Rencsi! Nincs értelme várni. Hívd fel a Dokit! Ez parancs.
Ercsikati: ha félsz a fájdalomtól, akkor érdemes altatást kérni. A szenvedés a legfeleslegesebb dolgok egyike. Mivel a fájdalomnak itt semmiféle diagnosztikai jelentősége nincs (hiszen az UH mutatja meg a tutit, nem az élménybeszámolód alapján készül a lelet), megér néhány perc szunyókálást az ügy. Sok rossz élményt olvastam már ezzel kapcsolatban és a véleményem az, hogy ha ez megelőzhető, akkor meg kell előzni. Mivel nem tudhatod előre, hogy jó lesz-e az eredmény, tehát hogy fájni fog-e a vizsgálat, ráadásul nem csak Téged, őt is stresszeli valamelyest, ha Te látványos agóniával reagálsz a ténykedésére, mindenkinek egyszerűbb, ha közben hortyogsz egyet, aztán annyi lesz az élménybeszámolód, hogy "bementem, aztán kitoltak."

A korral haladni képtelen helyeken, pl. kórházakban altatást kérni esélytelen, de normális esetben ez a Te alkotmányos alapjogod, amivel élni kell. Persze ha ez nem érdekel (néhányan leszívásnál sem kérnek altatást), akkor nem szóltam, de nem árt, ha az ember mindenre felkészül.
Igazuk van azoknak, akik szerint nem valószínű az inszemmel történő indulás. Ez már a 3. lépcső és nem lehet egyből ott kezdeni alapos indok nélkül. Ha mindkettőtöknél minden a legnagyobb rendben van, akkor először meghatározza majd a Doki az együttlét ideális időpontját, aztán rásegít a peteérésre és csak ezt követi az inszem, mert ha a párodnál minden rendben, akkor ezt semmi sem indokolja. Persze ha az átjárhatósági rossz eredményt hoz, akkor az is elképzelhető, hogy egyből lombikkal indultok, de ha az egyik oldal még átjárható, akkor is inszemmel indulnátok, szóval az ICSI kivételével bármi lehet.
Az injekcióval történő rásegítés annyit jelent, hogy hormont kapsz, de ez is csak a 2. lépcső. Először tablettával szokás próbálkozni, hiszen külső hormonra csak akkor van szükség, ha a sajátod nem eléggé "turbózható".
Miciona: a párom kb. 2 órát fut így naponta, ráadásul egész nap egyenletesen, tehát mondjuk óránként 10 percet reggeltől estig. Szimbánénak tetszett a szójáték, bár (szerencsére) nem tartja a történetet egyfajta mókuskeréknek, inkább egy lehetőségként tekint rá.
Rólunk, de nem túl részletesen: az UH-n 5 normális méretű tüsző volt látható és egy, talán még nem aktív. A méretek alapján - a Doki szerint - a helyzet egész jónak tűnik még rövid protokollhoz is és azzal is nyugtatgatott minket, hogy Cetrotide mellett a nagy tüszők eldurranásának a valószínűsége kellően alacsony. (Tény, hogy nálunk korábban a 35 mm-es sem durrant el.) Utána vette csak észre, hogy a 90 nap csak áprilisban jár le, így a halasztást ajánlotta, de mi úgy döntöttünk, hogy önköltségi alapon belevágunk. Annyit előre leszögeztünk, hogyha a helyzet nem alakul valami jól, akkor inkább megállunk és folyt. köv. a következő hónapban. A jobb oldalon az egyik már most is egy hangyabokányival nagyobb volt a többinél, ami önmagában még nem nagy baj. Persze ha ez érzékenyebben is reagál majd a hormonokra és az adott oldalon a többi elől eleszi a "kaját", ezért a többi nem nő megfelelően, akkor inkább leállunk, legalábbis most megpróbálunk megfontoltabbak lenni a korábbiaknál. Abban is újítunk, hogy a Doki ajánlására most hagyományos hormonkészítményekkel stimulálunk, konkrétan a Fostimon-Merional páros lett a befutó. Lényeg, ami lényeg, hogy belevágtunk, de legkorábban pénteken derül csak ki, hogy jó döntés volt-e. Szerencsére a párom melóhelyén sikerült elintézni, hogy a stimu alatt se kelljen bent, a gép előtt ülnie, ami valljuk be, nem igazán serekenti a vérkeringést. Ehelyett fut, nem is keveset.
