Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Waldorf

Jaj, de jókat írtok! Öröm olvasni! Már alig várom, hogy Tomi ovis legyen. A Tavasztündérek egészen megmelengették a szívem. Azért addig is, Heni, ha tudsz egy-két okos dolgot dackorszak-ügyben, szívesen olvasnám, mit is mondott a W-pedagógus.Köszi,
sziasztok,
matska

sziasztok!

szilvi, igazad van grimmel kapcsolatban, végülis az "is"-re voltam kíváncsi nekem természetes, hogy magyar népi mondókákat, rigmusokat mondogatunk barnival, és nagyon nem szeretem, természetellenesnek érzem az idegenből lefordított (és nem magyarított) meséket, verseket, ezért merült ez fel bennem. persze ilyen képeskönyveket nem is láttam az oviban grimmet nem tudom kapásból, ki fordította, de az nem ez a kategória.

sajnos pongyolán fogalmaztam a "szóba kerüléssel", hiszen tudom, hogy minden tanulás az utánzáson alapul ebben a korban.

tegnap megint voltunk a nyílt napon, kezdek még több dolgot felfogni. festettünk is, nagyon érdekes volt, hogy csak a három alapszínt használják, azokból varázsolnak

matska! dackorszakkal kapcsolatban nagyon jókat mondtak, még akkor is, ha ezeket elméletben mind tudja az ember, mert tanulta vagy utánaolvasott. jó újra hallani másnak a szájából, összeszedetten, biztatóan.
ami újdonság volt számomra, hogy az ilyen korú gyerekek nem érzik jól magukat túl bő ruhákban, rájuk kell adni egy harisnyát vagy trikót, vagy egyszerűen csak pont a méretüknek megfelelő ruhát, így érzik a testük határait, ez megnyugtatja őket.

másrészt nem győzik hangsúlyozni a ritmus (rutin) fontosságát, hát nálunk főleg ezzel vannak gondok, igaz bizonyos napi események mindig ismétlődnek (reggeli, vacsora, déli-esti lefekvés menete), de mivel a férjemnek kötetlen (azaz össze-vissza) a munkaideje, nehéz előre tervezni, vagy a hét bizonyos napján ugyanazt csinálni. de igyekszünk majd javítani ezen!

hisztiről azt mondták, hogy olyankor a gyerek kikel önmagából, és segítenünk kell neki visszatérni oda, azzal, hogy szorosan átöleljük, esetleg paskolgatjuk a hátát, vagy simogatjuk a a hasát, mellkasát.

azt hiszem, szilvi említette már, hogy mennyire nem jó manapság, hogy "túlintellektualizáljuk" a gyerekeket, mert nem erre van szükségük. a túlmagyarázás hibájába én is gyakran beleesem sajnos... (akár valamilyen tiltásról van szó, akár valamilyen "tudományos" kérdésről).

elnézést, hogy ilyen szétszórtan írok, egyelőre ennyi

sziasztok,
heni

Sziasztok!

Rég írtam, de öröm volt most olvasni, hogy ismét beindult a beszélgetés.
A "magyarság" nálunk is nagyon fontos. Én is hallottam már olyan panaszt, hogy sok a németből átültetett dolog. Ezt én eddig 1 éneknél tapasztaltam a baba-mamán. Egy korcsolyázós dámáról szólt - elég szörnyen, akár szövegét, dallamát, prozódiáját tekintve. Ezen kívül sok népi gyermekjátékkal találkozom ott. (Bár nálunk ezt a Bendegúz sokszorosan megkapja a néptáncpróbákon.)

A nyílt nap ma jól sikerült (Bendus "csak" 2-szer kattant be.) Ott volt mind a 4 óvónéni - 2 az egésznaposból, 2 a félnaposból + 1, aki a baba-mamát tartja. 1 famunkákat csinált, 1 viaszgyurmázott, 1 rajzolt, 1 az anyukákkal tavasztündért csinált. Ezt sajnos kihagytam, mert loholtam a Bendegúz nyomában nehogy belekössön vkibe. Utána uzsonna, majd egy kis bábelőadás a gyerekeknek. Aranyos volt.
Nálatok is úgy van a baba-mama, hogy nem a "dolgozó" óvónénik egyike tartja? Nálunk ezt azzal magyarázzák, hogy a gyerekek ne szokjanak hozzá, mert lehet, hogy éppen a másik csoportba megy majd, mint ahol ő van. Ezt annyira nem értem.
Az egyik anyukának mondtam, hogy ha tovább vadul a Bendus, akkor egy ideig most nem járunk, hátha kicsit helyrerázódik. Ezt meghallotta a baba-mamás óvónéni, és azt mondta : "Nehogy ne gyertek! gyertek, majd megoldódik!". Igen pozitívan ért ez a mondata, mert én meg voltam győződve, hogy elege van belőlünk.
Jövő csütörtökön lesz beszélgetés az óvónénikkel, már kíváncsian várom! Arról is majd beszámolok.

Szilvi,
visszakaptad azt a "Gyermekkalauz" c. könyvet, amibe meg tudnád nézni az agresszió kezeléséről mit írnak? Ma beszereztem "A nevelés mindennapi művészete" (Elisabeth Plattner) c. könyvet, ez a 3. most egyhuzamban amit a témával kapcsolatban olvasok.

