a megbántása az már inkább igaz!
az alábbi sms-t kaptam tőle :
"majd elköltözünk, hogy hazajöhessetek!
Bocsáss meg hogy szülni mertem és hármasban akarunk lenni! "
( ezt eddig miért nem mondta? miért várt vele ? csak miatta mentünk volna előbb, mert ő nyavalygott hogy nem lesz segítsége.millió alkalma lehetett volna hogy szépen közölje ne haragudj de ne gyere..nem akkor, amikor be vagyok pakolva és akkor is így hoyg én kérdezek rá!csak ezen akadtam ki! )
és volt képe ezután azt mondani, hogy ő nem mondta hogy ne menjünk haza!
kérdem én ha hármasban lennének miért is anyuéknál tanyáznak?
szerintem egy ilyen SMS-re ti is összeomlanátok, és nekem ne mondja anyu hogy szegénykémnek olyan nehéz volt a végén...és mindf a ami napig aggódok amiatt hogy a fél arca a fizioterápia hatására is lassan de gyógyulj..) apukám ne kiabáljon velem, hogy érzéketlen vagyok... ez már nekem sok volt hogy a húgom hülyesége miatt aki így elbánt megint velem a szüleim se várják, hogy hazamenjek!majd később! mert ez nem mentség arra hoyg abba rúgjon bele, aki egész életében a legtöbbet segített neki!
egy testvér nem így viselkedik!
nem mentem le...összekaparom magam a romjaimból és jövök
Stephie szépek vagytok!
































