Társalgó főoldal » Házasság, család » Segiiiiitsééég, elhanyagolOM a férjem!!!

Süti, mindent bele!!! Probalj vele komolyan beszélni!!!

POC! Min vesztetek pontosan össze???
Amiota megvan a Fiam, mi még nem voltunk sehol kettesben...De talan mar kész vagyok ra, hogy otthagyjam 1 estére...

Sziasztok!

Én is egy anyuka vagyok, akinek mostanában nem sok kedve van a szexhez. Illetve, nem vagyok biztos benne, hogy csak velem van a gond. A lényeg, hogy a férjem éjjel-nappal csinálná, míg nekem heti 1-2 bőven elég lenne, de ezt valahogy nem sikerül megértetnem a férjemmel. Egyszerűen nem akarja elfogadni, hogy nincs kedvem többhöz. Az utóbbi időben emiatt elég nagy volt a feszültség közöttünk és én egyáltalán nem tudom mit tegyek. Egyszer már (kínomban) felajnálottam neki, hogy tartson szeretőt, de ezt természetesen nem szeretném. Ami még kellemetlen a dologban, hogy ha neki nem volt meg a napi adagja, akkor a másnapunk a sértődés jegyében telik.
Szerintetek mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Csá Csajok!

Süti

Nem egyszerű eset,az tény.Egyébkénttudja ő,hogymit és hogyan kell,csak egy kicsit mesterkéltnek érzni,hogy a régi vonzódást úgy KELL összeszedni...ha érted,mire gondolok.Én megértem a problémáját,és elmagyaráztam neki,hogy nem arról van szó,hogy nincs vonzódás,csak ha az ember lyánya kiesik a ritmusból,akkor vhogy nehezen zökken vissza.És ha megint olyan sokszor lesz jó,mert visszazsokunk,akkor aztán lesz,ami hiányozzon.Csak ehhez kell egy kis indíttatás...

Kukacz

Azon vesztem vele nagyon össze,hogy amikor említettem a dolgot,azonnal elkezdett ömleni a száján egy csomó negatív dolog...szörnyű volt..és akkormár a sz...r is büdös,tudod.És nagyon kiakadtam,hogy most éppen aktívan keresek megoldást,erre ő sutba vágja az egészet...hozzáteszem, az alaphangulatot a gyerek adta,mert a másik szobában torka szakadtából üvöltött,nem akart aludni.De aztán én szépen megléptem egy negyed órára...és utána minden rendben volt...most már csak az akciót várom!
Nektek meg tényleg kijárna már egy kis kettesbenromantika!Bár Te éppen szabadulni akarsz...akkor egyesben!

Babó

Nehéz eset.Mióta tart?

Anyapoc

Sztiasztok!
Poc! haaat... Igen, szeretnék 1edül elmenni moziba, vagy szinhazba, vagy vmi komolyzenei koncertre, de az a baj, hogy a Fiam 5 perc utan hianyzik!!! A férjem nem, de ezt Neki nem kell tudnia!

Babo! Csak a dolgok atbeszélése hozhat jo megoldast!!!

Sziaszok!

Anyapoc!
Nem igazán tudom megmondani mióta tart. Én úgy érzem, hogy a 2. gyerek megszületése óta (2 éves), de ő úgy mondta, hogy kb. fél éve érzi ezt.

Egyébként tegnapelőtt megbeszéltük a dolgot, a lényege: én nem akartam, erre ő kiakadt, hogy többet nem kezdeményez, viszont akkor fogadjam el, hogy esetleg máshol intézi el a dolgát. Na erre én akadtam ki, és megmondtam neki, hogy az én beleegyezésemmel soha nem fog k...vázni. Különben is én meg számtalanszor éreztem magam lelkileg elhanyagolva és mégsem mondtam neki, hogy drágám én meg keresek egy lelki "társat" magamnak. Erre persze ő sem tudott mit válaszolni. A végére nagy szerelmi vallomás lett a részéről (tudom,hogy szeret és nem hagyna el), de mégsem érzem megoldottnak a dolgot. Annyit kértem tőle, hogy egy kicsit legyen türelmes és ne erőszakoskodjon (sérődés), mert az belőlem pont az ellenkezőjét váltja ki, mint amit ő szeretne. Több mindenről is beszéltünk, de már így is túl hosszúra sikerültem!

