Olyan szerencsétlen vagyok, harmadszor szállt el az írásom.
Mó! Én is szeretem a gyerekeket, de a 6-ot meghallván, minden tiszteletem a tiéd! Ikreink vannak, 7 hónapos fiú-lány páros, ahogyan Vanduséknál. Lombikbabák, bár az esély nagy volt rá, mert nálunk van a családban bőven iker: anyukámék, a férjem öccse-húga és nálam apai ágon egypetéjű fiúk. Mind spontán, kivéve minket.
Vandus! Nagyon szépek vagytok és mennyi hajatok van! Nekünk se hajunk, se fogunk!
Labkat! Én a szüléstörténetemet nem írnám ide le, mert inkább horrorfilmhez hasonlítana. A harmadik timeszterben már kórházban feküdtem, a tankönyvek szerinti összes tünetet produkáltam, kb. 8-szoros rizikófaktorral szültem, de ezek a dolgok már megszépülnek így a távlatból. Előtte amúgy normális, tünetmentes csaj voltam. 55 kg a terhesség elején, 20 kg-ot híztam, a császár utáni éjszaka 12 liter víz jött le rólam, úgyhogy fogyózni nem kellett. A pasik megfordulnak utánunk, gondolom, nézik az 50 kg-os anyukát az egyébként is csodabogárnak tartott ikrekkel. A múltkor néz egy pasi, majd kiesik a cigi a szájából. Mondom neki, nem látott még embert? Azt mondja, látott, csak ikreket nem! Hát mondom, jól nézze meg, mert bealszik a pipája! Persze aztán vidáman váltunk el! Na, szóval, ha gondod van, igyekszem én is válaszolni, bár ritkán jövök errefelé.
Mostanában:

[/img]