Pár napig most nem írtam, de olvastam rendületlenül. Hááát, nem tudom, sikerül-e mindenkinek írnom, nagyon fogok igyekezni!
Kriszta! Szuper, hogy így kibövítetted a táblázatot, azonnal ki is nyomtataom. Jó, hogy benne vannak az emil-címek, nem kell folyton keresgélni.
A mi adatainkat is leírom ide, hogy bele tudd tenni:
Dániel - 1996. márc. 31. - 3200g, 51 cm
Gergely - 1998. ápr. 1. - 3700g, 53 cm
Lilla - 2000. márc. 8. - 3350g, 53 cm.
Hogy most mekkorák, sajna, nem tudom pontosan.
Nagyon klassz, Pötyi súlya! Azt mondják, hogy 6 hónapos korára kell(ene) megdupláznia, 1 éves korára megháromszoroznia a születési súlyát. Ezen Ti már jócskán túlvagytok, grtaula hozzá!
Pele! Köszi még egyszer Kemencét, tényleg meg kéne beszélnünk egyszer...
Nagyon szorítok én is a babáért! Feltétlenül írj, ha tudsz valamit! A gyerekek mg úgyis mindig mindent tudnak (és mindig jobban), Áron jóslatát kéretik nem semmibe venni, kedves psz. (és Sz. N.) anyuka!!!!


Shajni! Az én gyerkőceimnek is eltartott egy darabig, amíg megtanultak büfizni. Eleinte nagyon nem ment a dolog, amikor leraktam az ágyba, akkor jött ki az egész. Rájöttem, hogy 1-2-szer vízszintesbe döntöttem, majd vissza a vállamra, így könnyebben ment a dolog. (Ne hintáztasd, mert mind kifolyik!
) Késöbb már olyan tökélyre fejlesztettük, hogy a vállamra vettem, és csak azt hallottam, hogy toccsan valami a földön mögöttem. Moshattam fel. Mondjuk az is igaz, hogy az enyémek rengeteget ettek, mert rengeteg volt. És a tenyérrel való ütögetés nálunk is bejött, mint Diánál.
Szile! Azt mondják az okosok, hogy ha igény szerint szoptatasz, nem kell fejni, annyi lesz, amennyi a babának kell. Nálam az volt a helyzet, hogy túl sok is volt a tej, muszáj volt fejni, mert iszonyúan be tudott durranni a mellem. (Erre azért vigyázz, szörnyü érzés!) De mindig volt egy tejtestvérünk, aki örömmel megitta a "maradékot".
Evey! Gyógyítgasd ám a kezed, mert nem szeretnélek hiányolni! (Azért szívesen teszem, tudod
) Honnan szerezted az ínhüvelygyuszit? Remélem, a gyerköcök jobban vannak!
Kíváncsi leszek majd az ovikezdésre! Írj róla sokat, mert mi is most kezdünk Gergövel, jó lenne megosztani a tapasztalatokat!
Jázminmama! Megnéztem a mondókás oldalt, tényleg klassz nagyon! Köszi!
Kati! Kitartóan várom az emilt! Szerdán elutazunk, úgyhogy addi jó lenne...
Katit szoktam riogatni a kamaszkorral, most Benneteket riogatlak egy kicsit a másfél éves korral. Ez a kiscsaj egy veszedelem! Valószínüleg elözö életében zerge lehetett, mert mindenre felmászik. Fel tud menni a csúszda lecsúszó részén, a ruhaszárítón, a legnagyobb mászókán stbstbstb. A múltkor csupa játszásiból leeresztette a teljes fűtésrendszerböl a vizet, mire észrevettem, a szekrények alatt tocsogott a víz. Mindent szétszed, kiborít, persze, csak azért, hogy alaposan tanulmányozza utána, úgyhogy teljesen érthető, nem? Egyébként imádnivaló! Pl. akkor, amikor édes mosollyal az arcán jön ki a fürdöszobából a szennyesböl kiszedett és gondosan a fejére húzott koszos gatyával!
Úgyhogy készüljetek!!!


Mindenkinek puszi és jó éjszakát!
Emese


Azt hiszem, anyósom francia drazséja a ludas a dologban. Valahányszor láttuk, hogy adni akart Gergõnek, mindig rászóltunk, de valószínû, hogy csak azért is adott neki, amikor nem voltunk ott. Rettentõen elkeserítõ, hogy ennyire nem lehet szót érteni egyes családtagokkal. Egyébként is ki vagyok rá bukva mostanában, jól betett nekünk a múltkor, bosszúból, mert ki mertük nyitni nála az ablakot (jelzem 35 fok volt kábé). Azóta hanyagoljuk... Csak azt utálom az egészben, hogy vele nem lehet semmit megbeszélni, pedig én a kommunikáció vagy az egészséges vita híve vagyok. Õ viszont sunyi. 