Heni,
az én számomra is újdonság - de nagyon érdekes - amit írtál a szűkebb ruháról.
A napirend nálunk is probléma. Hasonlóképpen a férjem munkája összevissza. Elég nehéz, ha az ember munkája a mások szabadidős tevékenysége! Azt is észrevettem, hogy ha nem vagyunk otthon és nem tud akkor ebédelni és utána aludni amikor szokott(nem a férjem, hanem a Duda), akkor az egész délután készen van. Hiszti, nyügi, stb.
Azt hiszem a túlintellektualizálás hibája az időnként a legjobb szándékkal is egybeeshet. Bendegúz mondta: "A bácsi a HULLADÉKOT a földre dobta a kuka helyett." (A körny.védő takarítás mellet a mániám a szel. hulladékgyűjtés.)

Bocs, kicsit hosszú lettem.
Andi

Fú, Heni ezek tök jók voltak, köszi.
matska

Szilvi! 9-én írtad, hogy "előbb írnak aztán olvasnak" - nem fordítva? Ha nem, akkor ezt leírnád részletesebben? Köszi!

Márti

Márti,
jól olvastad.
Előbb a betűket tanulják, abból raknak össze szavakat, később mondatokat, és a saját írásukat kezdik először olvasni.
Valamikor tudtam, hogy miért ez a sorrend, de elfelejtettem, zagyvaságot meg nem akarok írni. De valahogy úgy van a dolog, hogy az írás, az a gyerekből jön, a kezéből, az "akaratából", míg az olvasás már intellektuálisabb, azaz kívülről jön.

JOOOOEEEEE!
Ha itt vagy, és emlékszel, segíts ki!

Az elmúlt egy hónapban kaptak a fiamék (2.-os, ugye) két-két mesét a füzetükbe beragasztva, de a kis huncutok megtanulták a mesét kívülről, és nem olvasták. Hosszabbra lesz szükség.

Amikor először hallottam erről, nekem is furcsa volt, aztán Alex-szel azt tapasztaltuk, hogy megtanulta nagycsoportban a betűket (magától) és nem olvasni kezdett el magától, hanem írni. Igaz, mindent fonetikusan és minden szót egybe a többivel, de akkor is, írt, és nem olvasott.

Andi,
még nincs Gyermekkalauz, múlt héten ők nem voltak baba-mamán, most meg Abigél beteg... Jó ez a "hulladék".

Apropó szűkebb ruha: A. Soesman-nak a Tizenkét érzék-ében van erről jó sok, pl. arról is, hogy a pólya miért sokkal jobb, mint a bő rugdalozók. Mi a középső gyereknél vettük észre, hogy ha plédecskébe csavarjuk (majdnem, mint egy pólya), akkor megnyugszik és elégedett benyomást kelt. És nekem a két kicsi addig mózeskosárban voltak, amíg totálisan ki nem nőtték, mert a kiságyban üvöltöttek. Most már tudom, miért.

szilvi!

ez hány hónapos korig igaz?

h.

Szilvi! Köszi Végül is elolvastam , van itthon Waldorfos könyvem, csak mikor olvastam a hozzászólásodat, gyorsabbnak tűnt megkérdezni, mint a könyvemet előszedni... Tulajdonképpen logikus, amit ír - mármint hogy a képírástól jussanak el az absztrakcióig - csak azért volt fura olvasni, amit írtál mert (noha elég sokat olvastam már a waldorfról, nyilván ezt is, hiszen ezt a könyvemet is többször elolvastam már, csak sokat felejtettem belőle ) a "hagyományos" iskolákban épp a késleltetett írástanítás a "haladó" vagy legalábbis a számomra elfogadhatóbb szemlélet - végül is annak is megvan a maga logikája. De hát a két írástanítás alapjaiban tér el egymástól, nyilván az olvasás- és írástanítás viszonya is csak rendszeren belül értelmezhető. Csak az nagyon furcsa, hogy a kétéves kisfiam már most mindent próbál "elolvasni", tőlünk is mindenre azt kérdezi, hogy "mi van oda írva" - maguk a titokzatos betűk érdeklik, nem annyira a jelentésük, mint a tény, hogy "olvashatóak". Lehet, hogy ez most zavaros lett, végül is nem is kötődik szorosan a topikhoz - csak elgondolkodtam rajta

Márti

Márti,
milyen Waldorfos könyved van? Megtennéd, hogy leírod, akár magánban is?
Én 5 évesen már olvastam de csak 7 évesen tanultam meg írni, igaz akkor nagyon hamar. Fura, nem?

köszi, matska

Sziasztok!
Olvasgattalak benneteket, de úgy éreztem nem tudok érdemit hozzászólni, akkor meg minek.
Most jutott eszembe, hogy nem válaszoltatok - csak Andi- a kérdésemre. Van szombaton tanítás?
Tudtok még könyveket ajánlani, ami a témához kapcsolódik?
Melinda

Sziasztok!

Végigolvastalak Benneteket.
Az apropó az, hogy itt, Székesfehérváron is indul egy Waldorf ovi és iskola. Szeptemberben.
Én véletlenül értesültem róla, de egyből el is mentem egy beszélgetésre, - a pesthidegkúti suli osztálytanítója és három végzős diák jöttek el - ahol a Waldorf továbbra is szimpatikus maradt, bár még alaposabban szeretném megvizsgálni

A szűk ruhákhoz, az Albert Soesman könyvhöz és Szilvi "pólyás" tapasztalataihoz egy adalék - némi ellentmondással:

"...Pólyás - mondják a csecsemőre, újszülöttre, s ez régen azt jelentette: keményen bebugyolálták, lekötözték. A kicsi sírt, üvöltött: rázással, ringatással, sőt mákfőzettel, alkohollal kábították.
Semmi olyan dühöt, kétségbeesett erőfeszítést ki nem vált a néhány napos, hetes gyerekből, mint a lekötés, lefogás*

*Ne tévesszen meg, hogy a pólyába kötözött, vagy keményen pokrócba tekert csecsemő egy idő után - magától a helyzettől - úgyszólván elkábul és elhallgat. Ennek a gyerek természetétől függően különböző módon, de meg kell majd adnunk az árát..."

