Társalgó főoldal » Várandósság » 2009 márciusi babák

Nemlajos!
Én értem,de akkor sem hiszem, hogy így le lehet élni egy életet.Nem azért élsz párkapcsolatban,hogy egyedül legyél boldog, nem???(ahogy írtad,hogy amíg magad vagy)
Sosem gondolkodtatok még valami párkapcsolati terápián vagy valami?Állítólag csodákra képesek sokszor, olyannal szembesítenek, ami az orrunk előtt van, csak nem vesszük észre.
Ő nem igaz,hogy nem látja be,hogy ez a mindenen morgok hosszútávon milyen káros mindenkire, rá is ,rád is a gyerekre is.Ha valami probléma van, oké, de azt meg kell beszélni, segíteni egymásnak, ezért vagytok egymásnak, nem?És ha tőled ezeket a tanácsokat nem fogadja el, lehet,hogy egy kívülálló(szakember)gatyába tudná rázni.
Az én férjem kezdetektől utálta,ha a pszichológiai tanulmányaimmal, pedagógus tapasztalatommal példálózom gyereknevelés terén, de mostmár belátja,hogy van benne valami(persze még mindig nem csinálja azt, ami helyes lenne Lehet,hogyha neki is egy kívülálló nyitná fel a szemét, akkor többre mennénk.Nem hiszi el,hogy ha a lánya már 11 évesen tojik a fejére, akkor 5-10 év múlva csak még nagyobbat fog.Ja.Anyámék a mai napig ezt hajtogatják a húgommal kapcsolatban,hogy majdcsak felnő.25 éves .Na de ez már tényleg nem ide tartozik....

Na ez aztán a laptető

Nemlajos: Értem én, hogy védekezel és most enynit bírsz tenni. Nekem is volt ilyen fázisom.... A párodnak is fel kell nőnie és amíg ez nem történik meg, addig bizony simán átgázol másokon....
A stratégiádat értem és azt is, hogy momentán ennyire futja, csak mindez kevés. Tenni kellene önmagatokért és egymásért, hogy boldogan maradjatok együtt. Hidd el nekem, hogy válni nagyon nehéz, de a gyerek egy életre sérül benne. Hatalmasat. Visszafordíthatatlanul.
Ne hagyd, hogy ide eljussatok, inkább szeressétek egymást és örüljetek a mai napnak, meg a gyönygyörű és egészséges Dömének, hiszen őt is neki köszönheted (részben).

jól van lányok, egyszer majd megtárgyaljuk ezt irl, vagy zárt topikon.
Bonyolultabb ez ennél, és igazatok is van, meg nekem is (bizonyára Nektek jobban).
Tettem egy ígéretet, és ha beledöglök sem akarnám megmásítani, de persze így meg ez baromság, de akkor meg mire az eskü, hogy "vele megelégszem, vele tűrök, vele szenvedek, stb?

Viszont eszembe jutott, hogy hátha a lányok kapósak lennének inkább hozzánk eljönni, itt lehet kajakozni, belemenni a pesti éjszakába... és akkor a nyaralás megmaradna nekünk, nem feltétlenül a nyáron, hanem utószezonban...
Majd kiderül

hja, terápiára meg sose jönne el, látjuk a problémát anélkül is, a "de ez nem így van", "megint Te kezdted" meg szakember nélkül is megy

(viszont mégis csinálok vacsorát, ami a déli depressziómhoz képest haladás! )

és ne haragudjatok, hogy megint így kibuktam

Nemlajos: Ugye tudod, hogy egy nagyon szuper csaj vagy!

Megjegyzem én sem csináltam ebédet, de vacsit én is megcsináltam.... Szóval én is depis vagyok kicsit, de más problémájával sokkal könnyebb foglalkozni, mint saját magammal...
Az esküt is értem, engem ez 4 évig tartott fogva...., pedig az egyik legnagyobb hülyeség. Már bocsánat. Megesküszöl az érzelmeidre egy boldog pillanatban, hogy ez 10, 20, 30 év múlva is így lesz. Pedig hát ezt nem tudhatod, mert ugye a világ alapja a változás.... És honnan tudhatnád, hogy mi lesz veled 20 év múlva és mi lesz a melletted álló emberrel 20 év múlva....

