond, pár nap alatt én már szaladtam, 9kor műtöttek reggel, este 8kor én mentem nándiért a saját lábamon egyedül, igaz támaszkodtam a kiskocsira, és egy hét múlva már főztem otthon, meg sétálni mentünk rékával. (igaz röviden)
Magával a műtéttel végső soron nincsen baj, inkább velem. azt hiszem, az a baj, túl sokminden esik egybe a műtét során, amitől félek, és a féelelmemmel nem tudok megküzdeni, talán jobb lenne, ha altatást kérnék, és egy csomóminden kimaradna, csak a babónak meg jobb az élveboncolás... ezért szeretném, ha legalább megindulna a szülés, mielőtt elélrkezik az időpont, ha fáj előtte, legalább nincs idő félni
tasin

sajnálom nagyon! nehéz feldolgozni az ilyeneket... remélem ma már jobb
zsu, nem nagyon volt féltékeny. ő ilyen anyáskodó. figyelni kellett rá az első hetekben, hogy ne mondjunk nemet a nándival kapcsolatban. Anyukám amíg volt segíteni,addig gond volt, sokszor kiborult réka, mert hozzá sem érhetett nándihoz, ezt úgy kompenzáltam, hogy elmentünk kettesben ide-oda. aztán meg mindig kapott feladatot. együtt szoptattunk, meg volt mindenben feladata, az volt a lényeg, hogy mindenben részt vehetett. Nem nemet mondtunk, hanem azt, hogy inkább így vagy úgy.
most is kb ugyanez lesz. nánditól már jobban félek, ő kicsit agresszívabb, és attól félek, hogy nem is a tesó, hanem réka miatt lesz féltékeny, annyira imádja a nővérét, hogy bántani fogja, hogy már nem mindig vele játszik.
a wellness meg szupi lesz!!!
sziszike, örülök, hogy megbékültél a babakocsival egyébként. az ariánál szerintem nincs jobb kocsi,csak ugye újszülöttnek nem jó

akartam én is mondani, hogy talán dharma járt úgy, hogy lemaradt egy szopipárnáról, sé egy sokkal jobbat kapott helyette, de akkor akár meg is vehetitek mégis ezt...
pocakod meg sajnálom, ha kenegeted valamivel, nem lesz jobb? talán rugalmasabb lesz, és nem húzódik annyira... szegény
na, mennem kell, remélem majd még trudom folytatni.
ja, tegnap megcsináltam a fánkot végül, nagyon tuti lett, finibb, mint a bolti, és rém egyszerű, ha gondoljátok, szívesen felteszem a receptet.