Sziasztok!
Kicsit el vagyok maradva, csütörtökön írtam utoljára, azóta jó sok minden szóba került. Mi hétvégén ottalvós vidéki lagziban voltunk, szerencsére nincsenek gyomorpanaszaink, remélem mi nem szedtünk össze valamit. Nekem is mindenki el volt ájulva, hogy ahhoz képest, hogy kicsit több mint négy hónapos vagyok, milyen nagy a hasam. De én nem bánom, mostmár élvezem, mert nem az a jóllakott, meghízott állapot ez már, hanem az igazi gömbölyödés
Én is nagyon sokat érzem mozogni a babámat, mondjuk ez Marcival is így volt, a 16. héttől kezdve rendszeresen éreztem. Néha már akkorákat rúg, hogy csak lesek. És már Levinek is meg tudtam mutatni végre, tök jó érzés volt.
A munkás, kajajegyes témához nem tudok hozzászólni, viszont a császárhoz igen.
Lányok! Az én véleményem az, hogy a szülésre csakúgy mint a várandóságra úgy kell gondolni, hogy mind mind annak a folyamatnak a része, hogy egy csodálatos, új élethez járultok hozzá, amivel együtt jár a terhesség összes nyüge - baja és a szüléssel járó összes kellemetlenség is. Megismételhetetlen és szinte egyszeri folyamat, ami sajnos nem is adatik meg mindenkinek. Én nem szülhettem, nem is vajúdtam egy percet sem, azt sem tudom milyen az, de amikor mondták, hogy akkor most kiveszik a babámat igazából nekem mindegy volt, csakhogy megszülessen végre és egészséges legyen. Engem előtte riogattak a császárral, meg az azzal járó összes történéssel, de sztem egyáltalán nem volt olyan vészes. A katéterezés és a gerincérzéstelenítés alatt is mind arra gondoltam, hogy mindjárt kint lesz, de jó. A feketeleves ott kezdődik, ahol a természetes szülés véget ér, a szülés után néhány órával, amikor a fájdalomcsillapító kezd kimenni. Nem mondom, hogy kellemes, mert nem az, nagy gáz esetén kell kérni fájdalomcsillapítót és tényleg asszem a Kima írta, ha nem hagyod el magad és a gyerekre meg a szoptatásra koncentrálsz, akkor pikk pakk jobban leszel. Nekem 1 hétig fájt eléggé a sebem, és csak 1 hétig véreztem, de azt is éppen hogy csak és szülés után egy héttel ablakot pucoltam (húsvét jött).
A tejem hamarabb belövelt mint másnak, emiatt meg a széklet miatt a kórházból is hamarabb engedtek haza, mint ahogy császárosokat szokás és a gyerekemmel sem érzem, hogy ettől szegényebb lenne a kapcsolatom.
Ettől függetlenül nagyon nagyon szeretnék másodszorra én is vajúdni és szülni.

Mert azért a csalódottság, hogy nem élhettem át ezt a fantasztikus élményt, azért bennem volt és van a mai napig is. De azt is tudom, hogy az a legfontosabb, hogy problémamentesen szülessen és ha ennek újból császár az ára, hát legyen. Van azért annak is előnye (férjurak sokat tudnának erről mesélni

)
Bocs, hogy kisregényt írtam, de ez valahogy kikívánkozott belőlem.
