SZIJJJASZTOK
Bocsi nem olvasok végig, most jöttem haza a kórházból, muszáj volt visszamennem úgy szét vagyok gyulladva és dagadva

Emma babát pedig api ringatja. Várjuk a doktor nénit, persze ennyit a 24 órás kötelező látásról.
Emma baromi hasfájós, sokat sír, alig alszunk, benn telenyomták cukros löttyel és csikarja drágámat, félig éhen halva jöttünk ki. Mohó, de szopizni nem akar, ha nem kap azonnal akkor világvége van

Tejci alig, ha benn kellett volna maradni tuti az a kevés is elapad, mert ott úgy kezeltek, mint valami fejőstehenet, állandóan ordítottak velünk, segítséget semmit nem kaptunk. Most fejünk, és táppal kell kiegészíteni

Picit vérezget a puncikája, de majd helyrejön.
Hát rólam annyit, hogy mégis muszáj volt vágni, alább a részletek, viszont elkezdtek a szövetek szétrepedni, begyulladt a puncimtól a fenekem lyukáig az egész alsó fertály. Homeós bogyókat kaptam, antibiotikumot nem mernek, sokat kell pihenni. Alig tudom ellátni kismókusomat.
Gyors leírom a szülés történetet, hát nem tudom, hogy örüljek, vagy inkább horrorba illő, de legyen tanulság mindenkinek, hogy Veszprémbe NE akarjon szülni!
Éjjel 2.07-kor olyan mesi szerű szurkálás volt, gondoltam biztos csak a bent lévőségtől, mert olyan mocsok van, hogy nemhogy pisilni, de kakilni sem tudtam már vagy 3 napja. A zuhanyzás külön tortúra volt egyébként is, mert a csatornából folyt vissza a lé, bokáig gázoltunk benne, a zuhanyfüggöny meg tiszta penész volt. (Volt pofájuk azt mondani, hogy fertőzésveszély elkerülése miatt tartanak benn)
Aztán hasmenésem lett. Gondoltam megvárom a reggelt, de nem találtam a helyem, átballagtam vizsgálatra, de csak görcseim voltak. Elaludtam mert nem volt vészes, néha megébredtem, vártam hogy erősödik vagy mi lesz, de semmi egyéb.
7 óra előtt visszazavartak az osztályra vizsgálat nélkül, ne a vajúdóba legyek. Hát visszamentem, beértem a szobába össze pisiltem, kakiltam, hánytam magam

Jött az ügyeletes doki a nővérrel pont osztályvizit kezdődött volna. Rájuk jött a frász, de még mindig nem voltak fájásaim csak a görcsök. Vissza a vajúdóba a másik szárnyba.
9 cm!-re kitágultam. Ugri fel a szülőágyra, se beöntés, se fájdalomcsillapítás (nem volt mit) se semmi, nyomjak. Közben kitört a pánik, hogy speckó vér kell nekem, meg vérzékenység gyanúja is fennállt, nehogy ott elvérezzek. Vissza kellett tartani, de babuci jönni akart.
7.20 perckor burokrepesztés, és 8.00 órakor már meg is volt. Négyszer ugrottam neki a fejecske kinyomásának de nem volt elég fájás (sőt szinte semmilyen). Aztán azok is elmúltak, így amikor a doki mondta teljes erőmből nekiálltam nyomni, és egyszerre kijött a kisbabám.
Egy órás varrás érzéstelenítő nélkül, 3 rétegben varrt a doki. Először nem akart vágni, de muszáj volt mert mint írtam magam erejéből kellett szülnöm. Érzésteleníteni nem mertek, hogy lássák hogy vérzek.
A következő 3 napot annyira utáltam, hogy gondolkodtam rajta, fogom a gyereket és kiszökünk. Segítséget szinte semmit sem kaptunk. Másfél órán keresztül folyt belőlem a vénás vér mikor kiszedték a bigyót, a doki szerint semmiség!
Se pelenkázás se semmit nem mutattak meg (hétvége volt ugyebár) a gyereket odalökték "szoptasson kismama" azt annyi, ha nem tudtuk a megfelelő mennyiséget produkálni már leordították a fejünk.
Emma nózija tiszta szmötyi volt, nem is szopizott, mert nem kapott volna levegőt, én kezeltem, tisztítgattam neki a csecsemősök tudta nélkül.
Nem egyszer olyan száraz szarosan kaptam vissza, hogy tuti nem lett átpelusozva fürcsi után, már ha az is volt egyáltalán.
Megnézettem a cicimet, és simán kijelentették, hogy sehogy sem fogok tudni szoptatni, ugyanakkor figymáltak, hogy milyen béna vagyok.
Mikor hazaértünk elbőgtem magam az ajtóban, hogy itthon lehetek.
Soha többet nem szülök, de ha szerettem volna is, akkor is elvették egy életre a kedvem tőle.
Rod apaságból nemhogy csillagos ötös, hanem csillagos tizes
Adatok
Emma Rebeka
született: 2009.06.05. 08.00
54 cm és 3350 gramm
normál (de nem normális) módon
Képek
