Julcsi, szerencsére nálunk nyugis éjszaka volt, de itt mióta hazajöttünk a kórházból, majdnem minden nap esik a hó, szóval nem újdonság neki.
A pocakfájást én úgy tudom beazonosítani, hogy egyrészt szinte akármit csinálunk, sír szegény elég keservesen (néha kivétel az apa alkarján fekvés, arc a könyökhajlatban, pocak a kézfejében, de ez se jön be mindig), illetve kapkodja a kis lábait, és tekergeti az egész testét össze-vissza. Ja, és ha esetleg sikerül rottyantani egyet, akkor megkönnyebbülten abbahagyja a sírást.
Szerencsére egy pár napja nem volt, de múlt héten három napig elég komolyan nyűglődtünk ezzel. Most édeskömény teát iszom minden nap, talán az átmegy a tejcsin keresztül az ő pocójába is.
Néhány hét szerintem, és már abból tudni fogjuk, mi baja, ha meghalljuk,hogyan sír

türelem!
Bogi, gátsebre nekem egyetlen dolog jött be: amilyen gyakran csak tudtam (ha lehetett, minden pisi után), zuhanyzás se nem hideg se nem meleg vízzel.
Ja, múltkor volt szó az aranyérről: gondolom, nagyon buta vagyok, de egész tegnapig meg voltam győződve róla, hogy még mindig a gátsebem feszül, ha nagywc-zek, vagy rosszul ülök le valahova (elég méreteset vágtak). Tegnap tükörrel megvizsgáltam az alfelem, és rájöttem, hogy egy fenét, a gátsebem nem is látszik már, viszont van egy klassz aranyerem.

szupi...
Adrikám nevében köszönjük a sok-sok dicséretet
Kaandi, naná hogy tudjuk, ki vagy

gyere azért néha - legalább egy-egy Botond-fotó erejéig
