Társalgó főoldal » Anyaságról » Kettő, vagy három?

Azt szokták mondani, hogy az már mindegy, hogy kettő, vagy három gyerek van egy családban. Tényleg mindegy? Mármint időben, anyagilag, türelemmel, stb. Szóljatok hozzá, ha érdekel valakit.

Szia, Bucska!

Az én véleményem az, hogy kettő gyerek jó. Három is, de az a legnehezebb. Valaki mindig egyedül marad a harcokban, rendszerint a középső, de nem mindig. Három után már csak könnyebb - lelkileg. Nagyon jól eljátszanak, legalábbis a mieink. A zajszint egyértelműen magasabb, többe kerülnek, de nekünk nagyon vidám családunk van, nagyon örülök, hogy 4 kisgyerek aranyozza be az életünket.

Ha viszont választanom kéne 2 vagy 3 között, én 2-t választanék.

Virág

Engem ne kérdezzetek, most várom a 3-at , így egyértelmű a válaszom .
Virágom,
igen, sokan mondják, h ahol 3 van, ott az egyik biztos "geyedül marad" a "harcokban ". De ez megeshet/megesik 4 esetén is, nem?

Én a kettőre szavazok. Két kezem van, így kettőt még meg tudok fogni, ha kell, aztán az egyik kezemmel a babakocsit, a másikkal a biciklit fel tudom emelni a járdára, stb. De 3 felé már nem tudnék-igaz nem is akarok figyelni. Meg aztán, ha apa is otthon van, akkor egyiket ő öltözteti, eteti, fürdeti, akármi, a másikat én. De, ha 3. is van, akkor tuti, hogy valaki mindig kimarad, lemarad, stb.
Van, aki 4-5 gyerekkel is elboldogul, van, akit 1 is kikészít. Az ember alkalmazkodik a helyzetéhez, ill. megtanulja megszervezni a dolgokat, ha kell.

Szóval kell a két kéz, ha mind a kettő kicsi. De ha az egyik 6, a középső 2, amikor a baba születik, akkor talán nincs olyan nagy gáz. Legalábbis remélem, mert én így szeretném. Egyébként meg két azonos nemű gyerek mellett az ember megpróbálkozik a harmadikkal, hátha sikerül.

Ez is egyénfüggő. Nekem 2 lányom van, és, ha úgy alakulna, akkor a 3.-at is lánynak szeretném. De NEKÜNK úgy legjobb, ha egyik sem.

Nekünk két fiunk volt, és úgy éreztük, belefér még egy harmadik, meg hátha lány, stb. De én azt mondtam, inkább 4, mert sok 3 gyerekest ismerek, ahol kiüt a "középső gyerek szindróma", főként, ha azonos neműek, és viszonylag egyenletes a korkülönbség. Aztán abban maradtunk, a 3. után majd meglátjuk...... Aztán az első ultrahangnál kiderült, hogy a kérdésen nem kell tovább agyalnunk, mert jönnek az ikrek! Jó mi? Szóval így lettünk mi 4 gyerekes család, de nekem tetszik, bár én is testi hibás anyuka vagyok, és csak két kezem van, s ez valóban kevésnek bizonyul olykor- olykor, sőt legjobb lenne néha osztódással szaporodni, lenne belőlem több, egy takarítana, főzne, stb, egy szoptatna, babázna, egy a nagyokkal menne állatkertbe, egy meg befejezné a doktorimat. Na, felébredtem, ez itt a való világ.. Befejezem, mert csak hülyeségeket írok: Claire

Lehet, hogy hülye kérdés, de mi az a középső gyerek szindróma? Nekem még csak kettő van.

Claire!
"egy szoptatna, babázna, egy a nagyokkal menne állatkertbe, " - ezt hogy oldod meg? Most a kicsivel sétálok az előtérben, amíg a nagy bábelőadást néz. De hárommal mit fogok csinálni?

Egyébként nálatok egy szobában alszanak? Nálunk egyelőre együtt van a két lány, de van két gyerekszoba. Ha azonban 3.-ra fiú lenne, azt hova tegyem?