Sziasztok!

Nemlajos, Zazzy: sajnálom a nehéz napokat. Annyi okosságot írtak már, hogy én újat nem tudok.

Kukli, Katka: jó nyaralást.

Nagyon szépek a kiscsajok.

Hát rólam sem mennek le a kilók, hanem inkább jönnek

Rólunk: Gergő tegnap óta anyóséknál van, ma este jön haza. Krisztián elég jól tűri ezt a forróságot. Sokat alszik napközben is. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉs nem sír fürdetés közben. Ezen a héten a nagy melegben beletettük 34 °C-os vízbe és úgy élvezte.

Bocs, de most pár nap csak csendes szemlélő voltam, ezért nem tudok mindenre reagálni. Amit olvastam, elfelejtettem

Talira sajna nem tudok menni.

Wicca: jobbulást Bálintnak, és reméljük minden rendben lesz a vizsgálaton is.

Erpé: Samu hogy van? Kata nem kapta el, ugye?

Wicca: Hogy vagytok javultok?

banokla, ugye nem a mag foglalt le?

(katka: az eskü pont arról szól, hogy ez egy gazdasági-társadalmi összefogás, és nem az érzelmek irányítják )

(mellesleg borítékolom, hogy az első dolga az lesz, hogy lecsesz, mert ilyen melegben megy a sütő...)

banokla, jön a vihar, vigyázz kint lévő értékekkel!!!

Én is beszedem a magokat. Hátha tényleg jön a vihar végre!

Nemlajos: nem- nem a meggymag foglalt le, hanem őszibarack rostos üdítőt csináltam. Jó beteszem a magot. Amúgy írtam privit.

jééééé, most nem jelezte, hogy jött privim

no, megjött... fogadásokat megkötni...

elszaladtam kutyát sétáltatni, így mire visszaértem, túl voltunk a kínos fogadtatáson.
Rossz hír: a nővérem egyelőre nem harapott rá az itthoni nyaralás ötletére...

Nemlajos: miért nem tetszik a nővérednek az ötleted? Nem mindegy, hogy hol nyaraltatjátok a gyerekeket? Amúgy ment megint privi.

Sziasztok!

Nemlajos, ne mentegetőzz a kiakadásod ránkborítása miatt. Ha csak egy kicsit is segít ez (leírni, átgondolni), akkor megérte. És akár jó észrevételeket is kaphatsz - no, nem tőlem, szerintem én sem vagyok elég 'okos' párkapcsolati problémákban. Nálunk is vannak küzdések időnként, szerencsére a mostani időszak elég jó.

Katka, tök jókat írtál szerintem is. És köszi a kérdést, Katababa jól van, Samu is - talán túlságosan is jól. Örökké menne Úgy tünik, h sikerült az elején elkapni a betegséget. Szerda reggel óta láztalan, sajnos az antibiotikum viszont napérzékenységet okozott: ha napfény éri a bőrét, rögtön pöttyös lesz. Egyébként is elég érzékeny bőrű...

Hétfői tali: mi holnap hazautazunk a szüleinkhez, és csak kedden jövünk vissza. Szóval nekem sajnos nem jó a hétfő. Kedden is csak munka miatt jövök Bp-re...

Fürdetés jön, lépek. Majd még benézek.
RÉ

igen, erpé, arra jó volt, hogy legalább jól megrágtam a dolgokat
Viszont sajna a Zuram sem mutat semmilyen jelet, hogy látná, hogy baj van, hogy akarna békülni, beszélgetni, bármi...
Ha csak járnánk, most pakolnék csendben össze, mert most (is) van vége...