Idéztem Vekerdy Tamás Kicsikről nagyoknak című könyvének 17-18. oldaláról.


Na, akkor most mi van?

Sziasztok!

Én is olvaslak ám benneteket, okulok, tanulok .

Érdekelne ez a szűk ruha dolog. Lehet, hogy a fiam a kivétel, aki erősíti a szabályt, de ő nem szereti az ilyen ruhákat, utálja a harisnyát például, rugikból meg azokat szereti, amik kényelmesen vannak rajta, nem a szűkeket... Legjobban persze ruha nélkül szeret lenni . A mózeskosárral mi is próbálkoztunk eleinte, de a lakásban nem bírt abban megmaradni! Sétakor - a mózeskosarunk egyben a mélykocsi is - hatalmasakat aludt, valóban jól bebugyolálva, de itthon sehogy sem volt jó. Mostanra pedig a kiságyat is félretettük, mert legszívesebben egy nagy szivacson van, ott tud forgolódni, mozogni, a kiságyban meg mindig beütötte a végtagjait. Tényleg érdekelne, ezt mekkora korig gondolják? Azt hiszem voltak is ilyen vizsgálatok - fejlődéslélektanból rémlik - , hogy pólyázós népek gyerkőit, és nem pólyázósokéit vizsgálták, és a pólyázottak, bár később kezdhettek el mozogni, saját testüket felfedezni, de nagyon hamar beérték mozgásfejlődésben a szabadon mozgó babákat. Azért érdekes.

Jesszusomm Fülescsacsi, a könyv!!!!
ezer bocs. Ez a hetem is rohanás, de nemsokára......

Sziasztok!
Nem tűntem ám el, csak mindig ilyen "korai" órákban jutok ide, és az agyam kigondolni már semmit nem bír (befogadni is alig).
Elkezdtük a bölcsit, 9 - 11.45- ig jár a Bendus. Jövőre is marad itt, s akkor 4 évesen megpróbáljuk a waldorf ovit. Azóta több ismerősömről is kiderült, hogy idejár(t) a gyereke és mindenki "+" dolgot mondott róla. Az iskolát mégsem mindenki választja(totta). Az indok: nem elég kiforrott. Hát igen, az emberek szeretnek beleülni a készbe.
Andi

Sziasztok!

Kicsit elbizonytalanodtam. Rábukkantam a "waldorfhomeschoolers" oldalon keresztül a "waldorfcritics"-re, (aki nem ismeri, egy olyan szervezet hozta létre ezt az oldalt, ami a w-ban csalódott szülőkből, tanárokból, diákokból áll), non-stop szidja a w-ot. Szelektáltam, meg rengeteg kritikát nem éreztem igazán megalapozottnak, de elég volt ahhoz, hogy kétségeket ébresszen bennem...
Aki szintén olvasta: mi a véleményetek?

Heni

Szia Heni,
nem ismerem azt az oldalt, és mostanában nem is fogok ott böngészgetni, nem gyávaságból, hanem mert nem érzem értelmét. Számomra nem. Tehát ezért nem is mondhatok véleményt a kritkákról.

Csak annyit mondanék, hogy semmi a világon nem lehet mindenkinek üdvözítő. Mindenki keresi a számára legmegfelelőbbet. A csalódások néha elkerülhetetlenek, de minden bizonnyal az adott esetek többsége is olyan, hogy OTT, AKKOR, és AZOKKAL történt ez így.
Pl. a gyakori kritika, hogy a negyedikes gyerek "nem tud rendesen olvasni". Az enyém tud, másodikos, így azt a problémát "nem érzem át". De a kisebbik fiam leendő tanító nénije a nyílt napon mesélt egy gyerekről, aki 7.-re (!) "ért be", akkorra állt neki minden össze, onnantól nem volt gondja. Ha azok a szülők nem lettek volna elég türelmesek, mehettek volna a "waldorfcritics" közé.

Nagyon jó ilyen kritikákat olvasgatni, ha még bizonytalan vagy, mert elgondolkodtat, hogy TE mit csinálnál az adott helyzetben, kitől kérnél tanácsot, segítséget.

TUDOM, hogy nekem is lesz majd, hogy értetlenül állok majd egy-egy helyzet előtt, hogy mi előtt, még nem tudhatom, de azt majd megoldom AKKOR. Most nem futamodok meg, mert ALAPJAIBAN, és a mindennapi gyakorlatban annyira jól működik az egész, hogy úgy érzem, csak az energiámat pazarolnám.

Ja, NINCS SZOMBATON TANITÁS.

Sziasztok!

Én írtam valamit.
Nagyon érdektelen, vagy egyszerűen nincs kedvetek szóba állni velem?

Szilvi! Sebaj, majd a következő gyerekemnek megcsinálom.

Szipola,
a pólyás hozzászólásra gondolsz?
Most mit mondjak rá? Én is olvastam Vekerdy-t, szeretem is, nagyon egyetértek a szemléletével. Egy szóval sem mondtam, hogy a babát pólyázni KELL. Leírtam, hogy mit olvastam a Soesman könyvben, meg, hogy nekem mi jött be a két kisebb gyerek esetében az első pár hétben, mármint a plédecske.
Ez is egy módszer, egy látásmód, amiről lehet gondolkozni. De túltárgyalni nem akartam.
Soesman, akinek ez a könyve Steiner előadásait értelmezi a 12 érzékről, azt írja kb., hogy a csecsemő a tapintással, és a korlátokba, határokba ütközéssel tudja csak megtapasztalni, hogy ő meddig terjed, hol vannak az ember testének a határai, hogy ő "el van választva" a "teljességtől". Ez eléggé spirituális megközelítés, különösen, ahogy kifejti a részleteket, és nem arról van szó, hogy pálinkás kenyérrel kábítsuk a tiltakozó gyereket. Sőt, Vekerdy sem erre gondolhatott.
Félek, nagyon túl van most ez tárgyalva, pedig eszem ágában sem volt "észt osztani".

