Sziasztok!
A héten megdöglött a gépünk

, de már egészséges, így vissza tudtam olvasni a heti termést- ami nem volt kevés

A régi fotók nagyon ott vannak
Én szerdán voltam terheléses cukron, tettem bele citromlevet, s három kortyra lenyomtam. Viszont mondta a laboros néni, hogy most aztán két órán át se enni- se inni nem lehet. Én meg vittem magammal vizet, hogy legalább a szomjhaláltól megmentsem magam . A dokim aznapra mondta, hgoy ott lesz a terhesgondozóban, így a terv az volt, hogy cuki ivás

randi a dokival

vérvétel. Ehhez képest két órán át ücsörögtünk, a doki meg sehol. Levették a második kör vért, s mikor kijöttem, rá fél percre behívtak egy másik dokihoz. Elég hülye fejet vághattam, mert mindjárt mondták, hogy mivel a dokim még nem ért át a kórházból, gondolták, hogy akik rá várnak, menjenek inkább oda, ne várjanak feleslegesen

Ok. Nem vizsgált meg ez a doki, csak szívhangot hallgattunk- bár elég nehezen találta meg. Mondtam is neki, hogy nekünk sem egyszerű, s csak Apa végzi ezt a műveletet, mert én ha nincs meg egyből, beijedek

De legalább kértem csekket 4D- re
Aztán átmentem a kórházba, elkértem a TORCH- vizsgálat eredményét: negatív!

Úgyhogy nincsenek bennem vírusok, csak ellenanyagok

Másnap kellett mennem a kontroll genetikai uh- ra, így az eredmény birtokában már nyugodt szívvel ücsörögtünk a váróban

. Nem is vártunk "olyan" sokat: kb. 45 perc múlva be is hívtak. A doki bácsi nézegette a babát, diktálgatta az adatokat a néninek, s mondta, hogy minen OK!

"belső szervek echogenitása átlagos"

Örömömben majdnem el is felejtettem kérdezni, hogy a neme látszik- e? Már tápászkodtam fel az ágyról, mikor eszembe jutott, s a doki bácsi azt mondta, hogy valószínűleg kislány!

/ezek szerint anyukám beletalált a rózsaszínű rugdalózóval

/
Ezután találkoztam a dokimmal, aki két műtét között kiugrott hozzánk, megnézte a papírokat, gratulált a kislányhoz

, s megbeszélték a párommal, hogy mindenképp megtanítják kick- boxolni /együtt járnak edzeni/

Csak, hogy meg tudja magát védeni a gonosz külvilággal szemben

Na meg a motorozást sem hagyjuk ki, azt majd szintén ellesheti anyától- apától
A motorozásról jut eszembe: a mocimat már nyár végén eladtam, amikor nekiálltunk a babagyártásnak, hogy biztos ami biztos, ne attól menjen el a baba. Sajnáltam nagyon, de a cél érdekében mindent

Viszont tudtam, hogy a nemrég vásárolt bőrruhám nem lesz olyan könnyű eset, ugyanis extra kis méret - megvenni sem volt könnyű, két napig jártam Bp. motorosboltjait / 154 cm vagyok, nem sokan motorozunk ekkora "magassággal"/. Tegnap viszont csörgött a telefonom, hogy a Red Baronban vannak vevők a rucimra. Mentem is, mert épp ott jártam, s hamar nyélbe is ütöttük a bizniszt. Egy házaspár volt ott a kislányukkal, s anyának pont jó volt a bőrgúnyám. Akkor vettek mocit is, egy jófajta R6 -ot. Én azt hittem, hogy már rutinosak, amikor a pasi mondta, hogy ez az első motorjuk, majd kiestem a fejemből Háááát.... aki nem járatos a mocifajtákban, annak azt tudom mondani hasonlatképp, mintha repülőt szeretnék vezetni egyedül szimulátoros oktatás után

Látta rajtama csodálkozást, s mondta, hogy közel a 40- hez nem fog száguldozni. Aha. Egy ilyen géppel biztosan.... Kívánom nekik, hogy ne legyen semmi baj, remélem ,hogy okos haverokkal indulnak majd túrázgatni, akik tudják, hogy kell kezdővel menni. Főleg, hogy mint mondták, a jelenlévő kislányuk mellett van egy 9 hónapos is. Na de be is fejezem, ez nem motoros fórum
Lassan készülődnöm is kell, mert beígértem magam két Rossmannba leltárba segíteni /csak az én "dolgaimat" segítek megszámolni/ , meg aztán kellene venni valami kajánakvalót is. Rántotthusi lesz, alighanem

Abból több kiló sem sok

- csak ne lenne tele minden bolt szlovákokkal hétvégén

Miattuk hosszadalmas a vásárlási procedúra
