Sziasztok lányok!
Aproo!
Levi nagyon édes és az a 2. kép, amin mosolyog, csuda helyes!
Yuyu!
Enikö tényleg tiszta apja!
Jelentem Dönci is bekapcsolta tegnaptól az elöremenetet. Még nem tökéletes és inkább kúszás ez, mint mászás, de lényeg a lényegben, hogy alkalmas immár helyváltoztatásra is a tevékenysége.
Viszont megint taknyos.
Mi is mozgásban vagyunk. Szombaton a párom barátjával és kisfiával találkoztunk a belváros egyik legnagyobb játszóterén, vasárnap meg úszni voltunk egy barát házaspárral. Összesen 7 gyerekkel...
Pénteken Imi és Eni az apjukkal biciklizni voltak. A párom nem fogta fel, hogy Imi még csak 2 hete tud egyáltalán biciklizni és elvitte öket egy jó dimbes-dombos szakaszra. Hát Imi jól összetörte az arcát sisak ellenére, összesen 3x esett el a nagy lejtön. A duzzanatok lassan leapadtak, de a hámsérülés is látvágyos és a térdei is tiszta vérömlenyesek.
Vasárnapról hétföre meg Eni hányt egyet, mert rosszat álmodott és felhergelte magát.
Tegnap újabb tapasztalattal bövült az eddig is széles élményparkom. Du. egyre volt idöpontom a szemklinikán, de operáció elött egy órával már ott kell lenni. A kálváriám azzal kezdödött, hogy megmérték a vérnyomásom egy kis kütyüvel, ami olyan szépen szétnyomta a karomat, hogy vér a karomba már nem jutott, belilut és rettenetesen fájt. A csaj közli, hogy ne mozogjak, mert akkor tovább pumpál! Pedig meg sem mozdultam. Tehát újra az egészet elölröl. A kütyü pumpál, nekem lilul a karom, a csaj meg rám se hederít, amikor mondom neki, hogy ez azért nem egészen normális, nézze. Letéptem a cuccot, menjenek a jó édesbe! Mire a csaj, hogy neki akkor is kell egy érték és harmadszor is lila lett a karom. Eredmény: órákon keresztül fájt, zsibbadt, piros volt és egyáltalán nem volt megnyugtató érzés. Hiába kértem azt is, hogy inkább régimódiasan mérje meg, nem érdekelte a kérésem.
Innentöl kezdve le voltam szarva. Én lettem az utolsó páciens, noha nem én jöttem utolsóként, a listájukon a középmezönyben szerepeltem...
A vérnyomásmérés elött még arról volt szó, hogy várnom kell pár percet, de nem 4 órát!!!
A kis növérke, aki a mütö elötti helységbe bevitt, belecseppentett valamit a szemembe és elment haza. A mütösfiú többször is megkérdezte, hogy én vagyok-e én és melyik szemem és mi is a téma!? Nagyon megnyugtató...
Aztán az elökészületek. Cseppek, injekció, megint cseppek. A népes társaság egyre fogyott, a személyzet lassan, de biztosan hazament. Én meg feküdtem kiterítve és vártam jobb sorsomra, míg Dönci kint üvöltött a kocsiban. Nagyon megnyugtató...
Valamikor nagy kegyesen betolt a mütösfiú a mütöbe. Ott megint vérnyomást akartak mérni, de védekezni próbáltam. Akkor is megmérték kétszer is és nagyon alacsony volt. Nekem sose alacsony.
Aztán megint elökészületek, rámszóltak, hogy ne sóhajtozzak, pedig nem sóhajtoztam, csak megkértem, hogy ne szadizzanak a vérnyomásmérövel, mert nem érzem a karom rendesen azóta. Minden mozdulatomért megfedtek. Persze semmi felvilágosítás nem volt, csak cinikus megjegyzések. Ha az ember szemét birizgálják és az embernek fogalma sincsen, hogy mi történik vele, akkor megeshet, hogy megrezzen, ezért szidtak meg. Na köszönöm. A végén meg belocsoltak a szemembe egy jó adag krémet, amitöl megijedtem, mert erre sem számítttam és a jobb lábfejemet megmozdítottam. Megint egy cinikus megjegyzés, mintha minden fájna, amit csinálnak. Hát ök is elmehetnek a sunyiba!
Azt régóta tudom, hogy itt is lezüllöben van az egészségügy, de hogy ez ilyen tempóban halad, arra nem számítottam!
A mütét után kiraktam a nagy kötéssel a szememen, annyit se mondtak, hogy fapapucs. Nem mondták, hogy kell-e valamire ügyelnem, vagy mik a teendök, de a személyzet utolsó jelenlévö tagjától, a takarítónötöl ezt már csak nem kérdezhetem meg!
Hát gyerekek itt sincs kolbászból a kerítés! Változatlanul a legnagyobb kincs az egészség!
Na megyek dolgomra!
Puszi: Barbi