2009.02.27 06:37
Szerző: honey32
Találtam valamit,kicsit hosszú lesz,de hasznos!!
A mozgásfejlődés segítése2008. 08. 26.
A baba fejlődésének rendkívül fontos része a mozgásfejlődés, nem pusztán az egyes mozdulatok kivitelezése miatt, hanem azért is, mert ezeknek a mozdulatoknak a megfelelő időben történő elsajátítása komoly hatással van bizonyos agyi funkciók kialakulásában. Azt, hogy az egyes fázisoknak mikor és milyen sorrendben kell megtörténniük, A mozgás fejlődése című fejezetben olvashatod el részletesen, ezért itt ezt csak vázlatosan írom le. Az egyes mozgásformák kialakulásának helyes sorrendje tehát a következő:
átfordulás (4-6. hónap)
kúszás (6-8. hónap)
mászás (8-10. hónap)
ülés (8-10. hónap)
állás (9-11. hónap)
járás (10-12. hónap)
Fontos tudni, hogy a mozgásfejlődés lépései elég tág időhatárok között mozognak, és nem ritka, hogy a szülők kisebb késéseket vagy sorrendbeli eltéréseket tapasztalnak. Ezek többnyire nem jelentenek kóros elváltozást, ezért nem feltétlenül igényelnek szakszerű beavatkozást, de a szülői támogatásra, ösztönzésre azért szükség lehet. Ebben a cikkben olyan gyakorlatokat olvashatsz, melyek segítségével Te magad is motiválhatod gyermekedet az egyes mozgások felfedezésére, kivitelezésére. De szeretném hangsúlyozni, hogy ezeket kifejezetten olyan babák számára ajánlom, akiknek megfelelő a fejlődése, vagy akiknél csak egészen apró lemaradások, illetve egyes mozgásformák felcserélődése fedezhető fel. Komolyabb késések, elmaradások, rendellenességek esetében feltétlenül keress fel egy megfelelő szakembert!
Hogyan segíthetjük az egyes mozgásformák megjelenését otthon?
Általános szabályok:
1. A különböző mozgásformák elsajátítása nem öncélú dolog. Nem pusztán magáról a mozgásról van szó, hiszen ebben a korban minden mozgásfejlődési lépcsőfok kölcsönös viszonyban van az agy érési folyamataival. (Pl. a mászás közben kivitelezett alternáló mozgás a két agyfélteke szinkronizációjában játszik fontos szerepet, míg az ülés – az így végezhető kétkezes játékkal – a szem-kéz koordináció fejlődésére van jótékony hatással.) A mozgásfejlődés egyes fázisainak kimaradása, megkésett vagy hibás elsajátítása tehát magán a mozgáson túlmutatva a későbbi teljesítményekben, többek között tanulási zavarokban, részképesség-zavarokban, diszlexiában, diszgráfiában, diszkalkúliában, stb. mutatkozhat meg.
2. Minden mozgásfejlődési fázisnak megvan a maga ún. szenzitív vagy kritikus időszaka, amikor a legkönnyebben és a leghatékonyabban el lehet sajátítani. Fontos tehát, hogy az adott mozgás egy bizonyos életkorig megjelenjen.
3. Azonban nem szabad siettetni sem a mozgásfejlődés egyes lépéseit, kellő időt kell hagyni azok elsajátítására és gyakorlására.
4. Nem jó, ha egy-egy lépcsőfok kimarad, vagy egy-egy fázis felcserélődik.
5. Megfelelő környezetben egy egészséges baba magától, különösebb ösztönzés nélkül is elsajátítja a fiziológiai mozgásokat. A szülő felelőssége az, hogy ezt a környezetet kialakítsa. Néhány tanács ehhez:
2-3 hónapos korától legyen a baba minél többet biztonságos, kemény felületű, szabad mozgásteret biztosító, tág térben. Erre legalkalmasabb eleinte a padlón elhelyezett játszószőnyeg vagy takaró, majd később a szivacsszőnyeg vagy szivacs-puzzle, közismertebb nevén a habtapi.
