007: egész idáig "csaltam" /meg reggeliztem

/, de nem találtam meg, amit kerestem

Úgyhogy megvárom a delet
Viszont találtam valamit, ami állítólag megtörtént eset: /ha már volt, akkor bocsi

/ - mindenesetre tanulságos
Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben
lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte.
Népes, jól öltözött kisvárosi cigánycsalád jött a kismamáért és a babáért a
4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is hamar
előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott
tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt
az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók.
Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott:
egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy
hatalmas diszdoboz desszertet.
Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és
kézfogás helyett lekezelően kicsattant:
- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek!
Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte:
- Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan
ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép
számban!
- Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?
- Hát... 30-40.000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal,
engedelmével visszakérném a desszertet.
Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg
20ezrest, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a
rosszullét kerülgeti. A többit zsebre vágta és a család kivonult a
kórteremből.
A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől.
gabi: amiről írtok, az olyan, mintha belülről rugdosná a kijáratot a baba? Mert olyan nekem is van néha....