Na végre!
Szilvi, én sem mondtam egy szóval sem, hogy a babát nem kell pólyázni, csak hirtelen két egymástól teljesen eltérő véleményt/módszert találtam, gondoltam felfedezem.

Egyébként elsősorban nem is erre vártam hogy reagál valaki - sokkal érdekesebb, hogy már Székesfehérváron is indul a Waldorf ovi és iskola. Bizonyára érdekes ez persze annak, aki itt lakik.

Szóval végeredményben tényleg tök érdektelen volt az írásom, igazatok van.
Majd edzek egy okosabb hozzászólásra.

Ja, hogy Fehérvár, hát igen, hajrá. Majd talán jönnek tanárok hozzánk is hospitálni. Szoktak mindenfelől. Miklós bácsi szívesen látja őket.

Információs délután lesz az Óbudai Waldorf Óvodában 2004 április 1.-én (nem vicc), du. 5 órától.
(Gyerek nélkül várják az érdeklődőket.)

Szipola, nekem úgy tűnik ez a két mondata a Vekerdynek nem ellentmondó. Azt mondja hogy meg kell fizetni az árát ha ilyet csinálsz. Tehát szabadon tehetsz ami tetszik, de ennek (pólyálásnak) ára lesz.

Igazán akkor lenne korrekt, ha tudnánk a környezetet is amiben irta.

Matska! A könyv címe Szabadságra nevelés, 1992-ben adta ki a Török Sándor Waldorf-pedagógiai Alapítvány

Heni! Én szívesen megvitatnám veled a kritikákat - csak nem tudok annyira angolul, hogy jól megértsem őket De szívesen beszélgetek róla (személyesen is )

Testhatárok: szerintem azért van különbség a testhatárokat jól érzékelhetővé tevő ruha (harisnya, trikó) és a szoros lekötözés közt, nem? Az újszülött babáknál én is úgy vettem ésre, hogy szeretik az "összecsomagoltságot" - nálunk ez az ölemben valósult meg többnyire, ha letettem őket, takaróban - a pólya nekem nem tetszik, mert abban nem összegömbölyödve, hanem kinyújtóztatva van szorosan betakarva. A kétéves kör körüli szűkebb ruha, amit Heni írt, nyilván nem akadályozhatja már a gyereket semmilyen mozgásában, szerintem egyszerűen arról van szó, hogy esetleg jobb a lebernyegnél. Bár nyáron - úgy vettem észre - az akkor fél- majd másfél évesem nagyon szívesen volt teljesen pucér is.

Fülescsacsi! A lekötözöttségről én is hasonlókat olvastam, hogy nem veti vissza a gyerekeket mozgásfejlődésben, ha csecsemőkorukban "gúzsbakötik" őket. Emlékeim szerint pld Albániában még a XX. században is szokás volt a hegyi népeknél deszkához kötözni, sőt, besötétített szobában tartani a csecsemőket (de vhogy ringatták azért őket, úgy rémlik). Bár, az eszkimók meg a különféle afrikai és ázsiai népek háton cipelt csecsemői sem mozoghattak túl sokat az anyjukra kötözve - csak "szebb" lehetett a látvány... és a magyar parasztok derékig földbe ásott gyerekei, míg azok a földeken dolgoztak? Na, ez tényleg brrr Hát, a szükség sok mindenre rákényszerítette a népeket... Persze, ez már nagyon off ide, én is tudom, csak eszembe jutott...

Márti

Sziasztok!
Ma volt a gödöllői oviban a második nyílt nap. Furcsa volt számomra, hogy egyedül én voltam ott mind a két alaklmon, most teljesen más szülők jöttek el. Ez azért nem jó, mert újra megkérdeztek mindent, ami a múltkor elhangzott.
Most volt szó az étkezésről is. Azt mondta az óvónő, hogy ők semmilyen állati eredetű dolgot nem esznek, mert az nem ad életenergiát. Ezen meglepődtem, mert az én anyukám dietetikus és ő azt állítja, hogy szükségük van a gyerekeknek az állati eredetű fehérjékre. Persze itthon ebédel és vacsorázik a gyerek, akkor ehet husit, az oviban pedig rengetek züldséget és gyümölcsöt kap, az nagyon jó. Érdekel a véleményetek erről a témáról!
Melinda

Sziasztok,

Márti!
Igen, bizonyára egy újszülött szeretne minél inkább az anyaméhben tapasztalt testhelyzethez hasonlóban lenni, ez teljesen érthető és elfogadható. Értem a különbséget a szűk ruhák és a lekötözés között is -
május 4-én Vekerdy lesz a vendég a székesfehérvári Waldorf suli megalakuló beszélgetés-sorozatban; akkor talán majd alkalmam nyílik megkérdezni tőle a testhatárok/bebugyolálás/szabadon kapálódzás ellentéteit.


