Nicko: kár, hogy olyan messze lesztek....

Azért remélem valamikor sikerül találkoznunk!
Julcsi: Bogyesz szerintem is elég kisfiús. Én Marci mosolyáért vagyok oda teljesen. Annyira kedves kis teremtés!
Crocus: szerintem ne izgulj Attila súlya miatt! Teljesen eltérőek a babáink. A legfontosabb, hogy egészségesek. Bár Hani nagyobb, de ő sem tartozik a nagy méretű babák közé, amit én nem is bánok.
Bogi: Én a H&M-ben vettem Haninak azt a kis rózsaszín kalapot.
Lehet, hogy én nagyon paraanyu vagyok, de én még nem tenném gyerekmedencébe sem. Annak nem túl tiszta a vize, lévén hogy a gyerekek nagy része belepisil... stb. Én babaúszásra sem merem vinni, mert van egy barátnőm, aki a Tűzoltó utcai gyermekklinikán dolgozott és ő mondta, hogy rengeteg babát hoznak be olyan húgyuti fertőzéssel, amit az uszodában kapnak el. Valószínűleg én parázom túl a dolgot.
Lehet hogy most lenne jó úszásra járatni, de szerintem ráér később is. Én úszó voltam 9 évig és én is csak 6 éves koromban tanultam meg. Szeretném ha Hani is úszna, úgyhogy mindenképp fogom majd járatni, ha itt lesz az ideje.
Most nálunk egyébként az átfordulás helyett a felülés van toppon.

Ha az ölembe veszem úgy, hogy megfogom a kezeit elől, de csak tartom, nem húzom, hasizomból felhúzza magát.

És már fekvő helyzetben is próbálgatja. Kislányom meg akar előzni mindenkit és gondolja, hogy majd ő kihagy 1-2 fejlődési szakaszt. Persze nagyon nem engedem neki, mert még biztos nem tesz jót.
Elif: mi is nagyon odavagyunk Eféért!

A kedvencem a nyuszis kép! Elbűvölő kislegény!
Szerencsére mi alvásban egyre jobbak vagyunk. Most már két hete este 8-tól reggel fél 7-ig alszik Hani, akkor megetetem és még 9-10-ig tovább alszik. Aztán még dél körül szokott szundítani egy kicsit és délután is, de csak egy picit, ami azért is jó, mert estére jól elfárad.
Mindenki azt mondja, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy mekkora szerencsénk van.
Zetivera: két éve a párommal a Balatonon nyaraltunk, ahol két kisgyereknél is megállapították a mononukleózist. 1,5 hét múlva egy éjszaka felébredtem és azt vettem észre, hogy a nyakamon diónyi nagyságú csomók vannak. Nagyon megijedtem, felébresztettem a párom, aki megvizsgált és megnyugtatott, hogy ez csak nyirokcsomó duzzanat. Másnapra nagyon belázasodtam, elképesztő izületi fájdalmaim voltak és már nem is emlékszem, hogy még milyen tüneteket produkáltam. Akkor a Kékgolyóban dolgozott, ahol soron kívül megcsinálták a vérvételt az Eptsein-Bar-ra és másra is, de negatív lett és aztán elmúlt. A vérképem egyébként nekem sem volt túl tökéletes. 3 hét múlva viszont megint megbetegedtem és 1 hónapig elképesztő volt, hogy min mentem át. Volt torokgyulladásom, szivárványhártyagyulladásom, légcsőhurutom, nagyon durva nátha, elment a hangom... még soha nem voltam ennyire beteg. Felváltva jártam fül-orr-gégészetre és szemészetre. A 4. antibiotikum volt, ami aztán végül sikeresen elmulasztotta. A mai napig nem tudom, hogy milyen vírus támadta meg a szervezetem. Én a mai napig a Mononucleózisra tippelek, ugyanis az ilyen nagyon elhúzódó.
Nem akartalak megijeszteni, Z-nek biztos nem lesz komoly baja, csak arra akartam kilyukadni, hogy lehet, hogy próbálgatni kellene még más antibiotikumot is, hátha az segít.
ZSANCY merre vagy? Aggódom, azt igérted, hogy majd bejelentkezel!