Nemlajos: Nagyon sajnálom, hogy így érzed. Nekem ez 4 évig volt dilemmán, hogy vajon érdemes-e még küszködnöm (küzdeni igazából nem volt erőm) az exemért....
De úgy döntöttem, hogy amíg nem bírok felállni és elmenni addig biztos nincs vége....
És ez a némaság nem segít... A kapcsolat alapja a kommunikáció. Ez a hidegháború megöl mindent, miközben fogalmatok sincs, hogy mennyire romboljátok egymást és nem tudjátok, hogy vajon mi jár a másik fejében....
Meg tudod mondani, hogy mi a párod álma? Hogy ő mit szeretne elérni? Hogy mit szeret benned? Hogy miért választott Téged? és te még emlékszel, hogy miért váalsztottad őt?

Hogy én is hozzájáruljak a téma kifejtéséhez :
nekem nagyon sokat segített az, hogy nekem meg kellett küzdenem a családjaink ellenállásával és így eljutottam arra a pontra, amikor kimondtam magamnak, hogy nekem ez a kapcsolat kell, én választottam, és nem érdekel, hogy más mit mond. Ezzel együtt a problémák is új megvilágításba kerültek: én akartam, tehát nekem kell megoldanom mindent, ami ezzel kapcsolatban felmerül. És alapvetően úgy, hogy mindketten jól jöjjünk ki belőle. Amit megtanultam: időben meg kell beszélni a dolgokat. És muszáj megbeszélni, különben felduzzad és aztán szakad a gát. Nem szabad addig halasztgatni. Senkinek sem jó, sem az odáig tartó út (amikor magadban őrlődsz, hogy mennyire nem jó így), se maga a gátszakadás. Jobb a megelőzés.
Biztos, hogy nem mondtam ezzel újat, Katka is valami hasonlót írt...

Masut: Csak te sokkal jobban írtad

Csak az utolsó kérdésre tudok válaszolni: azért, mert csalódtam a világban, mert megbántottak, és nem akartam újra egy idegennel elkezdeni elölről. Ezért mentem vissza hozzá.
Róla semmit sem tudok.

És az előbb megint szó nélkül vonult be aludni, nem bírtam ki, utána mentem, de nem volt benne köszönet.
A szemében csak a sarokba szorított állatot látom (nem csak most, mindig), gyakorlatilag ennyit tudok a férjemről.
Ha hétvégén nem történik semmi, megint hazautazom egy időre.

hja, masut, ebben lehet valami, mert én állandóan arra gondolok, mikor baj van, hogy na ugye, hát ez lett belőle, de hát mindenki azt mondta, majd milyen jó lesz, aztán tessék, kellett anyáméknak ragaszkodniuk hozzá...
Gyerekek, én beteg vagyok

(mi lenne, ha a továbbiakban egyszerűen nem vennénk tudomást a házas mivoltomról, mielőtt visszavonhatatlan lépéseket tennék. Ha nem gondolkodom, akkor egész jó )

Jó éjszakát mindenkinek! Befejezem az észosztást és megyek aludni. Szerencsétek van 1 hétig nem leszek, de addig tilos ám elválni! És írjatok jó sokat, hogy legyen mit olvasni és ha lesz tali, akkor kérek képeket is!

Vica: Várom a fényképes beszámolót a nyaralásról!
Bea: Nagyon csendeske vagy. Gyanús vagy nekem. AZért néha adjál hírt magadról! Biztos pasizol....
Erpé: Örülök, hogy jobban van Samu és nem kellett sokat kínlódnia. Olyan rossz, amikor betegek....

Jah, gondoltam, ha megjöttem, akkor majd összehívok egy talit ide Etyekre. Ez egyformán messze van Pestől, Székesfehérvától (figyelsz Wicca?) és Tatabányától. Kertben van medence, meg gondoltam felállítok egy pancsolót is és milyen klasz lesz, de ez a nyomorult cseresznyefa teljesen oda van. Már a levelek fele lehullott, a másik fele meg sárgán fonnyadozik.... és talapalatnyi kertünkben ez eléggé uralkodó motívum. Szóval az amúgy sem túlcizellált kert, most így nagyon ronda....