Megtaláltam az albániai vizsgálatok leírását;
Kavaja környékén a lakóházak ablaktalanok, a csecsemők ilyen fülkékben élnek, első életévüket egy fabölcsőben töltik lekötözve. (75 cm hosszú, 30-40 cm széles fatákolmány) Rongyokon fekszenek, fejük alatt párna. Két lábuk keresztben és összekötözve, karjaik keresztben, a mellükhöz kötve, így folyik a szoptatás is. (az anya bölcsőstül a gyereket mellére fordítja) - Nincs játékuk egyáltalán. Viszont az anya szoptat, ringatja, énekel, beszél hozzá egész nap + nagy jövés menés, nagycsaládok együttélése jellemző. Akkori vizsgálatok alapján a gyerekek mozgásfejlődésükben messze elmaradtak kortársaiktól viszont szociális kapcsolatkészségük felülmúlta a "normál" körülmények között élő bécsi gyerekcsoportét.
Egy tízhónapos kislány, Lemi, tárgyakat, játékokat kap; a vizsgálat alatt két órán belül mindkét kezével manipulál, majd megoldja az összes, korcsoportjától elvárt mozgási feladatot, tehát villámgyorsan behozza lemaradását.
Az anya folytonos kapcsolata a gyerekkel tehát érzelmileg motiválja őt cselekvésre, ha végre teret engedünk neki, ezért egyáltalán nem veti vissza a fejlődésben a lekötözött állapot.

Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Gondolat. Budapest, 1985.

Offtopic vége.

Részt vesz közületek valaki még a konferencián?

Sziasztok!
Fú, egyvégtében elolvastalak Benneteket, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy EZ AZ IGAZI.

Szilvi! Néha komolyan meghatott a lelkesedésed és az a hit, ahogy ezekről a dolgokról írsz! Nagyon köszönöm, Pontosan ilyesmire van szükségem mostanában. (Néha nagyon el tudok bizonytalanodni, és olyankor azoknak az embereknek a társaságát keresem, akik megerősítenek. És ez a topic most ilyen.)

Peti fiamat szeretnénk majd a kispesti w-iskolába íratni. De még csak középsős, úgyhogy van időnk... Oviba nem odajár, bár már akkor is hajlottunk felé, de több ok miatt letettünk róla, viszont a mostani óvónénijei annyira jók, hogy nem is bántuk meg, és a két kicsit is ebbe az "állami" oviba visszük.
De az iskola meghatározza majd egész életét, és nagyon nem mindegy, hogy hogyan. Éppen ezért áldozatokat is kell hozni. Azt hiszem, Zsunya írta valamikor régebben, hogy olyan elérhetetlennek tűnik, és hogy "átlagembereknek" nem való... Szerintem igenis meg kell próbálni! Mi is "alkalmazottak" vagyunk (na jó, én tanár, talán rugalmasabb időbeosztással - pláne még gyesen...), de nagyon tetszik a "waldorf-anya" kifejezés! Ehhez egy életfoma jár, nem?
Meg aztán, bízom abban, hogy a waldorfos szülők tényleg közösséget alkotnak, és segítik egymást. Az egyik több tandíjat fizet, míg a másik hazavisz délben 3-4 másik csemetét, akiknek a szülei még dolgoznak... ez valahogy így működhet.
Bár még nem vagyok tagja ilyen közösségnek, de nagyon szeretnék!

Bocs, ha néha botorságot írtam, ez csak első nekibuzdulás volt.

Anna

Anna,
semmi botorságot nem írtál.
Most a konferencián hallottam az egyik kispesti tanárt beszélni (most van első osztálya, egy osztályt már végigvitt), és nagyon klasszakat mondott.

Nem tudom, szabad-e ilyet javasolni, de mivel azt hallottam, hogy a kispesti suli eléggé "zárt" közösség, talán érdemes lenne elkezdened már most mutatni nekik az érdeklődésedet. Hogy jól megismerjenek, mire felvételizni mégy. Szerintem ez fair, nem bunkóság és nem nyomulás, mivel, - legalábbis nálunk,- az az egyik dolog, ami számít, hogy mennyire fontos ez az iskola a szülőknek.

Melinda,
én nem értek azzal egyet, hogy az állati termékekben nincs életenergia, persze az óvónők jóval képzettebbek, mint én. A biodinamikus gazdálkodás az egész körforgásra épül, amiben az állatok ugyanúgy részt vesznek, mint a növények, az ásványok. Az antropozófusok nagyrészt nem vegetáriánusok, tény viszont, hogy Steiner szerint 3 vagy 7 éves kor alatt a hús és a tojás "lehúzza" a kisgyermeket a földre, ill. túl gyors lesz a gyermek "megérkezése" a földre, ezért nem tartja jónak. (Bocs, hogy nem tudom a pontos életkort, sőt most utánanézni sem tudok...) (Mi húst egyáltalán nem eszünk, de tojást igen, a gyerekek kb. másfél éves koruktól kapnak, mértékkel.)
Szóval a húsevés téma tele van ellentmondásokkal, és dogmákkal mindkét oldalról. Pár éve még leálltam erről vitatkozni, ma már nem. Meggyőződésem (mert rengeteget olvastam róla, mindenfelé, modern kutatásokat, stb.), hogy az embernek nem KELL húst ennie, ha elég tudatosan táplálkozik.
De a lényeg: biztos nem lesz baja a húsevő gyereknek, ha naponta egyszer, az oviban, nem kap húst.

szilvi

Sziasztok!

A sz.gépünk döglődik, vagy bekapcsol vagy nem, vagy épp akkor amikor be sem kapcsoljuk elindul. De most ITT VAGYOK és elolvastam amiről lemaradtam.
Csüt-ön volt az oviban beszélgetés az óvónénikkel (ismét jól elnyúlott). Megint nagyon pozitív élmény volt. Az a kedvesség, életerő, lelkesedés ami belőlük sugárzik, az szinte hihetetlen! Sajnos nagyon kevés hely van új jelentkezők számára, mi is most kell beadjuk a papírt, hogy a következő évben esetleg bejussunk. Ennek a kicsi épület is az oka, de ha sikerülne nagyobbat találni...