Sziasztok!
Nekem hasonlo a problemam, csak 3 vagy 4 a kerdes, es pont a kozepsogyerek szindroma miatt. Igazabol nem tudom en sem mit jelent, de ha a kirekesztest, akkor a 4 is ki ud egyet rekeszteni.
Moni

Nekem már megvan a 4. Sokkal jobb! (Magam is 3 gyerekes családban nőttem fel, azt is szerettem, de ez most fokozódott, mióta négyen vannak!)
Nekem is hiányzik néha a több kéz, de ez igen ritka. Viszont annnyira jó a több öröm, mosoly, egyebek. Én most az ötödikért rimánkodok.
(Ritkultak már a kirekesztések, de a kicsi még nagyon kicsi a többihez képest, remélem még mindig javul a helyzet)

Még mindig azt kérdezem, mi az a "középső gyerek" szindróma?
Egyébként szerintem a két gyerekhez is kevés időnként a két kéz, szóval ez férj, egyéb segítség kérdése is. Én elboldogulok a kettővel, igaz, hogy úgy diavetítek, hogy közben szoptatok, és magamra semmi időm nem marad, de nem bánom.
A kirekesztésről meg semmit nem tudok (nekem nincs tesóm és a férjemnek se), csak azt gondolom, az se lehet sokkal rosszabb, amikor a kettő veszekszik egymással. Nem?

No nézd már, az öreg rókák rendre befutottak.

Én vagyok az, aki meg nem tudja, milyen kettővel. Nálunk a 3 között nem volt középső, igy nem tudhatom, mi a középső gyerek szindróma, de hiába lettek azóta 4-en a 3 nagy úgyis együtt marad 3-nak. Azaz legtöbbet a koreloszlás számit. Nővérem 3-ja is 2+1 marad, a kicsi sokkal kisebb a nagyoknál, igy azok kettőnek maradnak. A kicsi meg egynek,az se jó (ettől tartok én is nálunk). Mindenesetre nálunk a 3nál volt sok vita, van sok vita. Nem tudom,nálunk a kisebb fiam bármelyik másikkal el van-volt, lányom és nagyfiam viszont nincs el egymással (egyszer direkt kettesben hagytam nyaralni itthon őket, külön-külön elvonultak olvasni, napokon át). Talán annyiban jobb a 3, hogy van esély, ha kettő nagyon nem jön ki egymással, még mindig ott van a harmadik. Mi ketten voltunk tesók, nem bántam volna, ha lett volna egy kistesóm is, nővéremmel egy idő után nagyon nem jöttem ki.

Ildi

Bucska,
A középső gyerek szindrómának azt nevezzük, hogy a nagy és a kicsi összefog a középső ellen.

Moni,
igaz, hogy 3 is tud kirekeszteni egyet, de ez nálunk nagyon-nagyon ritkán fordul elő. Általában van szövetséges.

PIldi,
Mekkora is most a két nagy?

Virág

PIldi,
egy 5. Ancsinak?

Szerintem ez a kirekesztosdi inkabb korban kozelebb aloknal alakulhat ki. Nalunk ha minden ugy alakul ahogy szeretnem, akkor a kicsi es a nagy kozott 10 ev lesz, es igy nem hiszem, hogy szovetsegre lepnenek a kozepso ellen, aki korban pont ugyanannyval lesz tobb a kicsinel, mint amennyivel kevesebb a nagynal. Szerintem a testverek egymassal valo viselkedese, es kapcsolata nagyban fugg a szuloktol is.

Moni

Tudjátok, ez fura, és tényleg nagyon sok mindentől függ.
A sógoroméknál három fiú van, a nagyobb meg a középső között hat év van, a legkisebb meg alig másfél évvel fiatalabb a középsőnél - és a középső néha úgy ki van rekesztve, mint a huzat Szerintem egyébként náluk ennek az az oka, hogy a középső fiú egészen más természetű, mint a másik kettő, akik eléggé hasonlítanak egymásra - és az apjukra. Szóval ettől is függhet a dolog...
Üdv
Kriszi

Sziasztok!

Virág:negyediket illetve másodikat végezték, nálam is, nővéremnél is, neki a kicsi 3,5 év, ANcsi meg 14 hó.
Rjuli:na igen Tulképpen nem mondhatnám azt, hogy elegem van a babázásból.... de egyelőre az észérvek sokkal erősebbek.