Tehutival mi lehet? Ezer éve nem írt...

Nemlajos: Azért kérdeztem ezeket a kérdéseket, mert nekem is feltették párkapcsolat terápián és én akkor nagyon szégyelltem magam, hogy nem tudom, hogy mi a férjem álma... Aztán kiderült, hogy azért nem tudom, mert ő sem tudja. Csak úgy sodródik az életben és nincs rendesen felnőve és nem tud sem magáért, sem másért felelősséget vállalni. Nemhogy a döntéseiért vagy az álmaiért. Engem ez nagyon meglepett, mert én (kis hülye) nem ilyennek láttam őt.
Aztán elkezdett járni pszichológushoz (én beszéltem rá), ahol másfél év terápiával sikerült őt felnöveszteni, hogy felelősséget vállaljon és döntéseket hozzon az életével kapcsolatban. Megjegyzem elég szörnyű másfél év volt, mert ebből több, mint 1 év volt a kamaszkor, amikor egy kibírhatatlan kamasz-férjem volt, de én hősiesen kitartottam, mert arra számítottam (én az elvarázsolt királylány), hogy majd felnő és rájön, hogy engem szeret és nem tud nélkülem élni.... Na szóval végigkínlódtuk és végre felnőtt és mi volt az első önálló döntése és mondata?
Nem akarom, hogy a Kati a feleségem legyen.....
No comment.

katka bakker, elhúzod a mézes madzagot, aztán egy kókadó cseresznyefa miatt meg mégse?
Pedig éppen akartam kérdezni, hogy kinek a kocsijába férek be?
Vigyázz magadra egy hétig!

katka: pfffffffffffff...
én is valami ilyesmire várok (ilyesmitől tartok).
Azon se csodálkoznék, ha lenne valakivel, úgy megváltozott, mióta gyerekünk van. (persze lehet, hogy ez csak az a bizonyos szülés utáni gondolat)

Nemlajos
ha lepasszolom Fannit, az enyémbe beférsz!

holnap elmegy anyukámékhoz a telekre, ott is alszik. eredetileg csak holnap este alszik ott, de kitalálta, hogy ő 4-et szeretne aludni... na ezt majd meglátjuk. még sosem volt távol 1 éjszakánál többet. kiváncsi vagyok.
férj meg megy a balatonra apukámmal szerelgetni, csinálni a házat. facér leszek a kisfiammal a hétvégén.

egyébként, ha kész a ház, én is tartom még a tali ajánlatot! csak lenne már kész...

nekem hétfőn jó du-is, 1-re megyek, 2-re már lehetek valahol...

és most, ha tényleg lenn marad Fanni, akkor akár nálam is lehetne egy tali a hét elején, vagy az Adryn-os tali lehetne itt...

engem is le tud húzni egy csomószor a férjem...
pl. sopronban az első napot végig hisztizte... hogy a nagy méretű lakásunkból elutaztunk 20 nm-re 4-en, és még fizetünk is érte.. (aztán meg 2 nappal később ajánlgatta a kollegájának a helyet, hogy milyen jó...)
épp most azon szenved, hogy anyukámék nyaralójában kell aludnia egy éjszakát, hogy vasárnap is tudjanak melózni a házban, mert hogy ott milyen meleg van a tetőtérben...
és szerinte én már kórosan netfüggő vagyok, mert esténként ideülök. bár szerinte egész nap ezt csinálom...
szóval már gondolatban én is váltam egy párszor...

Fanni születése után annyi minden változott meg az életemben, hogy azt fel kellett dolgoznom, nehéz volt, sokat sírtam, a férjem hozzáállásán is sok kivetni valót találtam. aztán jött ez a Mátés balhé, és kiderült, hogy mi tényleg egy pár vagyunk, és minden nehézségen túl tudunk jutni együtt. és azóta az ő hozzáállása is teljesen megváltozott. persze még mindig találok sok olyan dolgot, ami nem tetszik , de alapjaiban minden rendben...

ma itt volt a barátnőm, úgyhogy hamarosan lesznek megint csodafotók!

na, akkor ezt találd még ki
(hozzád hiába férek be, ha katkáéknál hullik a cseresznyefa levele! Nem tudom, érzed-e ebben a mély népies tragédiát, amelyben a egyén- és nemzethalál kirajzolódik? )

érzem!

csibb, igen, néha én is azt gondolom, túl jó dolgunk van, ezért gyártunk problémákat magunknak a férjemmel.

