Társalgó főoldal » Anyaságról » Problémás, sznob, "bonyolult", "érthetetlen", magukat nem egésze

Nem nem!
Kavarty édes Éva!
Kis Ilona oldalát csak zért küldtem, mert jól lehet rajta látni, hogy mi ez a könyvtárgy dolog. De tőle nem is biztos, hoghy lesz kiállitva ezen a mostani kiállitáson valami.
A Vizivárosiba mindenféle feső könyvtárgyai lesznek kiállitva. És ez azért nem egy egésznapos program. Szivesen veletek megyek, de nem tudok sok okosat mondani, mert nem ismerem a festőket, csak kettőt.
Szóval igy.
Sajnos sem a Vizivárosi galériának, sem magának a kiállitásnak nincs veboldala.

tsók
Zsunya

Zsunya,

bocs a kavartyért. Én sem gondoltam egész napos túrára, azért írtam sétafikát, mert hiszen gyerekekkel úgyse lehet hosszúra menni, meg amúgy se/is.Hovatovább.

Remélem, nem volt senki számára sértő dolog a Meghívó-ban.
Okosakat majd mi mondunk

Puszi

Éva

Az ELTE latin tanszékéről úgy lehetett könyveket kölcsönözni, hogy egy csomóan soha nem is vitték vissza őket, de hogy ki tanult meg latinul????

Nálam is van 1-2.Viszem vissza. De hogy ki tanult meg latinul????!!!


Éva

Megmollak az öcsémnek!

Bóbita, tudod, ha a BKV -ellenőrség, abiztosítási ügynök meg a latin tanszék könyvtára közt lehet (kell) választani, akkor az ember rögtön "ácsingózni" kezd
Megmondanád az öcséd keresztnevét, abból rájönnék, hogy ő-e az. (Nekem nem ugrik be, de ráismernék. Ez a fizikus-dolog viszont rémlik erősen. Asszem ő lesz. Sovány barna?)
Éva, kinél tanultál Te latint? Remélem, nem nálam? Amúgy volt olyan gyógylatinos csoportom, ahonnét az egyik csajt simán felvették a latin szakra (hiába próbáltam lebeszélni )
K.

Klára!

Az öcsém: Zoltán. Valóban sovány és barnaszerű.
Oké-oké, valóban, a latin tsz. összehasonlíthatatlanul jobb.
Ám, ha ez vigasztal, az öcsémet rendkívül gyakran terrorizálom, hogy térjen át a versenyszférába. Egy kétgyerekes anyának tényleg jó a latin tsz. 4órás állása, de neki?! Borzasztó Úgyhogy ha rajtam múlna, már rég te lennél abban az állásban!

Bóbita

Klára, mi az hogy "gyógylatin"? Hol tanítasz? Én nem tanultam komolyan, szégyen-gyalázat. De még mindíg nem tettem le róla: komolytalannak érzem így magamat, filozófihoz nagyon kell(ene).
Mi bajotok a BKV ellenőrséggel?

Túlérzékeny-Kismama Éva

jaj, ugye nem bántottam meg valakit ezzel a latin megtanulással???? Csakis és kizárólag magamra céloztam!
Nézzétek el, ha néha baromságokat írok, nagyon kifáraszt Mikki. Meg tavaszi fáradtság. Meg hogy nincs időm reggelizni.Se.

Éva

Klára, most vettem észre, Platónról kérdeztél

Emlékszem első évben filozófia szakon vittem a Platónt bekötve valami kedves borítóba, mások is, gondoltuk, akkor most itt kedves életbölcseségeket fogunk tanulni. Máig emlékszem a Platón szemináriumot tartó pali gunyoros pillantására a kötetetek "csicsája"láttán(Bodnár M. István volt egyébként, de ne adjátok tovább): beletelt egy idő, mire rájöttem, hogy itt az analitikus filozófia a nyerő, Platón meg az érveléstechnikák logikai elemzéséből áll itten. Ez nyerő egyébként, csak nem voltam rá felkészülve. Jobban kellett volna értenem az intenzionális meg extenzionális logikát. Szóval a kedves szakállas bácsi mítosza egy perc alatt odalett.
Mindemellet , amennyit értek belőle, persze, szuperfej. áj láv.

Éva

Gyógylatin: latin nem latinszakos hallgatóknak, az ún. latinigényes szakokon. Záróvizsgával zárul. Hát ilyet tartottam párat, az ELTÉn is, a Pázmányon is.
Bóbita: ugye hogy ugye? Hajrá! Két évig még hezitálhat, addig tart a GYESem. Az a baj, hogy ha egy egyedülálló férfit is választhatnak, akkor bztos őt fogják. Ráadásul arrafelé erősen hímsoviniszták a tanszéken. Na mindegy, talán jobb is így.
Platón: hát igen. Ez a baj a bölcsészkaron. Számunkra meg szinte elemzendő nyelvtani mondatgyűjteménnyé degradálták az ógörögön. A latin irodalmi alkotásokat is csak mint grammatikai csemegéket bírom értékelni. Fura.
K.