Anna,
a w-os szülő nálunk is hihetetlen jó közösséget alkotnak (már most így a baba-mamán is, pedig heti 1-szer találkozunk). Mindenki mindenkivel segítőkész, tanácsot ad, szinte már egy baráti közösség. Már csak elképzelni is egy álom, hogy mi lehet ott, ahol napi kapcsolatban vannak(ovi, isk.).

Melinda,
nálunk nincs teljen kizárva az állati eredetű étel. Múltkor baba-mamán mackó sajtos kenyér volt. A 1/2naposban ott tízóraira a napnak megfelelő gabonából kását főznek vagy vmit sütnek, ebédre meg "központi" van, uaz mint máshol. Az egész naposban ott az ebédet is maguk főzik.
Az egyik közeli faluban van egy ffi aki biodinamikus gazdálkodást folytat, mostanában fog egy előadás sorozatot tartani. Őszerinte is lehet húst enni+állati eredetű dolgokat, de csak mértékkel és biztos eredetűt. A legjobb lenne ha mindenki maga nevelné a tyúkjait, stb. Nálunk a 7-en jól mutatna az erkélyen egy tehén (rajtam kívül)!

OFF: Ez a biodinamikus pasi azt is mondta, hogy mindenkinek azokat a dolgokat (növény, állat, fűszer,...) kellene enni, ami az adott éghajlaton megterem, sőt onnan ered. A többi a természet "megerőszakolása". Tehát nálunk se krumpli, se rizs, se fahéj, se kukorica és egyebek. Akkor ne utazzunk el más éghajlatra, mert az nem a mi bőrünknek való? Hogy is van ez? Érdekes, elgondolkodtató. Akinek van erről véleménye az írjon, akár magánban is.

OFF: Azokat az arcokat (sárga mosolygó, lila szomorú, stb. hogyan csináljátok?

Andi

Szilvi,
Mit takar az, hogy "zárt közösség"? A tanárok vagy a szülők? (Vagy így együtt?) Nem szívesen engednek be maguk közé újakat? Pl. ha nem oda járt valaki oviba, vagy nincs odajáró nagyobb tesó? Vagy csak egyszerűen nagyon megválogatják, kiket "vesznek be"?
Azt hiszem ez az előadássorozat most folyik náluk is, talán jövő héten lesz az utolsó alkalom. Megpróbálok elmenni, hogy kezdjem a "nyomulást" - de aztán nem tudom, hogy csinálhatnám tovább: az iskolában nincs ilyen "baba-mama"-szerű csoport...
Egyszer "bemerészkedtem", hogy lássam, milyen belülről, de csak a portás nénivel sikerült beszélgetnem...
Hívjam fel őket telefonon? Kérjek időpontot egy osztálytanítótól? (Ez még nem túlzás?...)

Más. Ebben is tanácsotokat szeretném kérni, de ez inkább elméleti jellegű. Nagyon szimpatikus a "figyeld a ritmust, a hullámzást, a körforgást az életedben" - filozófia, de nagyon nehezen tudom összeegyeztetni a mindennapos kötelezettségekkel. Sokszor kapkodok, siettetem a gyerekeket is - amiről tudom, hogy rossz de én is úgy érzem, hogy sürgetnek...
Szóval, kedves waldorf-mamák: Ti hogyan engedtek folyást napjaitoknak, milyen rituáléitok vannak, amelyek "megszépítik" a mosás-főzés-takarítás-és-a-többi "robotját"?
Anna

Sziasztok!
Ma igen jó volt baba-mamán. A szokotthoz képest igen nagy volt a nyugalom (remélem nem vihar előtti csend). És beadtam a jelentkezésünket az oviba! Mostanában elmegyünk egy beszélgetésre az óvónénikkel, eldöntik, hogy mi szülők alkalmasak vagyunk-e, de csak jövőre kerülünk számításba (egyrészt Bendus fiatal, másrészt idénre már csak pár hely van és egy csomó jelentkező).

Anna,
sajnos a siettetés nálam is probléma. Hiába kezdünk el időben készülődni, vhogy mindig kapkodásba torkollik. Én csak idegesebb leszek, a gyerek egyre makacsabb és ez a kettő egyre inkább csak "turbózza" egymást. Mostanában próbálom a türelmemet fokozni, de nem mindig megy sajna.

Andi

Sziasztok!

Szilvi,
talán te tudsz segíteni (mint mindenkinek)! Lesz egy előadás, aminek a témája nagyon érdekelne néhányunkat, de nem tudunk most felutazni Pestre. Ha ismersz valakit, aki elmegy, készít jegyzetet, felveszi diktafonra,vagy csak megjegyzi az elhangzottakat, nagyon hálásak lennénk! Az előadás: A hármas tagozódás a gyakorlatban. Lex Bos, holland tanácsadó tartja március 26-27-én a Magyar Antropozófiai Társaság, Bimbó út. 3-ban.

Goanna,
igen, én úgy értelmeztem a zártságot, hogy nehezen engednek be újakat. De hát ez nem saját tapasztalat, csak hallottam. Talán az osztálytanítót lerohanni tényleg túlzás, különösen, ha nem tudod, ki indít majd akkor, ha ti mennétek. De pl. utánajárhatsz, hogy bazári készülődésbe be tudsz-e segíteni. Nem tudom, hogy az adventin kívül van-e nálatok másik bazár is, de eldható munkák mindig kellenek.