Érdemes kerülni a járóka használatát, mivel ebben nincs elég helye a babának a forgolódás, kúszás, mászás gyakorlására, és idő előtti felülésre, felállásra készteti. Ehelyett célszerűbb lekeríteni a szobában egy nagyobb, biztonságosan kialakított részt, vagy ha az egész szoba alkalmas a gyermek számára, felhelyezni egy ajtórácsot.
Bármilyen népszerűek is, mellőzni kell azokat az eszközöket, melyek hibás mozgásforma és testtartás elsajátítására késztetik a csecsemőt. Ilyenek pl. a bébikomp vagy a nem megfelelő kialakítású babahinták, illetve minden olyan termék, amely silány minőségű, vagy nem megfelelő időben ill. módon alkalmazzák, és ezáltal többet árt, mint használ.
6. Ahhoz, hogy az otthoni gyakorlás eredményes legyen, be kell tartani néhány alapelvet:
A gyakorlás legyen mindig játék, ne feladat! (Kísérhetjük énekkel, mondókával is.) Éppen ezért fel se merüljön a jutalmazás-büntetés kérdése!
A gyakorlatokat csak rövid ideig végezzük (max. 10-15 percig), de rendszeresen (naponta)!
Csak akkor gyakoroljunk, ha arra a baba készen áll, tehát ne erőltessünk rá semmit, főleg ha beteg, fáradt, álmos vagy éhes!
Legyünk tudatosak és célratörők! Egyszerre csak egy mozgásformával foglalkozzunk, és ne váltogassuk a gyakorlatokat össze-vissza!
Ha egy mozgásfejlődési fázis előbb jelenik meg, mint az azt megelőző, próbáljunk olyan helyzetet teremteni, hogy kevesebb lehetősége legyen a babának azt gyakorolni, és vezessük rá a kimaradt fázisra!
Ha egy mozgásfejlődési fázis hibásan jelenik meg, lépjünk vissza az előző mozgás gyakorlásához, és figyeljük meg, hogy azt helyesen végzi-e a baba! Sokszor a korábbi mozgásforma helyreállításával már megalapozható a következő mozgás helyes kivitelezése.
7. Ha súlyos problémába ütközünk, vagy az otthoni torna és játék eredménytelen, keressünk fel egy szakembert! (Ezt elhúzódó, problémás szülés vagy komplikációk esetén megelőzés gyanánt minél előbb, még a problémák megjelenése előtt, tegyük meg!)
És akkor következzenek a gyakorlatok!
Az átfordulás segítése:
Előkészítés: Már 2 hónapos kortól tegyük naponta többször pár percre hasra az ébren lévő babát, hogy erősödjön a hát és a nyak izomzata! 3 hónapos kortól legyen egyre többet hason a baba! Ekkor már érdemes nappal leköltöztetni a földre egy plédre vagy játszószőnyegre. Ez kellőképpen kemény és biztonságos felület a támaszkodás és a forgolódás megkezdéséhez. A hát- és nyakizmokat úgy is erősíthetjük, ha ráhasaltatjuk a babát egy nagy labdára (ha van otthon ülőlabda vagy fitness labda), és a csípőjénél fogva lassan előre-hátra görgetjük. Ahogy gördül a labda, úgy csökken az a alátámasztás, és a babának egyre több erőt kell kifejtenie saját feje megtartásához. (A gyakorlat csak akkor hatásos, ha a baba már önállóan emeli a fejét, és nem simul rá tehetetlenül a labdára.) Szintén a nyakizom erősítését szolgálja, ha a babát kezénél fogva hanyattfekvésből lassan felhúzzuk ülésbe, majd lassan visszaengedjük. A gyakorlatot egymás után max. 3-5x ismételjük meg!
Csalogatás: A mozgásfázisok jelentős része a fejtől indul el, ezért érdemes először mindig a fej elmozdulását ösztönözni. Mutassunk fel a babának egy játékot, csörgőt, majd vigyük lassan oldalirányba, hogy a tekintetével követve elforgassa a fejét! Ahogy utána is nyúl, követni fogja a mozdulatot a váll és a karok, majd a törzs, végül a lábak.
