Ezt gyorsan meg kell osztanom valakikkel:
Azt álmodtam, hogy szültem. Konkrétan a szülésre nem emlékszem, arra sem, hogy repedtem-e vagy vágtak. Egy biztos, hogy a férjem nem volt ott, mert olyan gyorsan szültem és szerintem egyedül. Na de a végeredmény!!!!
Márko (miért pont ez lett a neve fogalmam sincs) fekete göndör hajjal és barna!!! szemekkel feküdt mellettem az ágyban és csak nevetgélt. Nem sirt egyszer sem. (a férjem haja fekete enyhén hullámos, az apukámé fekete és kifejezetten göndör) Persze én tejfölszökének születtem kis göndör fürtöcskékkel, most pedig már világosbarna vagyok. Olyan édi volt. Arra emlékszem még, hogy valaki tartotta szüléskor és láttam a köldökzsinort, utána filmszakadás. Fekszik ott mellettem egy édes kis mosolygos csöppség, és fogalmam sincs rola, hogy hány centi, hány kilo stb. A nemét gyorsan megállapitottam a lábak közötti kis kukacbol. Aztán jött a férjem és gyönyörködtünk a piciben. Mivel nem emlékeztem a szülésre, másnap elindultam mekeresni a doktornöt, hogy akkor most vágtak vagy nem, össze kellett-e varni vagy azt még nem csinálták meg??
Lényeg az, hogy mindig olyan vizsgáloszékbe akartak ültetni ami vagy a folyoson volt vagy az aulában, tehát mindenki csak jött ment. Ráadásul a kezem és a lábam is ki akarták kötni! Na ezt már végképp nem birtam elviselni, ugyhogy balhéztam egy kicsit. Kiderült, hogy a drnö nem volt jelen a szülésnél (mert meghalt vagy a testvére vagy valamilyen kisgyerek ezt nem tudom pontosan) sött nem is értesitette öt senki arrol, hogy szülök! Pedig azt mondta, hogy bejött volna. Azután hálistennek felébredtem, de csak most kezdek magamhoz térni. Mert hát Márko gyönyörü volt és tündéri
az álom mégis még mindig nyomaszt. Ez ugy látszik ilyen nap. Az álmok nem hazudnak! tartja a mondás, hát a Márkos felét nem bánnám
, na de a többi!?!?!? Hát ez van!
Valaki mondjon valamit, mert tényleg olyan nyomaszto ez az álom, és hát mindig eszembe jut a kis mosolygos arcocska. Nem lehet nem RÁ gondolni.
Pucur
). 