Rituálék a házimunkában? Én a házimunkát nem érzem robotnak, ha hagynak dolgozni. Előre megbeszéljük, hogy mit csinálhatnak (pl. répát pucolni, gyerekszobát kiporszívózni, mosdót kimosni), hogy ne legyen konfliktus abból, amit nem engedek nekik csinálni. Kivételt a rendrakás képez: ezt valahogy minden trükköm ellenére elviselhetetlennek tartják és igazságtalannak, ebből napi szintem vannak veszekédések közöttünk, csak a hangnem javul.
Többektől kaptam meg kritikaként, hogy nem vagyok elég szigorú, elég kemény a gyerekekkel. Az az aigazság, hogy próbáltam, na nem tudatosan, de dühömben kiabálva, fenyegetve rávenni őket dolgokra. Először csodás volt minden, majd elég hamar megszokták "idegbeteg anyjukat", és kezdtek ugyanúgy ignorálni, mint annak előtte. Miközben tudtam, hogy a dühömtől sérül a lelkük. Úgyhogy nagy levegő, tízig számolás, stb. Tény, hogy nem "engedelmes kisangyalok", de nekem a szigortól sem voltak azok. Nagyon következetesenek kell lennem, hogy bármit is elérjek, de hiszem, sőt tudom, (bár gyengébb pillanataimban kétlem), hogy a gyümölcs sokkal később fog beérni. Akkor fogják ugyanis belátni, hogy nem az én kényemért-kedvemért kell nekik engedelmeskedniük...

Katica,
sajnos én nem szoktam a Bimbó útra járni, és nem is igen ismerek olyat, aki szokott. (Nekem mindig rossz az időpont, bébiszitterünk nincs, anyukámat meg ritkán lehet hetente többször megkérni.) Egy anyukát tudok megkérdezni, hogy megy-e, a Trásy Ágit, aki elő is szokott ott adni.

Sziasztok!

Éva vagyok, és most fedeztem fel, hogy van a waldorf-ról topic. Benedek , a kisfiam most 2,5 éves. A nyíregyházi Waldorf oviba járunk havonta 1 szombaton. Nagyon tetszik nekem is és a férjemnek is, sőt bendinek is . Az óvónők is rettenetesen aranyosak. Szeretnénk szeptembertől ide járatni Benust,mégis félek tőle. Valójában nem tudom mitől. Félek hogy a mostani iskolai követelményeknek nem fog tudni eleget tenni mire 7 éves lesz. Van valakinek tapasztalata ebben? Valószínüleg sima suliba fog járni, bár ez még messze van. Könnyen át fog állni?
Várom a tapasztalatokat, de elolvasom majd a fent írtakat is, csak még nem volt rá időm.

Sziasztok! Éva

Húsvéti Vásár lesz április 4.-én 14h-tól a Rákosmenti Waldorf Iskolában.

Holnap, április 1.-én 17h-tól tájékoztató est lesz az Óbudai waldorf Óvodában.

Április 24.-én 10-14h Szent György napi vásárt rendez az Óbudai Waldorf Iskola az óbudai Fő téren. Műsor, népzene, óriásbáb-játék, stb.

* * *
Éva, és beveszik 3 évesen?! Egyébként ilyen tapasztalatunk nincs, csak fordított. Viszont nem akarok belemenni a "mostani iskolai követelmények"-be, mert elszomorodnék/feldühődnék, stb. Mert tényleg nincsenek ún. iskolaelőkészítő feladatlapok, nincs semmi "hagyományos" foglalkozás, mint környezetismeret, anyanyelv, számtan. (Mi jártunk hagy. oviba is, tudom, miről beszélek). Környezetismeret helyett a gyerek túrja a földet és ültet, locsol, gereblyézik... Anyanyelv helyett rengeteg ritmikus mondókát mond, énekel, euritmiázik. Számtan helyett pl. sző, meg kenyeret süt, amiben az arányérzéke fejlődik. De nem lehet összehasonlítani a kettőt. A w. óvoda tényleg nem "készít fel " a hagyományos iskolára, más kérdés, hogy a legtöbb gyerek, akit legalább 7 éves koráig hagytak egészségesen, az életkori sajátosságainak megfelően fejlődni, jól veszi még a hagyományos iskola által támasztott akadályokat is.

Tényleg, miért jelent egy iskolai követelményrendszer akadályokat? Miért nem SEGIT a tudnivalók elsajátításában?! De ez már elvont, bocsánat. Viszont néha érdemes elgondolkodni azon, hogy mit fejez ki már a szó is, amit használunk. (Vekerdy nagyon leleményes ilyenben...)

Sziasztok!

Lenne egy kérdésem. Igaz az, hogy a Waldorf oktatási intézményekben átszoktatják a balkezes gyerekeket a jobb kéz használatára?

Köszi, Hiszti

nem, nem igaz

márti

Ahogy Márti írta.

Szilvi! Azt hiszem, találkoztam "élőben" a babáiddal egy ismerősömnél! Nagyon tetszenek! El is határoztam, hogy megpróbálok én is csinálni! Nincs vmi leírásod, ami publikussá tehető? Köszi!

Márti

Igeeeeeen????? Kinél???? Biztos, hogy csak nem ugyanabból a könyvből csinálták őket?

Van egy-két könyvem, de szerzői jogos, szegény Fülescsacsi azóta is várja, hogy az egyiket elküldjem neki postán, de valahogy mindig kimegy a fejemből, meg olyan macera becsomagolni, elmenni postára, ahová amúgy nem járok, szóval nem rosszindulatból, de nem bír hozzá eljutni. Szánom-bánom.
Fülescsacsi, ha erre jársz, mármint felém, odaadom, nagyon szívesen!