Lábingáztatás: Az átfordulás egyik fontos tényezője a törzs, ezen belül is leginkább a csípő mozgékonysága. Segíthet a forgás előkészítésében, ha a babát hanyatt fektetve, a két lábát jobbra-balra ingaszerűen mozgatva forgatjuk a csípőjét (mondókára vagy énekre). A gyakorlatot később már úgy is végezhetjük, hogy csak az egyik lábát fogjuk, a másikat pedig a baba maga viszi utána.
Passzív forgatás: A 2-3 hónapos babák nagyon szokták élvezni, ha eleinte óvatosan, később már nagyobb lendülettel hengergetik őket. Ez jó alkalom arra is, hogy megbarátkozzanak az átfordulás élményével.
Aktív forgatás: Fektessük a babát egy plédre, majd lassan emeljük meg a szélét, mintha le akarnánk róla gurítani a gyerkőcöt! Eleinte csak oldalra fordulásig végezzük a gyakorlatot, majd később döntsük tovább egy olyan szögig, amikor már magától be tudja fejezni az átfordulást! Idővel egyre korábban hagyjuk félbe a fordítást, hogy minél nagyobb részét a babának magának kelljen elvégeznie! Először majd segíteni kell neki, hogy ne akadjon meg a saját kezében (pl. simítsuk a karját a talajra a feje mellé), de ahogy ügyesedik, már önállóan is meg tudja oldani ezt a problémát.
A kúszás segítése:
Előkészítés: A kúszáshoz elsősorban a felsőtest izmait kell megerősíteni, amely jó esetben már az átfordulás előtt megkezdődik (lásd: átfordulás). A konkrét mozdulat előkészítése a nyúlással történik. Fektessük a babát hasra, és tegyünk elé egy számára vonzó játékot!
Tornáztatás: A szabályos kúszás ellentétes kéz-lábmozdulatokkal történik. Ha erre nem érezne rá magától a baba, tornáztathatjuk. Fektessük hanyatt, és karját-lábát mozgatva énekeljünk, mondókázzunk neki! Ez azért is hasznos, mert ha netán kimaradna a kúszás, a tornamozdulatokkal valamennyire pótolni lehet az ellentétes végtagmozgások agyra gyakorolt hatását.
Csalogatás: A kúszás előhívására szintén alkalmas a tárgyakkal való csalogatás. Helyezzünk a baba elé egy játékot úgy, hogy ne érje el! Ha ezt már könnyen megszerzi, lehet fokozni a dolgot azzal, hogy madzagot kötünk a játékra, és mindig egy kicsit odébb húzzuk. Ennél a megoldásnál ügyeljünk arra, hogy időről-időre mégis elérje a tárgyat, nehogy elkeseredjen és feladja!
Lábtámasz: Ha nehézséget jelent a kitett tárgyak megszerzése, támasszuk meg a baba talpát a tenyerünkkel, hogy eleinte onnan tudja eltolni magát a játék irányába!
Felfedezés: A baba töltse a lehető legtöbb időt a talajon! Helyezzünk köré néhány érdekes játékot, melyek arra ösztönzik, hogy megszerezze őket. Az ingergazdag környezet fokozza felfedezőkedvét, és motiválja az elindulást.
Lejtő: Ha van rá mód, alakítsunk ki lejtős felületet, amin lefelé még eredményesebb lehet a kúszás gyakorlása! Miután ezt úgyis csak felügyelet mellett szabad végezni, bármi megfelel a célra, megemelt asztal, vasalódeszka, pad, stb.
Akadálymentes környezet: A kúszás gyakorlásához nagy tér kell. Lehetőleg távolítsunk el a baba közeléből minden olyan dolgot, amiben megkapaszkodva idő előtt felülne, felállna!
A mászás segítése:
Előkészítés: A mászás előkészítése tulajdonképpen a helyes kúszás elsajátítása. Ezen kívül szükséges a végtagok és főleg a felsőtest megerősödése. Ezt a célt szolgálja az, amikor a baba négykézláb rugózik és hintázik. Ha úgy érezzük, hogy az izomerő gyengesége miatt nem indul be a mászás, talicskázhatunk úgy, hogy a baba elé teszünk egy játékot, megfogjuk a csípőjét vagy a combját, és így segítünk neki elindulni a cél felé. A mászáshoz megfelelő egyensúlyozásra is szükség van. Ennek fejlesztésére szintén alkalmas a nagy labdán való hasaltatás (persze a babát közben végig fogva).