Olvasgattam most a válásról, ez a békítős rész kemény lehet, de el nem tudom képzelni, milyen lehet a gyakorlatban, hogy a bíró többször is megpróbálja az eljárás folyamán (naaaa, légszi, béküljetek már ki... oké, nem... na, még most sem? bizti? - vagy hogy? )
Szerencséje az én páromnak, hogy én ennél lényegesen kényelmesebb vagyok, és hogy irtózom a végleges dolgoktól, úgyhogy egy darabig még biztos, hogy nem válunk, max itt hagyom a francba.

Apropó, megjött már a hidegfront?
Mert itt még mindig nagyon meleg van

Ti akartatok még tőlem olvasni valamit, hát most megkapjátok! (gonosz szmájli)

Írtam neki egy levelet.
(elmondom hát mindenkinek)

"Annyira hiányzik az a fiú, akit megismertem!
Annyira hiányzol nekem, L.!
Ne hagyj egyedül, mert megőrülök, megőrülök, hogy minden nap nélküled kell lennem, és haza is csak egy idegen jön, akinek a szemében egy sarokba szorított állat ül:(
Hiányzik a bizalom, az érintés, a kedvesség, a simogatás, a vágy, a cinkosság, a nevetés, a jókedv, a spontaneitás, a gondtalanság, egy kis felelőtlenség.
Hogy néha elmenjünk, vagy maradjunk, de JÓL ÉREZZÜK magunkat!
Hogy a séta ne kötelező, letudnivaló tett legyen, hanem szórakozás.
Hogy az együtt töltött idő ne védekezéssel és feszült várakozással teljen, hogy mikor robban a másik, hanem fesztelen társalgással.
Hiányzik a boldogság!
Tudom, hogy Te sem ezt a lányt vetted el, de én úgy érzem, éppen Te akadályozod meg, hogy az legyek, aki voltam.
Amíg nem vagy itthon, én buborékot fújok, rosszalkodom cinkosan a fiammal, ötletek ezreit szülöm meg, és tervezek, és sugárzok.
Aztán hazajön az a valaki, aki helyetted jön, és minden fény elszáll, és vele együtt megérkezik a komorság, a félelem és a rossz kedv:(

Amikor T. Zsuzsi volt a szobatársam, teljesen tisztán láttam az életet, amit élni szeretnék.
Egy otthon, amit magam csinosítgatok, és ahová szeret a férjem hazajönni, egy-két gyerek, akiket a világ ellen nevelek, de nem gyűlöletre, hanem éppen ellenkezőleg, akiknek megpróbálok csak jót és szépet átadni, mert a rosszat úgyis eleget kell még látniuk-hallaniuk, akikkel majd "kütyüzöm", és akikkel a lakást minden nap felforgatom, hogy kedvünkre kreatívkodhassunk, s mikor hazajön a férjem, széles, nevető szájjal kérdi a tetőtől talpig festékes/agyagos/mocskos fiát: hát mi jót hoztál ma létre, kincsem?

Ami most van, lehetne a tökéletes otthon. De minden este 6-ra eltüntetni a varázst, és helyére szürke semmilyenséget tenni nem tudok és nem is akarok.
Kérlek segíts, hogy elűzzük a rossz szellemeket az otthonunkból!
Mert azzal, aki most itt él velem, semmilyen közösségem nincs, már elviselni sem tudjuk egymás közelségét. Félek, hogy ha őt elmarom magam mellől, Te is távozol vele együtt...
Kérlek, gyere vissza!!!
Mert szeretlek nagyon, és visszavárlak, mert hiszem, hogy van még közös utunk."