Sziasztok!

Klára!
Nna, megkérdeztem az öcsémet, és nem ő a könyvtáros, hanem abból külön van egy. Ő kimondottan titkárnő, és úgy kerül oda, hogy senki más nem mozdult rá az állásra, sőt örültek, hogy végre jön, mert gyors egymásutánban két titkárnő is távozott.
Azt, hogy hímsoviniszták, el tudom képzelni. Az öcsém, meg egy Déri Balázs nevű tanár nagy spannok, úgyhogy meghallgattam, amikor az ürge a RadioCaféban vendég volt, és annyira azért nem volt szimpi.

Bóbita

Éva/Zsunya!

Nem tudom, rám is vonatkozott-e a könyvtárgyas meghívás (elvégre én csak kellemetlenkedni jöttem ide...), de most már biztos, hogy mi tutira nem tudunk menni mostanában, de azért köszi.

Bóbita

Szia Bóbita

persze, mindenkire vonatkozott! Nekem nagyon tetszett a kiállítás, főképp egy olyan könyvtárgy, amelyik nagyon szép borítóban nagyon szép, selymes, puha papírlapokkal készült, de a felénél mállani kezd, és papírgalacsinokká válik. Sok -sok pőaprígalacsin a másik fele. Le akarom fényképezni, és felrakom majd nektek,ha érdekel valakit.


Éva

Bóbita, amikor anno nekem ajánlották azt a titkárnői állást (a könyvtárosi helyett, amit eszerint nem az öcséd, hanem egy másik barna fizikus happolt el előlem ), akkor még 8 órás volt, ezért nem volt számomra alkalmas. Déri Balázsról vagy jót vagy semmit, de az fix, hogy nem hétköznapi figura.
Pusza, K.

Éva!
Engem érdekel!

Klára!
Elképesztő ez a rengeteg fizikus a latin szakon.

Bóbita

Vasárnap zár be.
csüt-pént 13-18 ig. Sz: 10-14 ig nézhető meg. II ker. Kapás utca 55. Margit krt-tól 1 perc sincs.

Bóbita, hozom a képet, csak előbb le kell szednem a többit a gépről, ami nem is olyan egyszerű...
Éva

Itt vagyok a képpel, mivel ilyen kitörő lelkesedés várja
Na, hogyaszongya, a szerzője nem ismeretlen, csak elfelejtettem megjegyezni.




Éva

Yessz!
Kár, hogy nem fotóztál többet. Vagy csak nem rakod fel?

Zsunya, dráma volt, két képet csináltam, és lemerült az elem, a töltő húgoméknál Békáson, holnap bezár a kiállítás. S.O.S.!!!!
Sok-sok képet akartam csinálni

meg aztán féltem kicsit, mindemellett, hogy fog a babanet profilba beleférni-de hát a gép megoldotta.

Puszi

Éva

Szólok, ha lesz még.
Azért ne haljon már ki ez a topik. Olyan kis jó lenne. Ha meg lediplomázok végre, akkor nyáron összedobok megint egy párat, és jelentkezem. Most már nem odázhatom tovább a dolgot.

Sziasztok!

Korábban már megnéztem kitörő lelkesedéssel a fenti képeket, csak le lettem tiltva a netről, mert elhanyagoltam a férjemet, ezért ide már nem tudtam írni.
Jó ez a könyvtárgy, csak egy kicsit olyan, mintha egy jelenet lenne a Múmia c. filmből, amikor hemzsegnek az izék. Persze élőben kellett volna látni, akkor biztos nem ez jutna eszembe.

Én egyébként arra a kiállításra lettem volna legutóbb kíváncsi, amit a García Marquez könyvek magyar fordítójának a Kolumbiában készített fényképeiből rendeztek. (A férjemmel az utóbbi időben G.G.M. mániások lettünk.) De arra se jutottam el.
Na, majd!

