Ercsikati: még túl korai lenne étrenddel kapcsolatos tanácsokat adni, mivel nincs ember a Földön, aki tudná, mennyi hormont fogsz kapni. Ha mindkét oldalon minden teljesen rendben van, akkor elvileg a terminált együttlét az első lépcső, esetleg ovuláció indukcióval kiegészítve. Inszem elvileg csak ezután jöhet. Általánosságban annyit el lehet mondani, hogy a növényi eredetű ételek (főleg a nyers zöldségek és gyümölcsök) lúgosítanak, a minél inkább feldolgozott ételek, illetve az állati eredetű táplálékok meg savasítanak. Szerintem a Doki azt fogja mondani, hogy egyél sok zöldet és húst. (Nem zöld húst!
) Így a hiperstimut is elkerülheted anélkül, hogy nagyon elsavasítanád a szervezetedet.
Rencsi: egyetértek abban, hogy megnyugtató tud lenni a fórumozás. Ha valaki még kezdő, minden fogalom új és persze roppant rémisztő tud lenni. Ha az ember még amiatt is parázik, ami miatt a legkevésbé sem kéne, biztosan nem tesz jót a történetnek, ha viszont képben vagy, sokkal könnyebb az egész. Erre mindenképpen jó a fórum, de közvetetten a váróban eltöltött időt is csökkentjük azáltal, hogy így nem árasztja el mindenki felesleges kérdésekkel a Dokit.
Modrooka: Volt olyan is, hogy egyetlen páciens miatt vasárnap is műtöttek. Az méginkább furcsa lehetett.
A párom is volt úgy, hogy egyedül feküdt bent, majd egy beültetéses csatlakozott hozzá dél körül. Nyilván egészen más érzés így, mint amikor beindul a futószalag, nincs elég ágy, a fél csapat felköltözik és az egész nap egy agyrém.
A három nagy petinek jó esélye van, de a picik is képesek néha csodákra. Nálunk is volt olyan, hogy egy továbbérlelt picit csak másnap szúrtak meg és be is lett ültetve. Drukkolunk a holnapi naphoz!
Renna: ez sajnos nálunk normális, mármint ebben az országban. Egy ismerősnek Szegeden azt mondták, hogy itt csak fizetős kezelések vannak és nem ez az egyetlen olyan hazugság, amit az intézettel kacsolatban terjesztenek. Amikor a sikerrátáról van szó, akkor kérdezz vissza, hogy az általuk preferált intézményben hány százalék a 40 feletti páciensek aránya? Ahol lepattintják a kevésbé jól stimulálható és/vagy idősebb pácienseket, ott könnyebb jobb eredményeket felmutatni, viszont a helyzet az, hogy még ennek ellenére sem rosszabb az intézet teljesítménye. Ha ebbe a mókuskerékbe az intézetek beszállnak, akkor a következmény az lesz, hogy a későbbiekben egyre szélesebb kör szorul ki az ellátásból arra hivatkozva, hogy nem éri meg vesződni velük. Sok helyen most még "csak" a 40 felettieket pattintják le, de később eljuthatunk oda is, hogy a 35 év felettiek, endometriózisos, PCOS-s és egyéb, nehezített pályás betegek előtt is becsapják az ajtót, aztán lehet villogni a sikerrátával. Ez olyan, mintha 20-as cukor felett nem adnának inzulint, vagy mondjuk 50 éves kor felett felett nem lenne kemoterápia és még folytathatnám. Lassan az olcsóság jegyében eljutunk odáig, hogy csak azt nem kezeljük, akinek valóban szüksége lenne rá. (Ahogy a bank is csak olyannak ad pénzt, aki előzőleg bebizonyítja, hogy nincs is rá szüksége.) Tudom, hogy ez elsősorban nem a szakma, hanem az OEP bűne, de ha a szakma egy része szó nélkül engedelmeskedik, akkor az OEP-nél senki sem fogja azt gondolni, hogy vannak határok. Az ottani emberkék egymást eltaposva állnak majd elő a "jobbnál jobb" ötleteikkel arra nézve, hogy hogyan lehetne a lombikos kezeléseken spórolni és ennek nem lesz jó vége.
Hogy jó kezekben vagy-e, azt érezned kell. A legfontosabb dolog a bizalom. Persze jó pár szempontot mérlegelni kell akkor, amikor intézetet választasz. Nálunk fontos volt az, hogy ne legyen hálapénz. Ez még nekem is kínos, pedig én csak adnom, illetve adnám, ha kéne, de szerencsére nem kell. Ugyanilyen elvárás részünkről az, hogy a legnagyobb méltósággal bánjanak velünk és ebben is nagyon jó az intézet. Csak nézek ki a fejemből, amikor néha olyanokat hallok, hogy UH-nál az egyiket vizsgálták, többen meg élvezték az előadást (sokszor csak egy függönyre bízva a hangtompítást) vagy bejött a takarító, miközben a páciens feldobott lábakkal terpesztett és még sorolhatnám. Ilyen dolgoknak a XXI. században, egy jó intézményben nincs helyük. Olyat is olvastam, hogy a meddőség tényét olyan megalázóan közölte egy sorstársammal egy Doki, hogy a felesége ott helyben sírva fakadt. (Nem a közlendő, hanem a stílus miatt!) Az intézetben mi mindig a legnagyobb odafigyelést tapasztaltuk ezen a téren (is). Azt elismerem, hogy a Doki szigorú, de azért lássuk be, nem veszélytelen ez a szakma. Bizonyos dolgokat a páciens érdekeit szem előtt tartva meg kell követelnie, nincs mese. Amikor egy csaj a többszöri figyelmeztetés ellenére sem evett húst (mert nem szereti) és hiperstimus lett, a Doki leordította a fejét. Olyanról is hallottam már, hogy valaki azért váltott, mert Dévisz trombózis veszélye miatt nem akart adni neki progi injekciót. Szerintem az ilyen, illetve az ehhez hasonló esetek is csak azt bizonyítják, hogy jó kezekben vagyunk.
És ami a legfontosabb, hogy pulzál a kis szive. 
Bocsi érte!
