/Gyorsan elküldtem az elejét, nehogy mégegyszer elszálljon

/
Mi tegnap voltunk genetikai uh- on. Úgy kezdődött, hogy már 8-ra odaértünk, s egyből kijött egy uh-s néni, akinek oda lehetett adni a beutalót. Örültem is, hogy milyen hamar végzünk, a melóval is idejében megleszek. Aha! vártam majd egy órát, mire behívtak, ugyanis ezt doki csinálja, és az sokáig tart, egyebek. De még az öltözőben is negyed órán keresztül ücsörögtem félmeztelenül, a lábam már a fagyás szélén volt. Morogtam, mint a vadászkutya.
Aztán behívtak, egy fiatal dokit dobott a gép. Elkezdett vizsgálni, monda a méreteket, ilyesmik. Aztán elnémult, nézegelődött, sötétített- világosított, na mondom: balhé van? Azt mondja ne aggódjak, nincs gond, ha az lenne, világosan látná, de ez nem egyértelmű. Ugyanis a pocakjában látott fehér foltokat /meszesedés?/, de nem volt számára nyílvánvaló, hogy most van valami gond ... Ezért azt mondta, nem zárja le a leletet, idehívják a főnökét, majd ő megmondja a tutit. Szuper.
Kérdeztem: az legalább látszik, hogy milyen nemű? De persze nem látszott, maga alá húzta a lábait, így nem lehetett kivenni. Azt mondta, hogy nem 100°%- ra fiú.
Ismét vártam, már fél 12 volt, mire megjött a főnöke. Persze, rajtam kívül még hatan rá vártak. Mondtam is a páromnak, nyugodtan menjen haza, legalább ő tudjon menni dolgozni. De aztán elég hamar /másodiknak/ sorra kerültem, nézeget az idősebb doki, de rajta nem láttam volna, hogy valami baj lenne /vagy csak jobban tudja álcázni?/. Mondta is, hogy ne aggódjak, nem lát problémát, de azért 4 hét múlva menjek kontrollra meg a dokimtől kérjek beutalót vérvételre, torch -ra. Ja meg kérdezte, hogy van- e kutya- macska a háznál /nincs/.
Tőle is megkérdeztem, hogy esetleg látta- e hogy mi van a lába között, de ő csak annyit mondott, hogy nem 100%- ra lány. Na, ezzel nem lettünk belljebb...
Közben beszéltünk a nőgyogyival telefonon, s mondta, hogy ne izguljunk, másnap reggel menjünk be hozzá, bennt lesz a terhesgondozóban.
így ma reggel ismét váróteremben indítottuk a napot, 8- tól. A dokim be is futott 3/4 9- re. Amíg vártunk rá, mondtam a páromnak, hogy most már biztos, hogy egy gyerekünk lesz, mert én mégegyszer ennyit nem akarok várni
A doki jó fej volt, mert beszélt az idősebb uh-ssal, s mondta, hogy tényleg nem kellene aggódnunk, mert a fiatal kollega túlparázta a dolgot, általában 10- ből 9 babának ilyen a pocija /?/. De ő már nem akarta az ifjú titán véleményét aláásni, ezért küld vérvételre. Szerintük 99 %, hogy minden ok.Remélem is. Mert azért utánanéztem, ha rubeola vagy cmv vírus van bennem, az nem éppen jó hír. De azért próbálok pozitívan gondolkodni.
No és még a végére ismét kijutott a várakozásból: a vérvétel persze a kórházban volt, miután átmentünk, kiderült hogy influenza miatt le van zárva az osztály, s csak hébe- hóba ballagott az ajtó irányába valaki, az sem fordította a fejét oda még véletlenül sem, így ott is vártunk vagy 20 percet, mire elmondhattam, hogy mit is keresek én ott. Aztán levették a vért /nem volt olyan ügyes ez a néni, mint a másik laborosok, ennek látszik a nyoma

/, s mondták, hogy eredmény 4 /!/ hét múlva, mert pestre kell küldeni.
Csakhogy genetikai uh- ra is akkor kell mennem kontrollra, s addigra nem lesz meg a vérvétel eredménye? Nagyszerű...
Bocs, ha hosszúra sikeredtem volna, de le kellett írnom, mert így talán könnyebben megnyugszom, ha kipanaszkodom magam
A feledékenységről meg annyit, hogy már 5 éve minden este ugyanarra a telefonszámra küldöm faxon a rendeléseket, s ma estére elfelejtettem a számot...

A tizenvalahányadik próbálkozásra végül sikerült, pedig már azon gondolkodtam, hogy felhívom valamelyik kollegámat s megkérdezem. Szégyen lett volna, de nekem most lehet lyukasfejűnek lennem

Ja és fel is írtam most a számot, hátha kell holnap estére
