Hello Lányok,
táblát akartam hozni, de közben megpillantottam, h lehet gratulálni is!
Niki, nagyon nagy boldogságot a kicsi fiadhoz, kívánom, h mielőbb hazatérhessetek mindketten!
Elolvastam a történetedet, és le vagyok döbbenve, h milyen erős voltál. Manapság a nyüszögés a divat, apró-cseprő dolgokon is, Te viszont borzasztóan pozitívan álltál mindenhez, pedig bőven lett volna jogod keseregni. Stramm csajszi vagy!
Képeket azért átpörgettem, mindenki milyen nagy már!
Anitja, kitartás, mindjárt Rajtad a sor!

Én maximálisan át tudom érezni, h milyen lehet most a saját testedet cipelni.
Én inkább nem írom le a szülőszobai paramétereimet. Ráadásul ott van Nolka is, aki rendesen edzésben tart
Rólunk csak címszavakban, mert rögtön beájulok a fáradtságtól, Lizi 3:22-kor indította a mai napt
Hétvégén volt alvás!

Bár most nem VP-ben, hanem a leégett-felépített házban aludtunk, most volt az avató. Nem mondom, h nem gondoltam egész éjjel a becsapó villámra. (pont azalatt a tetőrész alatt aludtunk)
Odafele az útunk zűrös volt, csak az őrangyalainknak köszönhetjük, h most írok: az M0-ás új szakaszán (ami olyan osztottpályás, mint egy autópálya) a belső sávban SZEMBE

jött egy autó. Ő is, mi is 110-zel. Utsó pillanatban rántotta félre a férjem a kormányt. Meg szerencsére mögöttünk mindenki.
Lizi kezd Míra nyomdokaiba lépni, elkezdtem egy dokumentumot, amibe az aranyköpéseit fogom írni. Napjában tuti elereszt 1-2-t, de olyanokat, h fetrengünk a röhögéstől.
Pl. apja betakarta éjjel, mikor áthoztuk közénk: "Azta mindemit, apa betakarta Lizit, ne fázzon a dejeka. Hűűhaaa!" (és mindezt olyan hanglejtéssel, mintha Shakespeare egy drámájából idézne egy sort. Nem hiába, ő is szangvinikus, mint a szülei
Múlt héten mekiztünk egyet, azóta ha beültetjük az autóba, sikít az örömtől: "Indulás! Megyünk mekibe kumplit enni! Odanézz!"
Hát, azért nem adom fel, h egyszer még rendesen olvasok és becsatlakozom az írásaitokba, bár per pillanat elég necces, mert a kaja/alvás kivételével egész nap kint csatangolunk.
silka