Csipike: néztem az oltásokat, és
1, halálba vagyok rémülve: ennyiszer összebökdösni valakit, az már kiszúrás nem? Nyomorult lélek, még sokáig nézegetem és az ijedségtől a baba mégiscsak felszívódik.

Erre a világra gyüjjön???
2, ki vagyok akadva:

méghogy az egészségügy bajban van. Ennyi zsét otthagysz nekik vacak pár ml löttyért, és nem bírnak belőle kigazdálkodni semmi jót.
3, ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ahol eddig dolgoztam (Gyermekvédelmi Központ) azért ott is a gyereklányaink szültek, de hát ugye állami pénzen semmi ilyet nem tudtunk finanszírozni nekik.

És nézd meg, gyönyörű egészséges gyermekeik vannak. Pedig egy anyaotthonban 6-8 anya van babájával. Tehát egy himlő végigfertőz mindenkit. És nem. Semmi ilyen nem volt nálunk. Életképesebbek lennének?
Csuppancs: oh, így a 16 év hát nem csodálom a szülői reakciót, én is leüvölteném a lány haját
Bellereni: hát ezt a rövid zsinórt, amin a férjed tartod az eddigi szavaidból is sejtettem.
Boruska: asszem mi vagyunk egy korosztály. És a pálmát Csipike viszi a korban.
Mi is a fontolva haladók közé tartozunk. 14 évesen első nagy tiniszerelem, minden ami ilyenkor kell, aztán nagyon- nagyon csúnyán dobott.

Én meg nyalogattam sebeim.

Aztán 26 évesen újra elém sodorta az élet.

Bosszút esküdtem: édesgetem, édesgetem, és ha már nagyon oda van akkor kirúgom. Aztán változtattam a stratégián: a legnagyobb bosszú: életfogytig börtön.

Így hozzá mentem most 2009 június 20-án.

Most szaporítom a kínzóeszközök számát: jön a trónörökös.

Ennél édesebb bosszú nincs is. A bosszú számát minimum 1+3-ra kívánom növelni a közeljövőben.