Sziasztok!
Nnna... Végre működik ez a vacak! Egész nap írni akartam Nektek, de leállt a szerver.
Szóval az élménybeszámolóm:
Reggel odaértünk fél 8 után valamivel. Egy pár percet kellett várnunk, aztán behívták Apát egy kórterembe, ahol magára hagyták, hogy intézze el, amit el kell...

Aztán 8 után már jöttünk is el onnan. 11-re rendeltek vissza engem. 3/4 11-kor érkeztem meg, és már vittek is a kórterembe - az emeletre. Úgy hagytak ott bennünket (4-en voltunk fent), hogy ha cseng a telefon az előtérben, vegyük fel, mert akkor fognak szólítani, hogy menni kell le. 12 előtt pár perccel csengett is a teló - engem hívtak Én voltam négyünk közül az első. Leballagtam, ahol aztán ért a nagy meglepetés. Szűcsdoki ugye tudjuk, szabin van a héten. Hétfőn Skriba doktornővel az UH után megbeszéltük, hogy ő csinálja majd az inszemet. Ehhez képest ő sem volt ott. Újvári doki csinálta (amúgy Buboréknak is a leszívást). Hát eléggé elszontyolodtam tőle. Az a helyzet, hogy elég kellemetlen volt így, hogy egy olyan orvos csinálja, aki semmit nem tud rólam, nem is ismer. Még be sem mutatkozott... Maga az esemény túlélhető, bár nem igazán kellemes érzés. Valóban olyan, mint a rákszűrés, csak az pár másodpercig kellemetlen, ez meg jó-pár percig. Na mindegy. A cél érdekében mindent megteszünk... A doki betette a csipetcsapatot, aztán úgy otthagyott, mint eb a szaharát. Az asszisztens szedte ki belőlem azt a méhszájterpesztő izét... Aztán annyit mondtak, kész vagyunk, mehetek vissza a kórterembe. De semmi egyebet. Én vissza is mentem, végigfeküdtem az ágyon, az ágyvégre feltámasztottam a lábam, fenekem alá betettem a párnát, aztán így heverésztem majdnem egy órát. Szép sorban jöttek a többiek is. Vicces volt, ahogy mindenki felpolcolt lábbal fekszik.

Aztán úgy egy óra körül felöltöztünk, és lementünk a recepcióra. Kérdeztem Mártikát, hogy kire várjak, és hol, mondta, hogy kapjam el Újvári dokit, és kérjem el tőle a zárót. Így is tettem, kb 1/2 3-kor már kint voltam. Kiváltottam az Utrogestant (2x30 db 3 220 Ft), és vártam Apát, hogy értem jöjjön.
Végülis ennyi volt. Apa egész délután kismaminak hívott...
Az volt a xar, hogy így, hogy ezt az orvost nem is ismerem, bennem maradt egy csomó kérdés (pl. hogy milyen lett a reggeli spermakép - ez nagyon érdekelt volna). Amit megkérdeztem (mit lehet és mit nem lehet egy ilyen beavatkozás után csinálni) arra is kommersz választ kaptam (ha spontán esik teherbe egy nő, azt rendszerint észre sem veszi, éli ugyanúgy az életét, mint azelőtt). Hát ezzel nem lettem kisegítve, de mindegy...
15-én kell mennem tesztelni. Az a 32. cnapom lesz. Hát nagyon kiváncsi vagyok az eredményre.
Bocsi, hogy bőlére eresztettem...
u.i.: az egyik szobatársam a második gyerkőcért jött most. Az első is inszemes baba (egy csodaszép kisfiú - ő is elkísérte az anyukáját), és ő is első inszemre sikerült!
