Nozavi: hát igen, a kenguruhoz szoktatni kell azért őket. Emlékszem, Tüci (kb. 4 hós volt) is ordított benne először, aztán másodszorra már el is aludt benne. Utána sose volt vele semmi. De Hamar belejössz, hogy vedd ki, hogy tedd be. Én egy időben már kenguruban altattam otthon is, aztán mikor bealudt, akkor beletettem a kiságyába. (Na most nem szeretnék ilyesmit csinálni Csongival, de akkor még lelkes egy gyerekes voltam.)
Ha nem vagy szégyellős, akkor szoptathatod is a babót és akkor nem baj, hogy nem iszik, szopizni biztos hajlandó. MOndjuk kb. az esetek 90 %-ban a szoptatást szoktam javasolni.

(Ne haragudj, nem emlékszem, lehet, hogy már nem szoptatsz?

)
Mi jól vagyunk. Csongi még mindig ari baba. Bennem egyre jobban formálódik, hogy szeretnék még gyereket - olyan édesek ezek a picikék.

Tüci meg egy hisztigép, de azért nagyon aranyos ő is. Most épp apás korszakát éli pár napja, le se cuppan róla. És küzdünk a bilizéssel.
Altatás: Csongi is bizti elaludna magától (néha szokott is), de általában cicin alszik el. Nekem így egyszerűbb. Tücinél fel sem merült más, mert ő sehogy sem akart magától elaludni, mindig altatni kellett valahogy.
Két kép a gyerekekről (a rendetlenséget ne nézzétek

):
