Én a 2007-es kecskeméti topikból vagyok. Amikor én szültem , akkor én is meg voltam elégedve a csecsemősökkel, pedig nem sok jót hallottam róluk előtte. Jó, nem mindegyik aranyos, de nekem kettő is segített, a szobatársamnak is. Baba-mamában voltam, és amikor 3.napon nagyon sírt és vörösödött Botond, cicin sem nyugodott meg, akkor felrohantam a csecsemőosztályra, egy szőke vékony kistermetű nővérke jött hozzánk a lázmérővel, megmasszírozta a babám hasát, babusgatta kicsit. (Sajnos már akkortól 6 hós koráig hasfájós volt a kisfiam.) A kórházi védőnő meg mindenkitől kérdezte hogy miben segíthet, komolyan mondom senki nem szólt hozzá, csak mi a szobatársammal, és 2 órát velünk volt!
Ami nekem nem tetszett, hogy hiába anyatejes pótlást kértünk, pont nem volt elég leadott tej, így tápszer kellett, de ez nem az ő hibájuk.
Meg az is rossz információ volt számomra-mint első gyerekes anyuka- hogy második napon etetésenként 20ml, harmadik napon 40 ml, negyedik naptól 60 ml az adagja a gyereknek, én meg elhittem hogy ha nem eszik ennyit, akkor éhezik és pótoltam. Aztán itthon jöttem rá hogy ez hülyeség.
Az itthoni védőnő sajnos nekünk nem tudott segíteni, szoptatáshoz analfabéta, gyereke sincs.
Szóval én összességében meg voltam elégedve, de azt hiszem abban az eufóriában nem sok mindennel tudtak volna kibillenteni a lelki békémből!
















Szuper ez a békú
He he
Rékut elviszem egy körre
Imád engem a csaj


