Most ennél többre nem futotta, remélem, változik valami (de félek, kapok megint egy simogatást, egy ígéretet, aztán egy-két hét múlva minden kezdődik elölről...)

Hűűűű, nemlajos, ez szívbemarkoló volt. Kirázott a hideg. Gyönyörű és egyben őszinte. Kíváncsi vagyok a reakcióra.

Amúgy tegnap, amikor hazajött a férjem jó kedv volt és minden. Aztán elkezdett türelmetlen lenni, bunkósodni, leoltani, beszólni. Elmondtam neki, h ez nem tetszik, persze neki állt feljebb. Aztán nem szóltam egy szót sem, csak pofákat vágott. Kérdezte, h mi a f@sz bajom van. Mondtam tudod. Erre: most akkor duzzogsz? Mondom éppen lenyugodni szeretnék, ha hagynád bakker. 5 perc csend, hatalmas önfegyelem és megúsztuk a veszekedést és tök jó esténk volt. Sajnos ilyen a férjem, de az én önuralmam kell, h ne legyen balhé. Elmondtam, h mi a bajom, megértette, de nem engesztelt. Nagyon nehezen megy neki. Ilyenkor nem szabad kikövetelni. Szóval nálunk ilyenek vannak. Hű, ebből mennyi balhénk volt régen. Remélem érthető volt a lényeg

lányok, ki egész nap itthon ülünk/persze, tudjuk minannyian, hoyg nem ülünk, hanem kifáradunk rendesen én mondom, Nándi-anyu
de a fejünk folyton jár. gyártjuk az elméleteket. magunkról, férjünkőrl. míg a férjünk lehúzza a 8-10 óráját. éjjel alszik bár, de nem úgy pihen, mig régen, mikor nem volt gyerek. mi napközben néha lepihenhetünk fél órát, ő nem. őt nyomja a válság, hoyg megmarad-e amunkahelye.
nekem si beszól néha férjem, és elmenekülnék, de olyankor próbálom beleérezni magam az ő helyzetébe.
sokan írtátok szülés után hogy 3-4 hónapig alig voltatok együtt ágyilag..egy ffinak ez is nehéz....
na majd folyt köv.
de úgy érzem, mindannyian hasonlókat érzünk, írunk-akkor ez nem azt jelenti, hogy mindannyiaunk férje szemét, hanme mi vagyunk hasonló heylzetben, ami miatt talán vészesebben látjuk a helyzetet.
nemlajos, jó a leveled. de én a vádlásokat kihagynám belőle, és csak a kéréseket írnám le a pasik szeretik, ha kérünk, mert tudják teljesiteni..a vádlás csak elveszi a motivációt....
bocsi, ha okos voltam a 28 éves, csak 1 éve házas fejemmel...

Nemlajos
én is kiváncsi vagyok... szép levél.

megjöttek a fotók:

Máté











Fanni

Pulcsi: így van

Csibb: csak ámulok, ezek a fotók még mindig KVA JÓK!!!!!!!!!!!!!!!

pulcsi: én is 28 és mi csak szeptemberben leszünk 1 évesek

Nemlajos, haláli vagy! (hulló cseresznyefalevél, tragédia stb.)
Nem tudom, mit lehet lépni, illetve mit fog lépni a férjed a leveledre. Szerintem szívbemarkoló.

Most jöttem meg uszodából. Lánykám 7-kor visszaaludt, én 1/2 8-kor mentem el, és még mindig alszik! Ja, és éjjel is rengeteget aludt ébredés nélkül, 9,5 órát Ez azt jelenti, hogy kb. 10 órát nem evett... mondtam neki, hogy ezt azért nem kéne bevezetni. Lehet, hogy ez már a front hatása?

Katka, jó nyaralást, érezzétek jól magatokat!