Kukacz!
Neked mennyi idős a fiad?

Babo! Nemsokara 15 honapos.

Sziasztok Lányok!

Először is mindenkinek boldog új évet kivánok!
Látom eléggé leült a topik, ugy látszik mindenki elég elfoglalt lett, vagy ezerrel azon van, hogy ne hanyagolja el a párját

Manó holnap lesz 4 hetes, túl vagyunk egy két zürös napon és éjszakán, de mivel minden kezdet nehéz ezért nem csüggedek)

Legyen szép napotok, és aki ráér az irjon
Bár én se értem rá most

ÁGi

Agi, Anyapoc, Többiek!!!
Na, itt vagyok megint... Paromat sajna még mindig hanyagolom, Agi, mar nagyon haraxxxom magamra érte...
Poc! Nalatok jobb a helyzet??? Latom, Te se nagyon jarsz erre mostanaban!!!
Puszik!!!

Kukaczkám!!!

És a karácsony szellemében sem változott semmi???

Süti

Sütemény! BENNEm, NALAM nem!!! Meg aztan nem attol kellene valtoznia valaminek, hogy Karacsony van!!! Egész évben szeretni kell(ene) egymast!!! Nem??? Nos, én nagyon szeretem a Férjem, komolyan, és ö a hanyagolast nem veszi észre... De nekem valahogy nincs kedvem OLYASMIHEZ..... Karacsony, Husvét, vagy Szölöolto Boldogasszony... A Férjem imad, és nem tudja, hogy egy fridddzzzider fexxxik az hitvesi agyban... Jajjj. Csak lesz mar valami. Na, ne ugy fogd ezt fel, hogy nincs hümmmhümmm. Van. Csak nekem nincs kedvem. Ennek ellenére olyan, mint régen...
Nalatok mi a helyzet, Lelkem-Galambom???

Kukacz-Kukacz!

Igazad van, tényleg ne attól változzanak a dolgok, hogy ünnep van....én csupán arra gondoltam, hogy az ember ilyen alkalmakkor kicsit vissza fogja magát, magába néz egy pöttyet, és ezért gondoltam, hátha rájöttél a bajok forrására. Bár mit járatom a számat, nekem sem sikerült. Nálunk is lassú fellendülés után gyors visszaesés. Kezd kicsit fájni a dolog. Ettől az egésztől nem érzem jól magam, nincs egy deka önbizalmam sem, de ez talán egy másik topikba illene...

Süti (aki most éppen a talajt keresi és nem torna céljából)

Süteményem! (Kakaoscsiga???) Nos, nos én nem gondolkodom többet az ünnepek alatt... En éjjel-nappal gondolkodom, analizalok, kifacsarok mindent, a hibakat meg is lelem, csak éppen nem mindig tudok rajtuk javitani. Mint mar irtam vhol: a Férjem nem veszi észre, hogy hanyagolom. Tulajdonképpen nem is ez a jo szo... Hiszen fözök,mosok, takaritok, hizelgek, kényeztetem anyouuusékat, imadom a Férjem, meg a Fiam... Ez meg az is van, szinte minden nap... Csak éppen nekem nincs hozza kedvem. Ezt nem mondom, de nem jo ez igy...
Veled mi a pontos helyzet??? Erdekelne!!! Pusza!!!

Sziasztok!

Na,nem azért nem járok ám erre,mert minden olyan fényesen alakul!

Hihetelen,hogy el tud rohanni az ember egy napja.És a szörnyű,hogy itt volt 2hét szünet,és ssemmi.Pedig akkor aztán se fáradtság,se koránkelésstb,stb...Most is ugye itt ülök,bár hátunk megett egy óriási autós túra...
Asszem még várok a tavaszra,hátha én is beindulok,mint a kutyák!

Pusszantás ,Anyapoc

Anyapoci!!! Drukk megy!!! Ne varj sokaig!!! Tudom, ilyen nehéz ujra olyannak lenni, mint a rééégi szééép idööökben, de talan lehet....... Es bizta, hogy megéri!!!
A propos, nem felejtettél el véletlenül nekem irni??? Ejnye!!!

