Sziasztok Lányok
Hát ezer éve nem jártam erre - bár hétfőn nekifutottam, de ügyetlenségemre nem sikerült elmentenem a regényt amit irtam...
Nem tudom ki emlékszik még ránk, augusztusban tüntem el. Eredetileg csak egy genetikai UH-ra mentem volna haza de aztán sajna másként alakultak a dolgok. A 28. héten kiderült, hogy a B magzat (Ő Lilike) sajnos haldoklik méhen belül mert minden keringése blokkolva van. Nekem szegezték a kérdést, hogy mit akarok, vegyék-e ki mindkét Magzatot élve vagy maradjanak és ha a B magzat meghalna az A magzanak (Ő Gergő) még van esélye a további fejlődésre amennyiben nem reped meg a burka. Nos, mondanom sem kell nem tudtam dönteni csak annyit sikerült kipréselnem magamból, hogy a nagyobb túlélés irányába próbáljunk meg elmozdulni. Hála az Égieknek végül rengeteg infúzió hatására sikerült visszahozni Lilike keringését és még közel 4 hetet a pocakomban tölthettek de sajnos akkor már végérvényesnek bizonyult az ismételt keringési blokk és kiderült, hogy nem is fejlődött már szegénykém az előző héthez képest igy 31 hét 0 naposan (a peteleszivástól számitva)kivették mindkét babát. Gergő 1700 g Lilike pedig 1150 g volt akkor. Ami ezután következett azt szavakkal nehéz lenne leirni, lélegeztető gép, oxigén, koraszülöttségből adódó tüdőéretlenség, cukorbetegség, emésztési problémák...stb. A Párom sajnos csak néhány napra tudott hazajönni, igy érzelmileg volt a legnehezebb feldolgozni a történteket. Engem a császárt követő negyedig napon hazaküldtek és napjában kétszer mehettem vissza 15 percre meglátogatni a babáimat. Azt hiszem Nektek "Anyáknak" nem is igen kell ezt magyarázni, hogy micsoda megrázó dolog magatehetetlenül ácsorogni az inkubátorok elött és figyelni az aprócska testek lélegzését amit gépek irányitanak, csövek lógnak, tűk feszülnek a vénácskákban. Én még nem éltem át hasonló fájdalmat az életben és remélem soha nem is lesz ebben részem többet...
Végül 8 hét megpróbáltatás után végül december 04.-én hozhattuk haza a Babákat a korházból
Kimondhatatlan öröm volt végre akkor a karomban tartani Őket amikor csak akartam és amikor Ők igényelték
Én a 3. héttől feküdhettem be a korházba a babákhoz amikor már egy másik intézménybe szállitották Őket és attól kezdve az etetésekre ill.látogatási időkre bemehettem Hozzájuk
Igy utólag azt mondom nagyon-nagyon-nagyon szerencsések vagyunk de akkor valahogy nem ezt éreztem.
Mostanáig speciális gyógytornára hordtam Őket mert Gergőnél tónustalanság Lilikénél pedig túlzottan feszes izmok alakultak ki az oxigénhiánynak "köszönhetően". Mindezt leszámitva teljesen egészségesek és csodaszépek a babák
(Persze minden szülő elfogult a sajátjával szemben....
) Egy hete immár újra együtt van a kis Család, mert visszautaztam Svájcba a férjemhez immáron Babákkal igy igazán teljes a Boldogságunk
Mindenkinek köszönöm a drukkolást, biztatást és azt, hogy gondoltatok Ránk és izgultatok Értünk
Bocsánat de nem volt időm visszaolvasni a topikot és csak belekontárkodtam az éppen folyó csevegésbe, de mostantól úgy tervezet, hogy esténként bekukkantanék Hozzátok
Sok Puszi: Doris
Képet még nem tudtam feltenni, de ezt is pótolni fogom