Megyek, mert a billentyűzet tocsog a nyálban

Bóbita

Bóbita,
Anyukám is épp most kattant rá Marquez-re, épp Szerelem kolera idején van...
Sajnálom, hogy nem jött el a "Topik" a kiállításra, klassz volt, dehát biztos lesz még. Ha már nem lesz 2 liter nyál a nyakunkban, biztos könnyebben megyünk majd mindenhova. Én továbbra is vállalom kiállítások fotó-sorozattal egybekötött ajánlgatását
Felratkoztam egy egész kafa hírlevélre, naponta ontja nekem a kiállításokat, ankétokat és ünnepléseket, azt hiszem , artinfo@c3.hu , vagy artinfo@freemail.hu

Ha addig senkivel nem találkoznék itt, mindenkinek nyugodt hétvégét meg gyerekezést kívánok, a Nyúl meg vigyen minden szépet és jót


Éváék

Szia!

Köszi utólag a jókívánságokat, remélem nektek is jól telt a Nyúl.
Oké, szólj, ha van topikprogram!

Anyukádnak ajánlom a Szerelemről és más démonokról címűt, az is megjelent most. Minden le van benne írva, amit én a szerelemről gondolok, de persze ha én mondanám cinikus állat lennék, itt viszont annyira hihetetlenül szép, hogy most is beleborsódzott a hátam.
Meg a Száz év magány is gyönyörű, de azt gondolom már olvasta.

Bóbita

Helló!

Akor megvan a névnapi ajándéka Anyunak.Igen,a Száz év-et olvasta, viszont én még nem, pótolom, a hajnali olvasások fognak szerintem visszatérni nálam. Nekem most valami olyan könyv kellene egyébként, ami az anyaság érzelmi viharairól szól, ha van ilyen. De olyan reálisan, szóval nem egy romantikus, csipkezonis, naplementés, napernyős...Nincs tippetek? Mondjuk, ami az érzelmek megváltozásáról, ilyesmikről szólna. Nem muszáj pszichológus szerzőnek lennie
Ki hogy van? Kissé lehaltunk. Lányok, hol vagytok?
Az A 38 hajón nagyon jó estéket szerveznek, most pl. a nagyvárosi agresszióról meg elnyomó technikákról, stb. Csak mondom...

Éva

Helló.

Kakukk, hol vagytok? Van egy problémám újra: megint a sznobériával(?) kapcsolatos, megint a barátok. Direkt cipőstül jönnek be a szobába, egyáltalán nem érdekli őket, mi van velem "mint anyával". Őket a régi énem érdekelné, dehát az már nem egészen ugyanaz.Ismeritek ezt?
Jönnek a sznob kis programokkal elő, hogy majd pénteken találkozzunk, és majd ide meg oda menjünk el, "meg tudjátok oldani, nem???"kérdezik.
Készülnek lenni művésznek (film), szivarozásra szoktak rá, nagy a hajuk (egyiküknek), hajráf, jóég tudja még mi. Hogyan lehet tudatni a barátokkal, mennyire más egy anya, mint egy nem-anya? Tanács?

Éva

Szia Évám, idetévedtem...

Ez jó kis probléma. Nálunk ez főleg Apa haverjainál volt gond, manapság egyre később leszek apák a férfiak, és hogy ő 28 évesen az lett, az ő baráti körében szinte ciki volt. Bántották, meg engem is. Még most is gázos, de Apa valahogy leépítette ezeket a kapcsolatait. Nekem egy ilyen ismerősöm volt - no, nem barát - azzal valahogy megszakadt a kapcsolat, miután módszeresen este kilenc után szeretett volna látogatóba jönni az egyszobás lakásunkba... A többi barátunk alig várja, hogy neki is gyereke legyen, szóval abszolut megértőek. Nekem még várandós koromban mondták, hogy készüljek fel, hogy lassacskán csupa családos barátaink lesznek. Ez nem igaz. De én mindenkinek elmondom a háziszabályokat, sőt általában ők kérdeznek... Na, nehogy már még te, meg Samukám alkalmazkodjatok! ha barátok, akkor tessék velük őszintének lenni. Ha meg nem, akkor nem fognak hiányozni...

Azért nekem úúúgy hiányzik a mozi... Szabolcs éppen kezdte átaludni az éjszakát, én már kezdtem ábrándozni arról, hogy néha - kéthavonta mondjuk - kimozdulhatnánk, nagyszülőre bízva Manót, amikor valami szeparációs félelem, vagy ilyesmi tört ki rajta, és éjjel kétszer-háromszor felébred, megvan-e még a cicije. A füstös kocsmákban bölcsészkedés nem hiányzik őszintén szólva. Lehet, hogy télleg sznob lettem?