Gördeszka: A mászás legfontosabb eleme az ellentétes kéz-lábmunka. Ha a babát az akadályozza a mászásban, hogy még nem bírja el saját testsúlyát, gyakorolhatjuk az alternáló mozgásokat úgy is, hogy ráfektetjük a gördeszkára, amin tudja magát hajtani. Mivel a legtöbb családban nincs gördeszka, helyettesíthetjük azt a baba hasa-mellkasa alatt átvetett hordozókendővel vagy lepedővel.
Az ülés segítése:
Előkészítés: Az ülés feltétele a törzsizmok megerősödése és az egyensúlyérzék fejlődése. (Ezeket lásd: az átfordulás előkészítése.) Bár a legtöbb baba féléves kora előtt még nem tud ülni, 4 hónaposan már elkezdhetjük – éber állapotban – félig ülő helyzetben utaztatni a babakocsiban, és ha hajlandóságot mutat rá, rövid időre kitámaszthatjuk szintén félig ülő helyzetben nézelődni. Teljesen felültetni azonban addig nem szabad, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi, mert az izmok megfelelő támasztóereje nélkül a gerincen kóros elváltozások jöhetnek létre (pl. gerincferdülés).
Kétkezes játék: Az ülés egyik lényege a két kéz felszabadulása, ezáltal pedig a szem-kéz koordináció fejlődésének megindulása, ezért fontos, hogy a baba elég ideig üljön. Ezt legjobban izgalmas, figyelemfelkeltő, szórakoztató kétkezes játékokkal érhetjük el.
Ülés nagy labdán: Az ülés biztonságát fokozza, ha nagy labdára ültetjük a babát, a csípőjénél megfogjuk, és így rugóztatjuk, döntögetjük, vagy görgetjük előre-hátra. A feladat még élvezetesebb, ha éneklés, mondókázás kíséri.
Az állás segítése:
Előkészítés: A baba már 5-6 hónaposan képes kitolni magát, ha a hóna alatt megtartva a térdünkre állítjuk, ennek ellenére ne akarjuk állítani, amíg ezt ő maga nem kezdeményezi. A törzs és a láb izmai az előző fejlődési fázisok során fokozatosan teszik képessé a babát a felegyenesedésre. Ha ez mégsem elég, tornával, rugózással segíthetünk.
Kapaszkodók: Ha a baba már megfelelően elsajátította a mászást és rendszeresen játszik ülve, visszacsempészhetjük a környezetébe azokat a tárgyakat, amelyekben megkapaszkodva állásba tudja húzni magát.
Csalogatás: Ahogy az az eddigiekben is nagyon motiváló volt, úgy most is beválhat a kedvenc játékkal való csalogatás. Tegyük jól láthatóan a kisasztalra, és idővel szinte biztosan fel fog kapaszkodni, hogy elérje.
A járás segítése:
Előkészítés: Nem sokkal a felállás után a legtöbb baba elkezdi a bútorokba kapaszkodva emelgetni a lábait. Ahhoz, hogy állásból elinduljon, a kellő izomerő mellett megfelelő koordinációs készségre is szüksége van. Ezeket a már korábban leírt módokon gyakorolhatjuk.
Táncolás: A járás egyik fontos eleme a testsúly váltakozó, ritmusos áthelyezése az egyik, majd a másik lábra. Erre a legélvezetesebben „táncolással” vezethetjük rá a babát. Álljunk mögé, fogjuk meg a kezét (akár finoman érintkezhetünk is vele, hogy érezze a mozgásunkat), és éneklés közben dülöngéljünk jobbra-balra! A papák számára is mókás játék lehet, ha a baba rááll a lábára, és így együtt dülöngélnek-lépegetnek.
Vezetés: Az anyák általában ösztönösen alkalmazzák ezt a módszert, amikor a baba kezét fogva sétáltatják. Ha ennél biztosabb tartásra van szüksége a babának, fogjuk meg a csípőjét, és így lépegessünk vele.
Mikor kell szakemberhez fordulni?
Ahogy írtam, az otthoni gyakorlás csak az alapvetően normális fejlődésmenetű babáknál lehet eredményes, súlyosabb problémák esetén azonban szakemberhez kell fordulni. Mi az, amire a szülőknek figyelniük kell?
