Eda! a gyermekvédelmi törvény előírja, hogy ha anyuka visszamegy dolgozni, akárhogyan is, biztosítsák a gyerek felügyeletét! nem elég az óvodai törvényre hivatkozni, hanem a gyermekvédelmire is kell, akkor nem utasíthatják el. Újra és újra fellebbezni kell, akár bírósággal fenyegetőzni. akár úgy is kötelesek megoldani, hogy fizetik a magánovit, ha nem tudják elhelyezni. Csak ki kell verni a hepajt, mert egyébként eléggé disznó módon intézik ezeket, az anyukák meg nincsenek tisztában a dolgokkal. Itt nálunk, dunakeszin legalábbis ez a helyzet, 3szoros túljelentkezés van az oviba, réka valszeg csak 5 évesen mehet majd, ami elég durva szerintem, remélem a háromgyerekesség fog segíteni, és mégis beveszik szeptembertől. Nagoyn rosszat tesz neki, hogy nála sokkal kisebbekkel van együtt folyamatosan.
az a biztosítós összeg meg valami 3-4ezer ft volt 7-8 évvel ezelőtt, gergőnek kellett fizetni, mikor külföldön dolgozott.
Ettike, meg mindenki, minket is a második gyerek viselt meg jobban, több volt a feszkó meg a lehetséges konfliktus, meg akkor volt a ház-eladás-vásárlás, meg a köcsög szomszéd ügy, meg ráadásul a 7. évünk a házasságban

szóval nagyon nehéz, de túl lettünk rajta. Mondjuk a férjem nem egy veszekedős, (én az lennék, ha hagyná, de úgy nem lehet veszekedni, ha valaki nem válaszol, így leszoktam róla

) így ha ingerülten szólunk egymáshoz, így 11 év után már azonnal észbekapunk, hogy igen nagy a gáz, így nincs patália, cserébe viszont volt úgy, mikor nándi pici volt, hogy csak voltunk egymás mellett, nem együtt, hanem egymás mellett éltünk, meg bőgtem magamban. (egyébként ez most is van, csak most a két munkahely az oka)
Szóval én is úgy látom, hogy a második gyerek sokkal jobban megviseli a párkapcsolatot, de több energia is marad arra, hogy az ember odafigyeljen rá, nem vesz ki annyit, mint az első gyerek, sőt, napról napra mindig könnyebb. És mikor túl van rajta az ember, annyira jó, hogy ezt is túléltük, akkor ennél nehezebb dolgokon is át fogunk tudni esni, ha kell. És úgy gondolom, tudatosan oda is kell figyelni a pasikra, nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert a gyerekeink, és mi érdemeljük meg. Szóval sok erőt, mert rohadtul úgy van, hogy miért mindig én gondoljak arra, hogy pasiból van, ő miért nem gondol arra, hogy nőből vagyok, de eljön annak is az ideje, hogy gondol. Ha sikerül addig túlélni
Egyébként tényleg eléggé túllőtt a célon...
na, mennem kell, sokat ültem márm egint, töltögetek a vaterára...