Sziasztok!
Enyém lányom jól van

már pörög ezerrel

Olyan hangosan sikítozik

meg dumál

Amikor este éreztem,hogy mintha lenne valami, megmértem, levonva 37,1 utána meg már semmi.Mostmár remélem,nem is lesz.Viszont tegnap majdnem szívbajt kaptunk, délutáni alvásból keserves sírással ébredt, férjem fölvette,próbálta nyugtatni, és egyszercsak észrevettem,hogy az egyik lába teljesen le van lilulva

Letettük az ágyra és elmúlt

Nem tudom,hogy elszorítódott,vagy mi, pedig nem fogta erősen tuti,meg nem is sírt,hogy fájna,de nagyon ijesztő volt.Szerinteme gyébként azt az oltást rossz helyre kapta

egészen a combja elején van, abszolút nem oldalt.Ez normális???Aztán még sírt,ha nem jól fogtuk meg,szerintem fájt neki
De sem éjszaka,sem azóta nincs gond
Rszg!
Bátor vagy!Én 2007-ben kezdtem el az angolt(úgy,hogy emelt szintű érettségit kellett tennem az új rendszer miatt,tök vicces volt)de feladtam

Igaz,az 5 év lett volna és brutál kemény,de egyszerűen kész voltam,hogy ahhoz képest,hogy levelező,alig akadt olyan hétvége,amikor nem kellett menni

a sulis 4 napom ugye full betáblázva, hétközben levegőt venni sem volt időm,hétvégék meg erről szóltak,és akkor még hol van a tanulás, nagyon sokat kellett volna.És 130km-re kellett járnom, átszállással, talán ez volt a legrosszabb az egészben.Na meg az,hogy ilyen egy hülye rendszert,hogy nyelvtanár vagyok, akarok egy másik nyelvszakot,és full nulláról kell kezdenem mindent!

Még a pedagógiához-pszichológiához kapcsolódó tárgyakat sem fogadták volna el

Szerintem ez durva.
Az is igaz,hogy akkor derült ki a pco-m is, orvoshoz járás, szóval olyan 2,5 hónap után feladtam.Szerettem volna, de ilyen áron nem.Gyakorlatilag alig láttam a családomat

én így nem tudok élni,úgy voltam,hogy akkor inkább napközizek,pedig ugye inkább tanítanék,de csak az egyik szakomat tudom, az meg kevés
Aztán tavaly támadt egy olyan ötletünk,hogy tanítóképzőben csinálom meg azt a kiegészítő képzést,amit ugye nekik is kell,hogy hatodikig taníthassanak(most nem jut eszembe a pontos neve),az is több a semminél, és ott viszont mindent elfogadtak volna,alig kellett volna bejárnom, közelebb is lett volna valamivel,de közbejött Lara,és nem akartam elkezdeni,meg pénz se nagyon lett volna így rá, merthogy az iskola egy fillérrel sem támogatott volna.
Szóval én így jártam, és egyelőre nem bántam meg,és azóta sincs sok kedvem tanulni

Én sokkal inkább vágyom arra,hogy legyen egy csomó

gyerekem, és csak velük foglalkozzam, de sajnos ez sem kivitelezhető a mai világban
Vica!
Nagyon jók a képek!Gyönyörű gyerekeid vannak!
Katka!
Sajnálom a nehézségeket, de legalább beszélgettek!Ez nagyon jó!Mindig eszembe jutsz, amikor magamat sajnáltatom(szigorúan magamban)hogy milyen nehéz más gyerekét nevelni

Én még ne szóljak egy szót sem.