Jó reggelt!
Boo
[quote] írta:llva netezek a komód tetején a laptoppal
Most komolyan mondod hogy felálltál a komód tetejére??
Azt a cserebogaras tablóképet nem értem.. Bár mostanában sok mindent nem értek
Ma reggel végre egy kicsit nyugisabbak vagyunk
koppkoppkopp
Az az igazság, hogy nagyon ki vagyok merülve. Pedig Lóci nem rossz baba, nem is hasfájós. Csak a hazajövetel utáni második napon rá kellett jönnöm hogy kevés a tejem. Ettől teljesen magamba fordultam. Féltem attól hogy ennyi idősen nem tudom kihordani aztán attól hogy nem tudom megszülni és még sok minden mástól féltem, de az egy pillanatig nem jutott eszembe hogy kevés lesz a tejem.
És olyan rossz hallani és itt is olvasni hogy a "tápszeres lesz a gyerek" már már szitokszóként hangzik.
Nem tudom mi lehet a gond, hiszen hatalmasra dagadt mellekkel jöttem haza a kórházból, védőnéni dokinéni is mondta, hú mennyi tejci lesz itt!
Csak éppen Lóci nem tudott rendesen szopizni, pedig a csecsemősök sokat segítettek. Különösen az egyik volt nagyon kedves, volt hogy egy órát ott görnyedt az ágyam mellett és puhítgatta a mellbimbómat, ébresztgette noszogatta Lócit.
Nagyrészt hiába, azóta is így van, hármat négyet nyel és bealszik. Hiába csikizés ébresztgetés hiába veszem le a ciciről és teszem vissza, nem szopik. Viszont azt igényli hogy a szájában legyen a cici, még jóllakottan is a cumisüveg után.
Ennek örülök, így talán majd ha erősebb lesz jobban is szopik. Tegnap este sikerült aludnuk egyfolytában három azaz 3!!! órát.
És utána 60-at evett ciciből! Ilyen még nem volt úgyhogy reménykedem hátha majd sikerül szoptatni.
Nem akarom elkeseríteni a szülésindításra várókat, de...!!
A méhszájérlelő nekem semmit nem hatott. Olyannyira zárt voltam reggelre is, hogy nem is tudták elcsípni a burkot. Akkor kaptam oxitcint amitől nem változott semmi.
Aztán reggel 8-kor jött a főorvos és nagyon ügyesen elcsípte a burkot. Na, onnantól már ment a dolog, folyamatosan emelték az oxitocin adagját. Fél10-10-ig még beszélgettünk apával, aztán onnantól már a fájdalom volt az úr és összemosódnak a dolgok. De 12:50-re kinnt volt a kisfiam
Igazából nagyon hamar meglett és minden gond nélkül.
Azonban ez annak "köszönhető", hogy az oxitocin olyan de olyan görcsöket csinált nálam, hogy...na erre nem találok kifejező szavakat
És többször jött a szülésznő, nézte a görbét és kedvesen mosolyogva mondta: "óóó, milyen szép fájási vannak, milyen hosszúak és erősek! Nagyon jó fájások!"
Nos, ennek és akkor és ott nem tudtam ennyire örülni...
A harmadik tolófájással kinnt volt Lóci, a szülésznő felkiáltott hogy "mit csináltál magaddal te szerencsefia??"
akkor láttam hogy a köldökzsinór háromszor a nyakára volt tekeredve +a válla köré is.
De rögtön felsírt, nem volt semmi baj, már tették is a hasamra.
Ott és abban a pillanatban az ember elfelejt minden fájdalmat
Lóci most nyerte vissza születési súlyát, hétfőn volt 3220gr.
Nézem nézem itt a csupa husi csupa pufók babákat...
Lóci olyan kis vékonyka.. (ez persze nem meglepő apja-anyja után)
Majd csinálok róla pucér képet és megmutatom nektek szöcske úrfit
Az normális hogy minden nap sírok valamiért??
Próbálom összeszedni magam de nem nagyon megy..