Kukacz
nem gyüssz

Nyanyus! Offfffff!!! Tegnap este (éjjel) kihajitott a babanet, nem tudtam visszajönni, és bemenni a topicodba! Viszont a mail-jeidre valaszoltam!!!Pusza!!!
Anyapoc! Te meg iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiirj!!!

Sziasztok lányok!

Ahogy elnézem topic cimet kéne váltani) Segítség elhanyagolom a topicotra.
Ezek szerint mindenki jól teljesít, meggyógyult a problémáiból és állati jó lett körülötte minden Ennek csak örülni lehet.

Kukacz gyere vissza!!!!!!!!!

Mostanában felvetődött bennem a gondolat, hogy jó anya vagyok e, mert sokszor fogy a türelmem((

nah nem nyüszizem tovább, legyen szép napotok

Ági

Nem tudom jár-e még ide valaki néha?Én is hanyagolom a férjem,nem akarattal,csak úgy egyszerúen nem megy.Sokszor kiosztott már,ugyanennyiszer néztem magamba,de semmi változás.Mit kellene tennem???

Összerántanod magad, még mielőtt ő kezd hanyagolni téged. nem törvényszerű, nálunk pl. én nem is hanyagoltam őt el semmilyen szempontból, és mégis vége. Hát még, ha okot is ad rá egy feleség.

Kösz a jótanácsot!Gondolod még nem próbáltam "összekapni" magam???Mintha olyan egyszerű lenne,csak csettintek egyet,és már minden szép mi?

Nekem mindegy, de, ha ő csettint, akkor már nem lesz semmi se szép.

Tudod ő egy olyan kapcsolatból jött,ahol már túl sokat kapott,és ezért túl sokat vár el.A bajok akkor kezdődtek mikor a lányunk megszületett.Akkor még szép volt minden(én ezt hittem,de utóbb kiderült,akkor még nem akart szólni)már a kórházba egymásnak akartunk esni.Onnantól,hogy hazajöttünk,állanóan ment a sóhajtozás(jaj mikor telik már le a 6 hét)és ezt addig csinálta,míg sikerült az egészet elcsesznie.Túlságosan erőltette.Mint ahogy azóta is.Ráadásul nagyon sokat vár el tőlem,minél inkább igyekeztem,és úgy gondoltam már elértem amit akart,ő megint elégedetlen lett.Te hogy tudnál élni,ha soha nem lenne elég az ,és annyi ami akkor épp van?Nekem ez az egész nagyon nehéz,és kikészültem már teljesen.Szeretném,ha minden olyan lenne,mint az elején,de ha mindig magasabbra teszi a mércét,akkor ez nem fog menni.Hát röviden tömören ennyi az én bajom.Szerinted mi lenne a jó?

Tipikus költői kérdés. Nincs rá igazi válasz. Ha azt mondom, hogy "próbáld meg" áthangolni magad az ő igényeir, arra azt mondod, hogy könnyű azt mondani, de az nem megy parancsszóra. ha azt mondom, "viseld el", az szörnyen megalázó, ezért ezt nem mondom. Ha azt mondom, beszélj vele, arra meg ő mondaná nyilván, hogy neki erre van szüksége és kész.
Ha azt mondom, hogy akkor nem vagytok egymáshoz valók, avval megint semmire sem mész.
Szóval, passz.
Mindenesetre, amíg egy férfi otthon "követel", addig nagy baj nem lehet.
Mondjuk nálunk etéren sosme volt gond, sőt, az a meglepő, hogy attól függetlenül, hogy van valakije, nálunk a minőség és amennyiség még talán pozitív irányba mozdult, pedig előtte sem volt gond. Szóval nálunk nem azért kerste máshol a boldogságot, mert az ágyban nem kapta meg, amire vágyott. Amit viszont nem értek nála, hogy, ha olyan nagyon szerelmes abba a nőbe, akkor hog ylehet, hogy bár belőlem semmi másra nem kíváncsi már, ez azért megmaradt. Mindegy, erre nem várok választ, de mindenesetre érdekesek a férfiak.
Lazulásos, ráhangolós technikákat, intimtornát próbáltál már?

