Második körben egy gyors(?) tudósítás a napomról, majd alighanem este lesz már csak a harmadik: a reagálások.
1. Fodrász.
Ahhoz képest, hogy hamarabb szerettem volna odaérni, még késtem is negyed órát.

Hugi nem értékelte a dolgot és pár méter után úgy befeszítette a hasam, hogy ilyen lehetett a fejem:

. De csak a metróig kellett kibírni, az ülés jót tett (egy csajszi adta át a helyet

)
Szép lettem (nem mutizom meg

) és bár nem tudom, hogy a gyerekek zsúrján vagy az esti díjátadó gálán hogy állna a hajam, de az esőt eddig jól bírta.
2. APEH.
Sajna, jól gyanítottam tegnap este, hogy mégiscsak jó összeget utaltak.

Kivételesen (

) nem kezdeném el Ádámnál és Évánál, de a lényeg, hogy egy olyan jogszabályi rendelkezés miatt kaptam kevesebbet, mint amire számítottam, aminek semmi köze ahhoz, hogy mennyi befizetést teljesítettem a saját egészségpénztári számlámra. Ennyi erővel az is lehetett volna a kiindulási alap, hogy tavaly hány kg kenyeret vásároltam.
Javított adóbevallást meg azért nem kaptam, mert én nem csak az érintett sorokat javítottam le, hanem azokat is, amiket még továbbiakban érintettek voltak számszakilag. Így nekik tulajdonképpen nem kellett "önerőből" dolgozni és ebben az esetben úgy veszik, mintha az egy eredeti benyújtott példány lenne. Így nem is küldenek vissza semmit.
(Hogy még szebb legyen. A múltkor kiszúrtam, hogy a telefonszámom sem jó. Most kinyomatattak egy példányt abból, ami megvan neki a számítógépben és jónak minősítetett. Ott is rossz. Rákérdek. Válasz: a rögzítők nem mindig vesznek észre ilyen hibákat -
csak az nem látta, aki vak, annyira feltűnő volt a javítás
-, azok pedig akik kijavítják a hibákat nem foglalkoznak ilyenekkel, csak számszakilag nézik.

)
(Érdekes volt hallgatni a folyosóról, ahogy bent a szobában beszéltek rólam, mint ügyfélről:
kimenjek hozzá a székre vagy hívjam be és hasonlók.

)
Pénzem sajna nem lett több, de legalább annyival előrébb jutottam, hogy mégis csak van egy jó példány a kezemben.

(Különösen így könnyebbség, hogy nem BKV-val kellett bumliznom, hanem furikáztak

)
3. Brendon.
Csak jöttem-mentem, semmi extra. (Igyekztem nem körbe nézni.

)
Bár a környéken jártunk, idő hiányában kihagytuk a Tungsram boltot. De -ha minden igaz-, akkor a héten elintéződik az is.
4. Bevásárlás.
Még nem érkeztek türcsik, de jönnek majd.
5. Posta.
Az orrom előtt ment be egy csaj, aki után becsukta a biztonsági őr az ajtót, de nem engedte el, hanem még pofázott neki valamit az utcáról, ahol bagózott. Mondtam, hogy: elnézést bemennék. Erre közli velem, hogy zárva vannak, fél négyig vannak nyitva. Kérdem: mennyi az idő. Erre mutatja az óráját, hogy fél négy múlt 2 perccel.
Ott állok előtte hasasan, felpakolva szatyorral
(nehéz nem volt, csak nagy) és mondom neki, hogy csak egy ajánlott levelet szeretnék feladni. Mire közli velem, hogy bent így is 2 ablak van nyitva és majdnem tele vannak. Oké, ezt még megértettem, mert lássuk be, tényleg van egy nyitvatartási idő
(teljesen kiment a fejemből, hogy korán zárnak, de azt se sűrűn tudtam, hogy hány óra van
) ők pedig nem a Máltai Szeretetszolgálat. De amikor még benyögte, hogy neki fél négyig tart a munkaideje és így is fél öt mire hazaér, hát azt hittem bokán rúgom!

Ki nem sz@rja le???? Én is tromfolhattam volna, hogy: deénmeg2hétmúlvaszülökésezfontoslenneblablabla, de szerintem még most is ott állnánk. Úgy voltam vele, hogy fáradtabb vagyok annál, hogy leálljak vitatkozni egy ilyen tuskóval, amikor még gyógyszertárba is kell mennem. Úgyhogy ott hagytam a francba, átmentem a
6. Gyógyszertárba.
Ahol megint én voltam a hülye, mert sorszámmal a kezemben képes voltam leülni a padra pihegni és bamba módon várni, hogy szólítsanak. Az utánam jövő csajnak nem voltak ilyen komplexusai, úgyhogy simán beelőzött. Mire kinyitottam volna a számat, már késő volt.

Nemsoká mentem utána én is, de ha már sorszámos rendszer van és NEM őt hívják, akkor miért nem tud nyugton maradni. (A gyógyszerész nem vette észre a dolgot, mert a kijelző és a cetlik forgása nem volt összhangban: kimaradt 6-7 sorszám valamikor, így nem az akárhányas szám jött, hanem a "következőt kérem!")
A biztonsági őrt és ezt a libát leszámítva egyébként kellemes megnyilvánulások értek:
-a BKV ellenőr nemcsak, hogy köszönt és megköszönte, hogy megmutattam a bérletemet, de még gratulált is a kislányomhoz.

Azt mondta, hogy látszik a hasam formáján. Mindezt egy velem egyidős fickó.
-egy régebbi dokim asszisztensével is találkoztam. Nem akarta elhinni, hogy 2 hét múlva szülök.

A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára 200907? 2009.06.22 16:33-kor.