Sziasztok,
nekem ma a munkahelyemre kellett volna bemennem kora délután néhány órára (egy nagyon kedves kollégám ma védi a doktoriját), és a párom huga vállalta is Katababa felügyeletét - de így, hogy Samu beteg lett és nem megy bölcsibe, ugrik az egész. Két gyereket egyelőre nem szeretnék a nyakába varrni...
Wicca, jól hangzik, h egész nap a kertben vagytok. Azért egy-két fotót mutathatnál, ha írni így most nincs is annyi időd:)
Banokla, hogy sikerült a vasárnapi nagy családi vendéglátás?
Vica, tuti lehet ez a prósza! Ki fogom próbálni.
Papillon, tényleg nagyon jófej az anyukád! és a babaruhás helyzet is megoldóni látszik. Kialudtad azóta magadat? Sógornődék jól vannak?
Bea, ez a hétvége időjárás szempontjából tényleg elég pechesre sikerült... Messzire mentetek?
Samu egyébként látványosan jobban volt tegnap, mint vasárnap (most még alszik), azért az antibiotikumok elég gyorsan hatnak...
Szóval köszi a gyógyulós jókívánságokat, ideértek
Kardiológia: először én is azt gondoltam, h minek küld minket a doki szakrendelésre, és miért paráztat, ha lázas betegeknél egyébként is lehet ilyen szívzörejt hallani. De ismerve a dokinkat, ezt most komolyan kell venni - nem egy izgulós, inkább megnyugtatós fajta. És pl antibiotikumot csak tényleg indokolt esetben ad (itt most a magas láz és a fülgyulladás miatt adott, 38 fokig és sima piros toroknál még sosem kapott Samu antibikát), meg sokszor ajánl homeos szereket, és különböző házi praktikákat. Pl. most is: Samu egyik füle tényleg piros, de a másikban annyi a beragadt fülzsír, hogy nem tudta megvizsgálni (kivülről tisztának tűnt). Tipp: gyógyszertári parafinolajat csöppenteni fürdés előtt néhány napon át a fülébe, az fel fogja oldani. És tényleg

A lényeg: bízom a dokiban, jó szakembernek tünik, eddig "bejött".
És ez a hét úgy tünik, nálunk a nyűglödésről szól: vasárnap meghúztam a derekamat, és estére teljesen beállt. Tegnap mint egy robot mozogtam, és két napja alig alszom, mert minden mozdulat fáj... ma mintha jobb lenne, de én el sem tudom képzelni, hogy tudnak emberek hosszú távon ilyen fájdalmakkal élni (pedig tudnak...) Lehajolni esélytelen, nyögök, mint egy vénasszony, aztán meg röhögök magamon. Samu már elő is kereste az orvosi táskáját, és megkalapálta a derekamat (meg lázat mért és szivet hallgatott). Azóta, ha jajongok, mindig mondja, hogy "de anya, már meggyógyultál, megkalapáltam a derekadat!"
No, befejezem, írjatok!
RÉ