Szia Éva!
Hát, ez még a jobbik eset. Az én "sznob", gyerektelen barátnőim az eleinte tett gyengécske próbálkozásaik után egyszerűen lekoptak. Igen, abszolút nem érdekli őket, mi van velem mint anyával. De miért, téged érdekeltek az anya-barátnőid anya-dolgai még lyánykorodban? Nekik nem program játszóterezni vagy babkocsit tologatni velünk, amikor mehetnek kiállításra, moziba meg egyebek.
Csak egy megoldás marad: más kismamsikkal kell barátkozni. Legrosszabb esetben más "ex-sznob" kismamsikkal.
Egyfelől szomorú ez, másfelől meg természetes. Az a baj, hogy amikor majd ők lesznek kisgyerekesek, addigra mi már nem tologatunk okvetlenül babakocsit. És lehet, hogy nem is értjük, mit foglalkoznak annyit holmi pelenka-témákkal.
K.

Hát, ez pont így van. Az én 2. lányom 2 héttel idősebb az egyik b.nőm lányánál. És hihetetlenül nem érdekel, hogy hány kg, hány foga van, miket tud már az övé. Pedig, mikor a nagyobbik lányom volt baba, akkor órákig beszélgettünk ilyesmikről a kismamatársakkal. Most csak annyira érdekelnek ezek, hogy tudom, egészséges, jó ütemben fejlődik, a többi nem téma. Persze más, amikor elkezd járni, beszélni, az még engem is felcsigáz, de nem szórom rá mindenkire. Mondjuk azt régebben is pontosan tudtam, hogy mely ismerősöket nem kell ilyesmikkel untatni. Vannak emberek, akiknek nincs ehhez érzékük, és mindenféle régi gyerektelen ismerősnek képesek részletes beszámolót tartani a gyermek táplálkozási, emésztési szokásairól.
Szóval a 2. gyerek után talán újra közelebb kerülhetnek a gyermektelen ismerősök, mert már nem lesz olyan nagy szám minden apróság, de csak akkor, ha az adott ismerős tiszteletben tarja a legalapvetőbb dolgokat, mint pl. cipő, esti kimenő.

Hahó,
hát én bizony rászórom Na persze egy idő után észreveszem magam...
Ami az én problémám: hírhedett bölcsész-sznob voltam baba előtt, bizonyos szempontból most is az vagyok . Volt egy barátném, egyetlenegy, nagyon régóta jóban voltunk, gyakorlatilag az egyetem kezdete óta. Közben én férjhez mentem, illetve várandós lettem, a barátném most is független. És képzlejétek: a baba születése óta nem láttam. Igaz, én eleinte nagyon begubóztam, igazi klasszikus depis kismama voltam hónapokig, de a lány azóta sem jön, azóta sem lehet vele programot csinálni, pedig már töbször kerestem. Azóta költöztünk is, az új lakást sem nézte meg. Neki még nincs saját lakása. Lehet, hogy ez így már sok neki??? Hogy azért nem jön, mert nem tudna minket jó érzéssel látni, a futkosó Cicóval, a kis kertes házikónkban? Csak nekem nagyon rosszul esik ez, és lassan már feladom. De akkor is, kilenc évig voltunk barátok, és akkor egyszercsak volt-nincs? Ez így megy? Nem értem...
Na ez jó kis sznobisztikus nyavalygás volt
Üdv
Kriszi

Hát nem. Ebben semmi sznobéria nincs. Nekem is van olyan b.nőm, aki eltűnt. Ő mondjuk nem irígységből, hanem, mert nem hitte el, hogy lehet velem másról is beszélni, lehet velem házon kívűli programot is csinálni. Pedig sosem kezdtem neki babás témáknak, 100x ajánlottam, hogy menjünk v.hová, de ő csak időnként meglátogatott, aztán egyre ritkábban jött, mostanra eltűnt.

Sziasztok!

Nálunk (a családban) az a szokás, hogy ha valaki unalmasat beszél (pl. én babakaka-témázom), akkor beleénekelnek, hogy
"-Nézd, Pityu! Lefogyott a nyakam.
-Kit érdekel?!"
(Besenyő Pista bácsi duettje a feleségével, Margittal).

Éva!
Szerintem ez az anyaság-dolog tipikusan olyan, hogy aki nem csinálta, nem is tudja, mekkora változás ez, kár is bárkitől elvárni, hogy érzékelje. (Magamból indulok ki, én bizony nem érzékeltem másokon, bár akkor azt hittem, hogy igen.)
Így azután ha valaki be akar trappolni cipővel, akkor szépen mgmondom neki, hogy vegye le, van vendégpapucs. Ha a tanár, akinél diplomáztam, le tudta venni (tanszékvezető egyetemi tanár, Kossuth- és Ybl-díjas építész), igaz, ő magától is levette, akkor a haverok pláne. Ha meg valaki szivarozni kezdene, akkor még csúnyát is mondanék, az fix.