Az 1 hónapos babák ugyan tehetetlenek, de van egy bizonyos fokú tartásuk, és belesimulnak az őket tartó személy karjába. Problémát jelez, ha testüket állandóan és túlzottan megfeszítik, vagy éppen ellenkezőleg, nincs tartásuk, izmaik petyhüdt, tónustalan.
A 2 hónapos babák elkezdik hason fekvésben emelni, illetve átfordítani a fejüket. Problémát jelez, ha erre nem tesznek kísérletet, vagy csak egy irányba tudják elfordítani. Szintén szakember segítségére van szükség bármilyen egyéb „féloldalasság” esetén, pl. ha a baba az egyik oldalon található végtagjait kevesebbet vagy nem mozgatja, illetve ha a fejét ferdén tartja, vagy bármelyik más testrészén kényszertartás észlelhető.
A 3-4 hónapos babák már ügyesen emelik magukat hason fekvésben, lábuk elnyúlik, és ha ülésbe húzzuk őket, megtartják a fejüket. Problémát jelez, ha hasalás közben még mindig hiányzik a fejemelés, a lábak pedig felhúzottak, illetve ha ültetés közben hátraesik a fej, vagy megtartott, de ferde.
Az 5 hónapos babák már biztosan fel tudnak támaszkodni hasalásból. Problémát jelez, ha eközben nem nyitják ki a tenyerüket, illetve ha szinte állandóan ökölbe szorul a kezük, valamint nem kezdik megfogni a tárgyakat. Szintén szakember segítségére van szükség, ha a baba egyik vagy mindkét oldali végtagját hanyagolja.
A 6 hónapos babák megkezdik a helyváltoztató mozgások valamelyikét. Innentől kezdve egyre nagyobb a különbség fedezhető fel a gyerekek fejlődésében. Problémát jelez, ha a baba a 6. hónap végéig egyik irányban sem kezd el forogni, ha a 8. hónapban nem kúszik, és 18 hónapos koráig nem indul el.
Kihez fordulhatunk?
Ha bármilyen probléma adódik, kézenfekvő, hogy először a gyermekorvost és a védőnőt keressük fel. Tudnunk kell azonban, hogy bár az orvos képes felismerni vagy kizárni számos, elsősorban egészségügyi jellegű problémát, valamint be tudja utalni a gyermeket különböző szakrendelésekre, a fejlődéslélektani kérdésekben nem kompetens. Ezért ha kifejezetten mozgásfejlődésbeli problémája van a babának, feltétlenül keressünk fel egy (vagy több) olyan szakembert, aki képes felmérni a képességprofilját, és el tudja indítani a célirányos fejlesztést.
Kik ezek a szakemberek?
gyógypedagógusok
gyógytornászok
konduktorok
Hol találhatók meg?
korai fejlesztő központokban
mozgásfejlesztéssel foglalkozó alapítványoknál
képességfejlesztő játszóházakban és központokban
Néhány név – a teljesség igénye nélkül:
(Budapesti) Korai Fejlesztő Központ
Dévény Anna Alapítvány (DSGM)
Gézengúz Alapítvány
Gekko Képességfejlesztő Játszóházak
Mazsola Játszóház
Mikkamakka Alapítvány
Tunyogi Korai Fejlesztő Központ
, szopival nem tudom , hogy oldanám meg !
Biztos rosszul csinálok valamit, vagy nem vagyok elég kitartó. Nálunk ringatás van de már nem sokáig kell csinálni, de már ez is jobb mint a ciciztetés.
), szóval ilyenkor "kegyesen" berakom a kiságyba, és mondom neki viccesen h : Na jó, ha te egyedül szeretnél elaludni, akkor nem zavarlak, és lerakom hasra, na ilyenkor meglepődik, és kinyomja magát, hogy kilásson. pár perc és rájön, hogy mégis inkább a cici 
. Persze esze ágában sem volt abból a trutyiból inni, így újra keltünk, de tuti nem éhes!!!Nem is nyel szinte, a cicim meg totál tele, De akkor miért?? Lehet már szeparációs szorongás ennyi idősen??