Csibb, a képek gyönyörűek!

mért nem etetsz álmában? Nekünk úgy megy a legjobban

hűűű, csibb! Ezek GYÖNYÖRŰEK (a képek az ezek, nem a gyerekeid )

Hát gyerekek, szarból nem lehet várat építeni, ez máris világosan kiderült.
A meleg miatt egész éjjel nem aludt (tudtam ezt meg ma), reggel, az egyik pisitúrám során átkarolt (magától!!!) és a régi hangján mondta, hogy mennyire szeret.
Én boldogan visszaaludtam, mire felébredtem, megint túlpörögte magát, mosott, takarított, teknősöket tett rendbe, meg még ezer dolgot, tudjátok, nincs jobb szó rá, mikor valaki tényleg túlpörög.
Ilyenkor jön az, hogy "halandzsául" beszél, és az értelmes szavai csak káromkodások (ki a qva anyja jött már? - valaki bejött a házba, beszélgetve -, stb), de olyan ideggel, hogy egyből belémállt a gyomorgörcs.
Gyorsan visszafeküdtem, hátha történik valami csoda.
Aztán ő lenyugodott, kérdezte, hogy mi a baj, mondtam, hogy nem szeretem, mikor ilyen ijesztően agresszíven csinál dolgokat (ilyenkor a gyerekhez is csúnya szavakkal beszél, mosolyogva, szerintem ez borzalmas).
Megöleltük egymást, én elővettem a kenyeret, és TERMÉSZETESEN le is ejtettem két szeletet. Én mosolyogva mondtam, hogy gondolhattam volna
Abban a pillanatban idegből, agresszíven: qva jó, hogy most takarítottam!!!

Erre én odab*sztam a kenyeret a konyhaszekrényre, még néhány dolgot néhány helyre, és leültem ide.
Természetesen ideges vigyorral közölte, hogy megőrültem, és a többi, úgyhogy minden telik szépen ugyanúgy.
A levelet nem olvasta, de már nem is fogja, mert kitöröltem a postafiókjából...
Ennyi.

és most már írok blogot, ott nyígok, mert már a második oldal telik meg velem
Köszi, hogy meghallgattatok!
(tanácsot most nem kérek, nem akarok semmit megoldani)

Még mindig itt vagyok!

Masut: De jó Neked.... Nekem Peti éjfélkor kezdte a keléseket... Aztán 1/2 5-től úgy döntött, hogy végleg nem alszik. Szerencsére Petuapu 1/2 6-kor átvette (ő koránkelő) és a reggelt átaludtam.... 8-kor Peti is csatlakozott szopizni, majd aludni....
Olyan vagyok, mint akin átment az úthenger.... pedig ma van a szülinapom.... Most arra jutottunk, hogy lehet, hogy túl sok ice-teát iszom. Nagyon rákaptam és ezért most abba hagyom, hátha ez csinálja a gondot....

Nemlajos: Metafórád elgondokodtatott. A cseresznyafa az otthonunk szívében fonnyad....
Levél nagyon szép és szívbe markoló.... Sajna nekem az exszemmel az volt a tapasztalatom, hogy egy szót sem ért belőle...., remélem az Urad fogékonyabbb.....

Most, hogy menjek így nyaralni, hogy nem tudom, hogy mit reagált az Urad???? Felolvastam az én uramnak, hogy érti-e.... Hát nem nagyon érette. Azaz egészen mást értett, mint én....

nemlajos: én szerelmes lettem beléd Basszus itt bőgök és nem látok a könnyemtől semmit. Ha erre is csak egy fintort vág, én odamegyek és behúzok neki egyet az tuti.

katka:viszünk gereblyét is:)Jóutat

csibb:én is akarok ilyen képeket.Most, rögtön azonnal

Tehuti nekem is eszembe jutott pont tegnap

Basszus lányok, én nem tudom milyen front, eső hideg-meleg jön, de Eszter fél 12-ig cirkuszolt este, és onnantól is folyamatosan a cicimen aludt csak. Eldőlök a fáradságtól....ááááá kész.

na látom Katka hasonló volt az éjszakátok

nemlajos:ez brutál