Kriszi!
Szerintem az a barátnő nem irígy, hanem szép lassan bemagyarázta magának az elején, hogy te már nem vagy ugyanaz, nyuszika és a porszívó esete. Lehet, hogy le lehetne beszélni erről.


Nálam egyébként a fő-sznob az, aki nem hajlandó egy borra azt mondani, hogy "jó", csak azt, hogy "szép". Ezzel engem ki lehet üldözni a világból.

Bóbita

Sziasztok!

Hát, nehéz ügy! Tegnap pl. hogy valamennyire ki tudjak ugrani a kismama gondolatokból, megittam egy pohár sört, amikor jöttek a Barátok. Hát mit kaptam. hogy én biztos gyermekágyi() depressziós vagyok, meg a kismamák amúgy is mind depressziósak, és ők azt gondolják, hogy én biztos iszom titokban...Mert velük néha megiszom egy pohár sört????
Csak néztem rájuk, röhögtem, most erre mit mondjak?! napi 3 liter tea és tej és 2 liter gyümölcslé meg istentudja milyen laktoherbek után?!
A másik, hogy néha úgy érzem, noha tüntetően úgy viselkednek velem, mint nem-kismamával, azazhogy menjek ide, fussak oda, hát nekem ne kottyanjon meg átmenni Buda istentudjahova Pestről éjjel, stb. (terhesen az arcomba cigiztek néha, tuti provokáció volt),valahol belül rosszallják, hogy én el akarok menni esténként ide-oda, (el is tudnék, na nem nem mindennap; nagyszülők vigyáznának Mikire)-egy kismama üljön a fenekén, malmozzon és sopánkodjon. És tényleg ritkul a látogatások száma, hivatkozva arra, hogy "te is voltál ilyen elfoglalt, akkor neked nem volt időd, most nekünk van ez." Hát, hát.Izé. Másrészt meg baromira nem segítenek, könyvtárazni, meg gyümölcsöt hozni, brühühühü. Szépen vagyunk.

Tud ez nagyon fájni nekem, azért igazából szerintem ilyenkor, friss kismamaként az ember egyrészt nagyon fogékony mindenféle érzelmi ügyre, másrészt tényleg érzelmileg rászorul a barátaira, nem? Krsizi, hát neked is mennyire kellet volna, hogy kicsit pátyolgasson a barátnéd, nem? Szerintem azt hiszik, hogy unni kell minket. Vagy, hogy mi is unatkozunk.Hogy látjátok?

A szép bor, hát , van tényleg, amikor bicskanyitogató!

Éva, azért durva ez a sör dolog... Milrt nem mondtad nekik, hogy a sör közismert tejszaporító hatással bír? (Én például Szabolcs születése után majd két hónapig mindennap megittam egy-két decit...) Biztosan alkoholista vagyok...

Baba-témához: én csak azoknak beszélek Szabolcsról, akik kérdeznek róla... És azért mindig kérdeznek. Éva, rólad is nehezen tudom elképzelni, hogy csak Samukámról beszélj...

Helló, persze,túlzok. Nincs alkalom, hogy ne hoznának ajándékot, kisruhát, csokit a mamának, stb. De mindemellet a fentiek is állnak.
Állítólag nemrég volt a Csernusnál egy nő, aki irtózik a kismamáktól, rosszul van, ha rájuk néz. Háááát...
Na, de pl. olyan kopasz-kismacit hoztak Baráték, amit Sami nyugodtan rághat. Míg én csupaszőr sündisznót vettem...

Éva

Éva!

Mi lenne, ha ahelyett, hogy te foglalkoznál azzal, hogy mit gondolnak ezek a barátok, és mi a véleményük rólad, esetleg ők gondolkodnának el azon, hogy vajon te mit gondolsz... Ha pl. jól beszóltál volna nekik egy szépet, hogy ne cigizzenek az arcodba, tuti, hogy elgondolkodtak volna. Ez persze csak az én antiszoci ötletem.
Azért nem csinálhatnak valami lehelletfinoman érzékeny filmeket ilyen lelkivilággal. Megmondom az őszintét, ilyen barátokra sem szeretnék rászorulva lenni érzelmileg... De vannak más barátok is, nem?

Bóbita

Sziasztok!

Bóbita,
szerencsére vannak mások is, csak én meg, ezt bogozd ki, ezeket a kis hülyéket szeretem a legjobban!
Épp itt a probléma: hogyan tudassam velük, hogy ugyanaz vagyok, csak mégis más.

Éva

Szia Éva!

