Hellóbelló!
Apa beteg.

Már tegnap este mondta, hogy olyan gyengének érzi magát, sztem hőemelkedése volt. Ma reggelre rosszabbul lett, most éppen a dokinál ül a tömegben...

(persze vén trottyokkal van tele a váró....

dokinyanya meg gyökketővel dolgozik....

)
Pockom bezabált, most alszik, én meg eszek végre és olvasok.
Kubu: Marcid valami haláli!

Hogy lehet ez kényelmes neki??!!
Az minek a reklámja?
Gabi: Köszike! Ettől tartottam, hogy ez tényleg ilyen bonyolult....iszonyú fárasztó, nem tudom, meddig fogom tudni így csinálni....
Ha esetleg már nagyon nem szeretném, nem bírom, akkor hogy csináljam? Egyszerűen hagyjam el a cicit?
Mush: Jók a videók nagyon!

Ákosnak is ilyen karikásak a szemei, meg is kérdezem dokit majd.
Zsiráf: Laja is szép méretekkel rendelkezik!
Kivi leszek, nálunk mi lesz...sztem így hogy itthon van Apa (mert gyanítom, hogy kiírja a doki a hétre), elmegyünk csütörtökön tanácsadásra, bár jövő keddre terveztem....
Habe: Nem kaptál szívrohamot, ikor így találtad a kiságyban?
Nekem ez az egyik legnagyobb parám, hogy magára húzza a takaróját és....
Manna: Köszi hogy leírtad, nagyon sajnálom! Az tény, hogy anyós viselkedése kritikán aluli. De remélem, pároddal már szent a béke!
Enyém anyós se töri magát agyon, mióta Ákos megszületett, 2-3szor volt itt, pedig jöhetne többször is, ideje lenne rá.....Anyuék meg ha már csak megemlítem, hogy lehet, hogy megyünk, vagy nem lenne-e kedvük jönni, már a fellegekben járnak....pedig ők busszal kénytelenek jönni, mégis egy hadseregnek való kajával jönnek mindig....anyósnak pöpec új kocsija is van, mégse....
mindegy, annyira nem hiányzik, de szívesen látjuk mindig.
Bernuska:
[quote]M írta:it nem adnék egy olyan nagymamáért, mint a te anyukád! Nálunk mindkét mama vidéki, nem tudom lepasszolni 1-1 órára Zsófit senkinek. Barátnők Pesten dolgoznak, vagy szintén vidékiek, Apa is, én is egyke vagyok, nincs nagynéni, nagybácsi sem. Anyum viccesen meg szokta jegyezni, hogy miért költöztünk ilyen messzire. Hát ez van. Azt meg teljesen érthető, hogy meg akarod köszönni a szüleidnek a sok segítséget. Én azért igyekszem arra kínosan odafigyelni, hogy nagyjából egyforma időt töltsünk el mindkét helyen. Bár a múltkori 6 napos győri túránkkal szüleim felé billen a mérleg...
Mintha csak én írtam volna!
Sarmi: Neeeeeemáááááá, hidd el, ha kiöntöd a szíved, sokkal jobb lesz! Persze, hogy másnak is vannak problémái, de míg meghallgatjuk a másét, vagy segíteni próbálunk, addig sem a saját bajunkra gondolunk! Nehogy eltűnj nekem!
Jurmine: Épp tegnap gondoltam rád, hogy nagyon eltűntél! De most megnyugodtam!
Bocika: Sajnálom, hogy nálatok is anyós....