Szia!Úgy látom csak mi ketten járunk ide.Na sebaj.Szóval ez a ráhangolódás nem megy,mert a gyerek mellett nem tudok még vele is olyan lenni,amilyet ő kiván.Amúgy jól megvoltunk az elején.Mondjuk ebbe a mostani helyzetbe az is közrejátszott,ahogy élünk.Tudod apósommal vagyunk kénytelenek lakni(azért nem élni,mert ez így nem élet)neki pedig nagyon mocsok dolgai vannak,aminek leginkább én vagyok szenvedő alanya.Ezek a dolgok sajna kikészitenek idegileg,és nem tudunk ellene tenni semmit.Vagyis tudunk,csak semmi értelme,mert nem változtat a dolgain.Amíg ez van,én nem tudok se nyugodt,se laza,se semmilyen lenni.Lassan 3 hónapja elvetéltem egy babát,nyilván az ideg miatt,ami bennem volt,van és lesz.Egyébként nem mondanád meg a neved?Kicsit zavar,hogy nem tudlak megszólitani.Na megyek,keltem a lányom.Légy jó!Szia,Tünde.

Tünde
Hát, neked sincs egyszerű életed.
Az ember először mindig azt hiszi, hogy az ő fájdalmánál nagyobbat még senki nem cipelt, aztán kiderül, hogy dehogynem.
Azokhoz képest, amiket te írsz az apósodról, volt férjedről, gyerekekről, mi az én problémám...
Jelenleg Fidó-ként tudsz szólítani, ez teljesen bevett szokás, hogy a megadott azonosítót használjuk. A nevemet majd akkor írom meg, ha túl leszek a megcsalós topikban vázolt problémáimon

Szia!Hátha egyszerű lenne az élet,akkor talán uncsi is lenneAzért ne nézd le a problémád,igenis szörnyű,ami történt,Csak én már rég túlvagyok rajta,és már lyan mintha egy kis pötty lenne.Ritkán gondolok már arra az időre,de mikor eszembe jut,olyan mintha nem is velem történt volna,furcsa,hogy az is én voltam.A névvel kapcsolatba:bocsi,nem akartam tolakodni,csak kiváncsiskodtam.Remélem hamar rendbejönnek a dolgaid!Légy jó!

Sziasztok!
Engedjétek meg nekem, hogy egy picit "bepofátlankodjak" ebbe a topicba. Segítségeteket szeretném kérni. Pszichológus vagyok, és idén végzek (legalábbis remélem) tanácsadó szakpszichológusként. A szakdolgozatom témája az, hogy az első gyermek érkezése a sok-sok öröm és csoda mellett milyen nehézségeket okozhat a frissen szülővé vált pár életében. Mert lássuk be, ez az időszak, a sok gyönyörűség mellet rengeteg nehézséggel és krízishelyzettel van teli - persze vannak olyan párok, akik könnyebben veszik ezeket az akadályokat, vannak akik kevésbé. Szóval erről írom én a szakdolgozatomat, ami egy kérdőíves vizsgálatra épül. A vizsgálat olyan témaköröket ölel fel, mint szülői szerepek, gyermek születés utáni lelki és fizikai változások, a társas élet változásai stb. Az egész vizsgálat arra van kihegyezve, hogy mennyire élik meg különbözőképpen az anyák és az apák ezt az időszakot, és hogy ezek a különbségek mennyire okoznak problémát a párkapcsolatukban.
Biztosan rájöttetek már, hogy önkéntes segítőket keresek, akik kitöltenék ezt a kérdőívet. A válaszadás természetesen névtelen, a kérdőívet e-mailben küldöm el. A kitöltés kb 20 percet vesz igénybe, és a kitöltőknek annyit tudok felajánlani cserébe a segítségükért, hogy az eredményekről visszajelzést kapnak. Amiből remélhetőleg néhány hasznos tanács kerekedik, hogy hogyan vészeljük át a gyerekszületés utáni időszakot, anélkül, hogy erre a párkapcsolatunk rámenne - mire figyeljünk oda, miről gondolkodnak másképp a férfiak.
Olyan érdeklődők jelentkezését várom, akiknek egy gyerkőcük van, és akiknek a párja is hajlandó lenne 20p-t szánni a kérdőív kitöltésére.
Még egyszer bocs a bepofátlankodásért. Segítségeteket előre is köszönöm.