Oké-oké, nem egyszerű. Akkor viszont valószínűleg ők is szeretnek téged nagyon, vagyis jobban beveszik, ha esetleg megmondod nekik a véleményedet arról, hogy hol szivarozzanak. Na jó, leszállok a szivartémáról, nem ez a lényeg, bár tudnám még ragozni.
Tapasztalatom szerint attól is függ a dolog, milyen régóta ismered őket. Nekem van pl. egy unokatestvérem (lány), kb. 12-13 éves korunk óta elég jóban vagyunk, aztán az egyetem húzósabb évei alatt kissé meglazult a kapcsolatunk, nekik lett három gyerekük is. Én meg azt vettem észre, hogy egyszerűen nem tudom lebeszélni, semmilyen módszerrel, hogy én már nem olyan vagyok, mint tizenévesen. Akkoriban olyan dilis voltam és akkora marhaságokat csináltam, hogy ha az én gyerekem csinálná, égnek állna a hajam tőle. Igaz, nem valami jó emberismerő a leányzó, de azért az már túlzás, hogy mennyire nem hajlandó észrevenni azt, hogy már semmi sem olyan, mint régen. Az utóbbi években már ott tartok, hogy kezdem kerülni a társaságát, mert ugyebár mindenki hajlamos olyan lenni, amilyen tükröt más emberek tartanak felé azzal, amilyennek látják. Ugyanez igaz az általános iskolai osztálytársakra, de attól felfelé szerencsére nem. Legjobb a helyzet a munkahelyről való barátokkal.
Na, végre kipanaszkodtam magam!

Bóbita

Helló!

Bóbita, ebben teljesen igazad van, nagyon számít valószínűleg az idő, az ismeretség ideje. Őket egyébként még nem ismerem 2 éve, azért érdekes a helyzet. Véleményemet azért tartogatom, mert egyszerűen nem tudom, hogy kéne helyesen elmondanom a dolgokat.
Van nagyon régi barátnőm, az általánosból, na nálam meg ő az, aki örömmel veszi a változásaimat. Bonyolódunk! Nekem veszik el a lendületem, amivel könnyebb az ilyen kanyarokat venni, merthát se iskola, se munka, csak az a teméntelen érzés...ki hogy van vele, érdekelne, nekem legalább 1000 új érzésem jelent meg a babával együtt...

Megpróbálok még gondolkozni ezen, oszt megírom.

Évalendületlenül

Éva!

Na, hát akkor megdőlt a milyenrégótaismerem-elméletem.

Én a baba születése utáni időszakot úgy éltem meg, hogy egyrészt depis lettem, de az elmúlt pár hét után (nagy szerencsémre, mert sajnos tudom, milyen az több évig is depizni). Aztán meg úgy éreztem, hogy egyszerűen kihúzták a lábam alól a talajt, hirtelen semmi sem volt az, ami addig. A mi kis agglegény-életünk, ahol minden kiszámítható volt (főleg az emberi kapcsolatok terén), hirtelen kipukkadt, mint egy léggömb. A helyén egy teljesen új, hisztis, ideges Anya volt egy ennek kiszolgáltatott Apával, aki rögvest visszaszokott a dohányzásra. A dolgokat pedig egy kiszámíthatatlan pici Emberke mozgatta, aki szimpi volt, persze-persze, de azért nem annyira, mint azt előtte gondoltam volna.
Aztán persze konszolidálódott a helyzet, ezek az érzések egyre kevésbé felidézhetők, mint élmények, és egyre inkább emlékszerűek. Szerintem másoknál is így van, az egész annyira beépül az életünkbe, hogy nem is emlékszünk, hogy valaha volt másképp. Ezért is nem szólnak szerintem erről könyvek, meg nemigen talál az ember gyereke megértő fülekre a problémáival, legfeljebb a hasonló anyák között. Különben is, leírva semmi az egész, közhelyes, bágátell, az egészet a átélés teszi azzá, ami.

Asszem ez olyasmi, mint az 1000 új érzés, csak nálam így esett le.

Bóbita

Helló!

Hát, Bóbita, ezt nagyon szépen megírtad. Most, hogy mondod, ez az "agglegény-élet", tényleg ez az, aminek vége lett. Az a kellemes lavírozás a biztos otthoni szöszmögés+tanulás/munka/hivatás, meg a laza-haverkodások meg a "terveka jövQre" projektek között.
Mostmegvérre megy minden. Vagy csak én látom így?

Könyvügyben keresek, kutatok.

Lenne egy kérdésem: nem ismertek véletlenül egy nagyon jó gyerekpszichológust? A barátnQm kisfiát5 éves) már harmadszorra küldik nevelési tanácsadóba, állítólag nem tud beilleszkedni, pedig imád oviba járni. Otthon is tündér. Fene se érti. Szóval kéne egy szuper pszichológus.

