Sziasztok lányok!
Életjel részünkröl:
A kezdetek az infúzióval. Dönci ezt hamar kigyomlálta magából, így másnap a kezébe kapta, amit harmadnap az antenna követett a fejében, mert a kezét is kiszabadította.
Aztán felfedezte az éjjeli lámpát az ágyam mellett:
Mivel az antennát is állandóan ki akarta tépni magából, keresztbe le lett kötve a kis keze. Mondjuk én nem sokat hagytam így, amint elült a vihar a személyzez részéröl, leszedtem róla és vigyáztam, hogy nehogy megint megmarkolja. Ebben a kötözött sajt üzemmódban mégis megtanult hátról hasra fordulni, amit a hét folyamán a tökéletességig továbbfejlesztett.
Hosszú éjszakákat hosszú nappalok követtek, mozgalmas volt minden perce, mindig pittyogott valami, mindig akart valaki valamit tölünk, ha éppen semmi se volt, bealudtunk, ha csak percekre is.
Mivel teltház volt a fertözö osztályon, átköltöztettek minket a koraszülöttre, ahol Dönci is elkezdte anno a karrierjét. Viszont mivel mi fertözö betegek voltunk, nem fogadhattunk látogatót, még a saját gyerekeinket se, mi sem mehettünk sehova, a személyzet csak beöltözve jött be közénk, szóval szobafogság 10 napig. Idönként kaptunk kaját, ahogy az állatkerti állatok is kapnak, jön a z állatgondozó és gyorsan kitakarít, aztán ennyi. Egyik este mégis besurrantak a gyerekeim, hogy legalább az ajtó üvegablakán láthassák Döncit:
Ez volt a tetthely, elöl Dönci ágya az én ágyamról fotózva.
Íme Dönci antennája. Mivel a személyzet nagyon be volt fogva, én kötöttem be a fejét, késöbb meg is lettem dícsérve az orvos részéröl. Talán tényleg neki kéne állnom gyerekkori álmom megvalósításának és orvosnak tanulni.
Zömmel az én ágyamban döglöttünk, átkötöttem a gépeket is az én oldalamra, ö meg játszott:
A lányaim idönként új képekkel leptek meg, azzal tapétáztam az ágyam melletti falat:
Aztán ugyebár Regö se bírta ki a kórház nélkül, ö így festett:
Csórikám napokig 40°C lázzal küzködött, amit a hagyományos szerek nem vittek le. A kórházban is a rezerv gyógyszerhez folyamodtak, attól lement másfél órára a láza, majd megint fel és így tovább. Mivel elég rossz börben van, kap oxigént, sok infúziót, antibiotikumot. Nem igazán eszik, de tegnap újra elkezdett inni, ami azért jó. A héten még biztos maradnia kell...
Összességében jól bírja az egyedüllétet, hiszen ismerös ott, már a doki is azt mondja, hogy családtag! A növérek meg imádják, van tehát Regönek háreme.
Amikor Dönci aludt, lementem Regöhöz játszani, etetni, inhalálni, mikor mi kellett és telefonálhatott is a többiekkel. Ma ök mennek látogatni, én maradok itthon, mert a lakás szana-széjjel, de holnap talán én is elmerészkedek megint hozzá.
Dönci és Regö is kapott gyógytornát, hogy a köhögés könnyebben menjen:
És végül a szabadonengedésünkkor:
Annyi szerencsém volt, hogy a szobatársam nagyon aranyos volt, szuperül megértettük egymást! Ö a 3. gyerekével volt bent szintén ugyanezért, a baba akkor volt 9 hetes!!!
Ez az RSV tüdögyuszi nagyon hirtelen alakl ki, nálunk se volt semmi elözménye. Dönci hétfön elkezdett köhögni, de másképpen, mint eddig. Nem volt különösebben lázas se, de nekem nem tetszett a köhögése. Jókor mentünk, de azzal fogadtak, hogy legalább 1 hét, inkább 2 és hogy az állapota rosszabbodni fog a következö napokban. Ez így is lett, felment 5 napra a láza, de ö végig nagyon vidám kislegény volt és mindenkit lefegyverezett a jókedvével. Regö a vírus mellé baktériumot is fogott. Hát ennyit rólunk!
Mindenkinek köszönjük a gyógypuszikat és hogy gondoltatok ránk! Ági, Niki és Csandi legyen külön is megemlítve! Nagyon jól esett az érdeklödésetek!
Most mennem kell, mert hegyekben áll a mosnivaló, takarítanom is kell és Döncivel inhalálni. A párom megy Regöhöz, neki is össze kell vadásznom a csomagot, kiteregetnem, stb. Nem unatkozok, annyi szent. Kivételesen a páromat is meg kell dícsérnem, nem volt olyan katasztrofális a helyzet, mint nyáron, aránylag rend fogadott és idönként még fözött is - csak egy edényemet égette szarrá...

Szóval ügyesek voltak együtt, én már nem is hiányzok.
Igyekszem visszaolvasni, ahogy idöben befér!
Puszi: barbi