[quote="twist"]
írta:twistSzerintetek az a jobb, ha a szülés után a szülészeten a baba velünk lesz egy szobában és mi látjuk el, vagy ha elviszik és 3 óránként visszahozzák szoptatni?
Szerintem jobb, ha velünk van 24 órában. Nekem legalábbis ez vált be. Keserves tapasztalatok árán jöttem rá.
Emit egy olyan helyen szültem, ahol az volt a rendszer, hogy 3 óránként hozták, s este 10-től reggel fél 6-ig nem lehetett velünk. A második naptól kint lehettek nap közben, de éjszakára nem. MÉg örültünk is neki, hogy "legalább tudunk kicsit pihenni".
Meg is lett az "eredménye". Éjszaka természetesen mi anyukák nem tudtunk aludni, kínlódtunk a bedurrant mellünktől, fejtünk, hallottuk, hogy a folyosó végén üvöltenek a babák a csecsemőosztályon.
A babákat éjjel betápszerezték, mikor már volt valamennyi tejünk, elvileg le lehetett adni nekik éjszakára, de csak kórházi cumisüvegből kaphatták meg, amin óriási luk volt, ömlött belőle a cucc.
Ja, és 2-3 nappal szülés után nincs ám még sok tej, velem a csapba öntették a nővérek, amit fél 10-től éjfélig fejtem, mert kevesellték, azt mondták, ennyivel nem koszolják be a cumisüveget.
Nappalra akik leadták, és csak 3 óránként kérték, azoknak akkor is adtak pótlást, jobb eset volt, ha kihozták szopni.
Mi meg öten voltunk a szobába, szerencsétlenkedtünk, szoptattunk volna, de a babákat nem lehetett felébreszteni, mert persze jóllakottan aludtak, a csecsemősök megtömték őket táppal a megkérdezésünk nélkül. Ötünk közül NÉGYEN NEM tudtunk szoptatni, egyszerűen nem szopott a babánk.
Emi sebesre rágta a melleimet, szó szerint rágta, miután hazavittük, hiába hívtam ki (jó sok pénzért) a LLL tanácsadót, nem tudott mit tenni, megállapította, hogy cumizavaros lett a kórházban.
Ott álltam betonkemény mellekkel, ami többször is begyulladt, már kilátszott a hús a mellbimbóm oldalán, sírtam minden szoptatáskor és a pokolba kívántam az egészet. "Hála" a kórháznak, a lányomats szinte újszülött korától tápszerezni kellett. Végül kb. 2,5 hós korára megtanult nagyjából szopni, na meg fejtem ezerrel ,így elértük, hogy harmadában tápos volt, kétharmadában anyatejes, aminek a nagyját lefejve kapta, mert nem tudta rendesen kiszopni.
7 hónapig kínlódtam ezzel a vegyes táplálással, utáltam az egészet, de úgy gondoltam, mindenképp kell az anyatej. Napi 3 órát fejtem, egy órát sterileztem, tápot főztem az éjszaka közepén stb...
Ezek után Benit olyan helyen szültem, ahol 24 órán át kint van a baba. Nem is volt semmi gond, egész nap cicin lógott, de 24 órával a szülés után már hallottam ,hogy nagy kortyokban nyeli a tejet.
Simán aludtam szoptatás közben, az egyetlen gáz az volt, hogy ugye a szobatársak gyereke is kint volt 24 órában, s azok nem egyszerre üvöltöttek... Úgyhogy inkább emiatt nem tudtunk pihenni.
Beni 8 hónapos koráig kizárólag szopott, 21 hónaposan azért választottam el, mert kiderült, hogy jön a kistesó, és egy pici barnázásom volt az egyik este szopi után. Vele kezdtem először elhinni, hogy a szoptatás tényleg lehet jó dolog, nem valami fájdalmas kellemetlen kényszer.
Ja, megint öten voltunk a szobában, és érdekes módon MINDENKI tudott szoptatni.
Szülés előtt felkészültem, hogy megint tápis gyerekem lesz,vettem jó sok cumisüveget, előszedtem a fejőt, sterilizálót... sosem használtuk. A fejőt talán háromszor, mikor az elején túl sok volt a tejem.
Jó hosszú lett, s biztos nem jár mindenki így, csak leírtam, hátha másnak nem a saját keserves tapasztalatán kell erre rájönni.

A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára uxi 2009.07.16 13:22-kor.