Éváék

Bóbita! De érdekes, amit írsz, csak most olvasom... Teljesen így van, de én ezt sosem fogalmaztam meg így... És még annyi, hogy elveszett az a luxus, hogy állati önző módon kiborulhass, de érdekes módon nekem nincs is erre azóta igényem. Mostanában kicsit jól esne, de elhessegetem a gondolatot. Ahogy Éva írja vérre megy, de azért én nem fogcsikorgatva élem a gyerekkel az életem, meg van annyi lépéselőnyöm veletek szemben, hogy elég jól ismerem az újszülöttől-iskolásig korosztályt... Persze más a saját...
Éva! Ezen a vérre megyen még mindig lovagolok... Nem tudok ennyire komolyan gondolni erre, néha elborzadok, de általában próbálom csak a következő percet nézni. (Apa az nem, talán azért engedhetem meg magamnak ezt.) Persze olykor elképzelem szegény különc gyerekem óvodásként, iskolásként, kamaszként, aztán ez elmúlik gyorsan, nagyon messze van még. És néha megijedek, vajon mit tudok én neki adni útravalóul... Talán ez az egyetlen, ami paráztat, hogy milyen világszemléletet kap tőlem a gyerek... De hát ezen sem érdemes agyalni, annyira gyorsan pörögnek az események, állandóság aztán végképp nincs semmiben, hát mit akarok én? Volt egy évfolyamtársam filon, aki azért nem akart gyereket, mert túl bolondnak, különcnek érezte magát erre a korra, nem tudta vállalni, hogy a gyerekét ezzel a képpel engedje majd bele a világba, hogy az szegény eleve különcnek nőjjön fel. Mint ahogyan bizonyos vallásokban a gyereknek nem sok választása van, a szülei vallása lesz az övé. De azt hiszem, azért a gyereknek is van ebbe beleszólása, hát nem? Ő is formálja magát, meg a világ őt, nem csak mi... persze ezzel nem a felelősséget akarom magamról elhárítani.

Én tudok egy jó gy.pszichológust, de Zalaegerszegen...

Sziasztok!

Kitől kaptam a Kaffka-verses e-mailt? Mintha az itteni témába vágna. Nem merem megnyitni a mellékletet, félek, hogy vírusos.
Nagyon szép ez a Kaffka vers. Akartam is mondani régebben, hogy azért nem szól az anyaságról túl sok irodalmi mű, mert az irodalmat (is) a férfiak tenyerelték le maguknak. De ezek szerint akad egy-két nő, aki írt a dologról.

Ez a "vérre megy" kifejezés nekem is tetszik, jól leírja, ahogy azóta mennek a dolgok. Pl. a férjem idegeire megyek azzal, hogy míg régen csak legyintettem vona, most piszkálom egyfolytában, mert mondjuk mindent az égvilágon jól csinált, csak éppen illatosított popitörlőt vett, amikor van parfümmentes is. Egy pasi ezeket nem is érzékeli, hiába mondom, meg sem jegyzi, csak ha nyomatékosítom (amit szintén utál). Ráadásul még meg is értem, van épp elég dolog, amit fejben kell tartania a munkájával kapcsolatban. De mit tudok csinálni? Nem legyinthetek, mint régen, de nem is törölhetem allergiát okozó kendővel a popit. Ez csak egy példa volt, de van ilyen sok. Néha olyan hervasztó alaknak érzem magam, hogy teljesen elmegy az életkedvem.
Egyébként szerintem van egy csomó ál-vérremegy dolog is, amivel kapcsolatban az ember lánya görcsöl , pedig lehet, hogy nem is kéne a baba miatt másképp csinálni. Na, majd a másodiknál!

Volt régen az a könyv, hogy a nők elsárkányosodása, vagy mi. Hát nekem az első gyerek születésekor minimum három fejet ki lehetett utalni. De lehet, hogy az összeset. Szerencse, legalább nem marad fejem az anyósszerepre.

Ezen a világszemlélet-dolgon gondolkozom közben, majd megírom...

Bóbita

Hol található ez az "elsárkányosodós "könyv?Érdekelne.Kösz.E.

Szia Szilde!

Csak nem szintén érintett vagy?
Ez a könyv - ha jól emlékszem - a 80-as évek elején jelent meg, egy fickó írta (nem tudom a nevét) és azt hiszem, az volt a címe, hogy "Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról".

Bóbita

Sziasztok!