Illetve van idegen nyelvű publikus leírás, ha megy az angol, megkeresem. Mármint csak az alapbaba leírása.

Hát, nem tudom, te csináltad-e őket, csak gondolom, talán igen, mert a gyerekek az óbudai waldorfba járnak. A két nagy Flóra (13 év) és Luca (9 év), a két kicsi Réka és János még ovisok - ha ismered őket, talán rákuk ismersz így Hát, nem vagyok túl jó angolból de ha elküldöd, szívesen megpróbálom

Sziasztok!

Márti, köszi, hol lehet megvenni a könyvet?

Szipola, Testhatárok vs pólyázás: az eltérő életkorok eltérő testhatár-érzékeléssel járnak. Az újszülöttnek fogalma sincs a testéről, nem tudja, hogy az neki van. Az első hetekben az idő nagy részében "visszaálmodja" magát az anyaméhbe (ezt hívják ún. normál autizmusnak), ebben a mama közelsége és a puha takarás sokat segít. Tényleg fontos, hogy az apró kezek-lábaj a saját ritmusukban egyenesedjenek ki, ne a pólyától. Az újszülött a fizikai leválást az anyától
csak később (kb. a második hónap végétől kezdődően), egy nagyon fontos folyamaton át fokozatosan veszi tudomásul. Maga a testséma csak a 3-ik év (!) végére alakul ki és az arányok még akkor sem teljesen világosak a kisgyerek számára (innen ered, hogy pl. azt hiszi, hogy le tud folyni a lefolyón a kádban, nem érzékeli, hogy mennyivel nagyobb mint a lyuk.). Aztán ez az egész megborul, amikor a gyerek kamaszodni kezd és hirtelen úgy érzi, hogy a teste önállósította magát. Aztán megint megborul, ha várandós lesz vagy csak meghízik, vagy lefogy. (Forrás: Margaret Mahler, F.Pine, A. Bergman: Die psychische Geburt des Meschen és H. Hartmann: Ichpsychologie und Anpassung-problem)

A "simulós" ruha a testséma és az éntudat kialakulásával küzdő 2-3 évesnek nagy segítség, mert pontosan érzékelhetővé teszi a határait. A pólyálással kapcsolatban én Vekerdyvel értek egyet: az albán gyerekek mozgásban végül is ugyan nem maradtak el a bécsiektől, de fogalmunk sincs róla, hogy a tér- és testérzékelésük lelki része hogyan sérült vagy nem sérült, ugyanis erre nem volt vizsgálat.

Bocsi a hosszas fejtegetésért,
matska

matska! sajnos nem tudom, én 10 éve vettem. talán a waldorf sulikban tudják, vagy az alapítványnál...

márti

Sziasztok!

Szilvi! Írd meg hol az a feléd, és megyünk! Esetleg talizhatunk valahol az óbudai Waldorf környékén, vagy ilyesmi, amikor éppen amúgy is megyek a barátosnőmékhez. Akartam is írni, inkább ne add fel, mostanában pár dolgunk elveszett postán...

FCS,
de jó. "Felém" az Békásmegyer, de az ovi környéke is jó. Meg, ha jól tudom, a bnőd a Rómain lakik.
De örülök, hogy szóbaállsz még velem.

Hogyne állnék, waldorf-informátorok, és kézműveskedők gyöngye!!! Asszem Békásra könnyebben jutok a HÉV-vel... De lehet, hogy csak pár hét múlva, most megyünk egy hétre a szüleimhez. Puszi.

Sziasztok!

Szilvi,
köszi a jótanácsokat. Nem tudom, bazár mikor van (egyébként az mennyire nyilvános? vagy csak sulin belüli?), de állítólag májusban lesz valami rendezvény...
Egyébként voltam az utolsó előadáson, ahol éppen a leendő elsős osztálytanító mutatkozott be és állta az aggódó szülők keresztkérdéseinek rohamát. Volt egy gondolata a "felvételiről", ami tetszett: arra a kérdésre, hogy hogyan válogatják ki, mely családoknak való az iskola - azt felelte, ezért vannak ezek az előadások, hogy a szülők eldönthessék, tényleg való-e nekik, tényleg el tudják-e fogadni ezt az életformát. Tehát nem ŐK akarnak kiszűrni TÉGED, hanem rádbízzák, hogy eldöntsd, hiszen felelős, felnőtt ember vagy. Miért csodálkozom én ezen? Hát... mert a legtöbb helyen hatóságnak képzelik magukat, az ember meg nyuszikaként várja, hogyan döntenek a feje fölött. (Ezt most nem a w.-ra mondom.)

És nagyon tetszett az osztályok berendezése is. Ahogy a barátnőm mondta, "egy kicsit az otthonuk kiterjesztése" azzal, hogy sok mindent ők csináltak, ők vittek be.
De jó lenne odajárni!...

Éva!
Milyen követelmények lehetnek egy sima, normál (nem tagozatos, stb.) általános iskolában, amitől félni kellene? Ne máááár!!!

Anna

Ja igen, a kapkodás.
Andi! képzeld, én azt vettem észre, ha sikerül türelmesnek és nyugodtnak maradni, az is "öngerjesztő", ugyanúgy, mint a kapkodás! Akkor ők is nyugodtabbak maradnak, egymással se veszekszenek annyit... csak nagyon nehéz úgy beindítani egy napot, hogy nyugis legyen, ha éppen sietni kell valahova (oviba, orvoshoz, stb.)...

Azért örülök, hogy nem vagyok egyedül!
anna

De most egyedül vagyok.
HOOOL VAAAGYTOOOOOOOOOK??????!!!!!!!.............