nekem az volt a kedvencem, mikor nándit túlhordtam, hogy nyugi, gyerek bent, repülő fent még nem maradt. néha felrúgtam volna, mikor ilyeneket hallottam...
megoldottam misi éjszakai nyűglődését, úgy örülök, magam mellé fektetem, egyik kezemmel a buciját fogom, a másikat meg ő szorongatja tiszta erőből. nyög így is, de csak bő fél óráig tartott, aztán megnyugodott, gondolom ellazult attól, hogy anya nem hagyja egyedül. eddig mindig megpróbáltam visszatenni az ágyába, úgy látszik, hiba volt. tök furi, minden nap olyan fél2 körül kezdte, kíváncsi vagyok, mi lesz majd most...
tisa, nekem a legjobb tejszaporító mindig az volt, hogy beköltöztünk az ágyba a picivel. ahogy megébredt, azonnal cici, mindenre cici, és fejés. semmit nem csinálni, csak pihenni, inni 3-4 litert, és annyit szoptatni, amennyit csak rá lehet venni a gyereket, plusz fejni. három nap alatt mindig rendbehozta.
eda, vannak fejlődési ugrások, mikor nyűgösebbek, mert nyitnak egyet a világra. ilyen napok után általában meg lehet figyelni, hogy változik egyet a csemete.
olvasok mindig, a telefonon fekve is lehet

csak ülni nagyon nehéz, így nem annyira jutok ide, ha már fent vagyok, általában gyerekezek valamelyikkel. nagyok nehezen dolgozzák fel, hogy eltűntem, hiába beszélünk róla. rékának a hamupipőkét úgy kell mesélni, hogy a tündér nem csak hintót meg ilyeneket varázsol neki, hanem anyukát is, és az anyuka megy vele mindenhova, a bálba, meg minden, és vele is táncol a királyfi, és őt is feleségül veszi... ha kiejtem a számon, hogy hamupipőke, már vágja rá, hogy és az anyukája is!
na, megyek, böknek a varratok

legalább a gerincem kicsit jobb lett az éjszakai melegítéstől...