Én is kaptam két verses ímélt,ki küldi ezeket?
A nQk elsárkányosodása könyv nálam is kint volt , azt hiszem, a 6. ker. Andrássy úti könyvtárból vettem ki, megnézem, ha arra járok!
Nem tudom, mi a véleményetek Galgóczi EzsébetrQl, mint nQi íróról,épp most fogom elolvasni egyik könyvét. Donna Haraway-t ismeri valaki esetleg? Meg a kortárs cyberfeministákat?
Én régebben nehéz helyzetekben egyébként mindíg Sylvia Plath könyveket olvasgattam, nameg a naplóit, de mostanság nem alkalmas-viszont mostanában olvastam Saint-Exupery felségének, Consuelo-nak a könyvét, hát mint feleség és szerelmes nQ elképzelhetetlen, hogy miken ment át. Szóval nem is értem, hogy maradt életben. A rózsa emlékiratai a címe a könyvének.

Éva

Sziasztok!
Megint idetalaltam, jol.
Nekem ket baratnom maradt meg, a tobbiek eltuntek, szinte mind. Akkoriban ez agyon megviselt, ok tagadtak, en meg szenvedtem.
Aztan megszoktam. Es ez volt a pont amikor be tudtak jonni vegre uj ismerosok. Most vannak ujak, akik ilyennek ismertek mar meg, es ilyennek szerettek meg. Jobb ez igy nekem, mint emesztgetni a regieknek az uj engem. Raadasul en is jobban vagyom ezekre az uj emberekre, mint a regiekre. Ugysem ertenek meg mar 100%-ban.

Hat igy.

Sziasztok!

Zsunya, mindenesetre az életmóddal függenek össze valószínqleg ezek a barátságok-ez az, amit nagyon nehéz megoldani: helyzeteket teremteni, amelyekben bizonyos barátságok tovább tudnak élni. Mondjuk, mint a nagyon kényes orchideák?-hogy költQi (?) legyek. Csak a nekik megfelelQ mikroklíma. Ajahaj!!!



Éva

Bóbita!
Csak most látom,hogy írtál!
Elsárkányosodás?Azt aztán nem szeretném.Néha azért utólag elgondolkodom nem-e súroltam a határt.Van hogy bocsánatot kérek.
Egyébként nálunk a férjem még nálam is maximalistább ,bármiről legyen szó.Abból van a zördülés,ha kinéz a munkájából,és öt perc alatt jobban akar csinálni mindent,mint én öt hónap alatt.Van amiben jobb is nálam,de elismeri,amiben meg én vagyok a jobb.Hát így van ez..E.

Azt hiszem, hogy nagyon kevés kapcsolat ér meg ennyi energiát. Szerintem ilyen helyzetekben nem neked kell péntekenkét bébicsőszről gondoskodni, hanem nekik kell esetenként hozzád menni pénteken. De nem úgy kezelve az otthonodat, mint egy szórakozóhelyet. (szivar, cipő, stb). Én elmondom, ha vegyék le. És szólok, ha totál mindegy, és a kényelmükre bizom, hiszen ha elmennek úgyis porszivózok. És ha nem jöttek volna akkor is.

Ma már biztosan állitom, hogy akinek valóban fontosak vagyunk/voltunk, azoknak nem fájt más környezetben vagy más iőpontban találkozni. Aki ennyit nem tett meg értünk, azért én sem töröm magam. Ezek fájós dolgok, sokat sirtam miattuk, elmúlt. Helyére kerültek a dolgok. Mindent a valódi fontossága szerint.

Évi, ha megengeded ezt a kis esetet: amikor a Margitszigeten voltunk, bevallom nagyon kiakadtam rajtad. Pont azon, hogy ugyan vártunk rád ezret, miattad mentünk egyáltalán oda, gyakorlatilag nem lehetett veled beszélni attól a pillanattól kezdve, hogy Samu felébredt. Ha emlékszel, két padon ültünk. Te az egyiken, Samu egy pléden melletted, te teljesen felé fordulva, nekem aki igy csak a másik padon ülhettem, teljesen háttal. És igy kb egy órát töltöttünk. Ami az egészben a legjobb, hogy szerintem neked ebből semmi fel sem túnt. Én meg azt gondoltam közben, hogy biztos én is ilyen voltam, mikor a fiam ennyi idős volt. Ezért nem is mondatm, és ezért nem jelentkeztem egy darabig. Hogy elmúljon ez az időszakod. Azt hiszem most már elmúlt, vagy múlóban van.

Nem tudom mennyire érthető amit mondani akarok. Szóval nehéz még annak is, aki érti. Mert én is azért találkoztam veled, mert veled akartam lenni, rád voltam kiváncsi, és a te figyelmedre vágytam. Hiába tudom, és tudtam akkor is, hogy ez igy működik, és mi több, igy van jó, helyesen, akkor is rossz volt nekem, aki egy másfél évvel előrébb jár.