Okszi, akkor leírom mi volt tegnap, bár sajnos már másodszorra gépelem be a szöveget,
mert kicsit hosszúra sikeredett a mondanivalóm, ez a fránya oldal meg ledobott és elvesztettem, amit addig írtam.
Lehet páran túl hosszúnak fogjátok tartani, ezért nem biztos, hogy lesz türelmetek végigolvasni.
Szóval akkor belekezdek:
végre eljött a nagy nap, 17-e reggel. Autóba ültünk és irány a BMC, éhgyomorra.
7.30 és 8 óra között kellett megjelennünk, párostul.
Mikor odaértünk a recepción útba igazítottak minket, kaptunk egy tájékoztatót ill. egy beleegyező nyilatkozatot kellett sok helyen aláírnunk.
Egyből a szobába küldtek minket a párjainkkal együtt és egyből át kellett öltöznünk.
4-en kerültünk egy szobába. Kiderült én leszek az utolsó, ettől kicsit bepánikoltam.
Közben a férjeinket egyenként hívogatták a spermium leadásához. Minden olyan gyorsan történt, szerencsére.
Ők már régen végeztek, mikor közülünk az első 'szerencsés'-nek mennie kellett. 8:30-kor kezdtünk.
Rám 9:30 körül került sor, akkor hívtak ki a műtőhöz. A műtő előtt álltunk férjemmel, amikor hamarosan szólítottak.
Kezem lábam beleremegett, de azért próbáltam magamon uralkodni.
Le kellett vennem a köntöst, bugyit ill. a papucsot. Rögtön ezután kaptam egy sapkát, utána pedig fel kellett feküdnöm a műtőasztalra. Ott már vártak rám!
Két altatóorvos, egy idős férfi ill. egy vagy két asszisztens volt még ott. Zeke doki sehol.
Na, ez is jól kezdődik, gondoltam. Nincs doki, valahová éppen most kellett elviharzódnia. Elöntött a meleg és kicsit kezdtem beidegesedni.
A két altatóorvos nagyon jó kedvű volt, próbáltak velem viccelődni.
Kérdezgettek mindenfélét, és közben a kézfejemen megkeresték a vénámat. Ezután egy szúrást éreztem, majd megkérdeztem őket, hogy lassan aludnom kellene-e már.
Ők erre viccesen azt válaszolták, hogy szóljak, ha már alszom. Nagyon vicces, gondoltam akkor.
Pár perc eltelt, az idősebb férfi mindenféle dolgot tett rám, letakart ill. lekötözött. Ha jól éreztem!
Ezután ott lent, fertőtlenítettek, kicsit hűvös volt, de erre figyelmeztettek is előtte!
Egyszer csak kinyílt az ajtó, megjött Zeke doki!
Egymásra néztünk, üdvözöltük egymást. Közben megkérdezte, hogy meg kaptam-e tüszőrepesztő injekciót. Én válaszoltam, hogy hogy a fenébe ne kaptam volna meg.
Ezután egy rövid ultrahang, még ébren. Minden a helyén, kezdhetünk, mondta ő!
Megkaptam az altatószert, ami baromira csípett. Éreztem, ahogy megy fel a karomban ez az érzés. Ezután se kép, se hang!!!

Elaludtam.
9:56-kor már ébren voltam a szobában a többiek között.
10:30 körül bejött Dr. Kanyó Katalin és egyenként közölte velünk, kinek hány petesejtet tudtak leszívni.
Emelett még annyit mondott, hogy a zárójelentésen lesz egy telefonszám, amin holnap (azaz ma) 9 óra körül várja
a hívásunkat a megtermékenyítésekkel kapcsolatban.
13 óra körül már elhagyhattuk a szobát és mehettünk a zárójelentésekért. Megint várakozás volt Zekénél, sajna.
Kaptunk még kétféle gyógyszert, amit 4 napig kell szednünk.
Mára már vannak fejlődő embrióink, amiből kettőt fogunk visszakapni. Már nagyon várom Őket, ezért tényleg megérte
szenvedni!

Remélem megtapadnak majd!
Kicsit hosszúra sikeredett a beszámolóm, de köszönöm, hogy végigolvastátok!
Sok sikert Mindegyikőtöknek! pusza