Ildi

A "középső gyerek szindróma" az én kifejezésem, de egy, a pszichológusok által vizsgált és észlelt jelenség: 3 ból egy természetesen "a nagy", egy "a kicsi", a középsőnek pedig nincsen kitüntetett státusza a családban, így többnyire semmilyen kitüntetett elbánásban nem részesül. ( Pl. a kicsi a legféltettebb, legtámogatottabb, sokszor még felnőtt lorában is, a nagytól fogadják el leginkább önállósági törekvéseit, őt kezelik leginkább felnőttként, felnőzz korban partnerként, a középső meg se-se). Általábam hol a nagyokhoz, hol a kicsikhez számít, aminek persze van jó és rossz oldala is. Mindenesetre gyakran van egy kicsit a háttérbe szorítva, sokszor ő lóg ki a sorból, s egyes családokbam kimondottan fekete bárány szerepet kap. Persze sok múlik a szülőkön, akik többnyire nem tudatosan hozzák létre ezt a helyzetet, sőt annyira nem szándékos, hogy ha kívülállóként rámutatsz erre, akkor sem ismerik el és fel. Természetesen sok múlik a nem- és kor beli eloszláson, az minél homogénebb, annál látványosabb ált. a dolog. Ez persze a nagy tendencia, ahány család, annyi megnyilvánulás. Szerintem csak az a lényeg, hogy aki 3 gyereket vállal, tudja, hogy van ilyen, és próbáljon meg odafigyelni az egyenlő (fontos, nem egyforma!) bánásmódra. Nyilván akkor is, ha nem a középső lóg ki, hanem rendszeresen ugyanazt az egyet rkirekeszti a másik kettő, de azt hiszem ez picit más probléma is. Remélem így érthető volt, és nem túl hosszú! C

sziasztok!
Érdekes amiket írtatok.Nekem három lányom van.Pont 1.5 évente jöttek.Akkor nagyon nehéz volt,főleg,hogy egyedűl maradtam a legkisebb 4.hónapjától.A férjemmel most várjuk a közös babát,ez kisfiú lesz.Amikor még kicsik voltak én is féltem,hogy de rossz lesz a középsőnek..Nos ez nálunk nem jött be.A kishölgy messze a legjobb tulajdonságokkal rendelkezik a három közül.Ráadásul bitang okos is.Egy évvel elöbb ment pl. iskolába.Most lesz ő 8 éves.A másodikat fejezte be..Ő a villámhárító a többieknek.A kicsivel olyanok,mintha ikrek lennének,pl.ha a kicsi nem tud aludni,szól a középsőnek és az azonnal lemegy hozzá és összebújva elalszanak.Tehát nálunk szerencsére nem jelentkezett az,hogy a középsőnek rossz lenne.
Most meg ,mind a három nagyon várja a kisöcsit.Csak én pánikolok kicsit,mert,hát ugye lányos anyuka vagyok..Még nehéz elképzelnem,milyen is lesz egy kisfiúval..
üdv Ibolya

Bocs, úgy tűnik, ma enyém a pálya!
Bucska! Hogy oldom meg? Sajna nekem is csak két kezem van , és már a második is többet hallotta azt a szót, hogy "mindjárt" mint az első, most az ikrekről nemm is szólva. Persze meg van ennek az előnye is, mert a türelem és az lakalmazkodó készség nem hátrány. De azért nyilván próbálom mindegyiknek az igényeit figyelembe venni. Nekem a két nagy között csak 2 év van, most már elég jól összenőttek ahhoz, hohy sokszok ua. a program mehet nekik (zeneovi, úszás, múzeum, gyerekkoncert, stb. ). Ezen kívül én nagyon jó helyzetben vagyok, mert a családom sokat segít. Hétvégén persze az apjuk, de munkaidőben vannak nagyszülők, rokonok és üzletfelek (mint Nyuszinak!). És persze már most egy állandó szervezés az életem, mi lesz, ha nagyobbak lesznek! Ja! És én is remekül tudok szoptatás közben mesélni,diát vetíteni, telefonon ügyintézni, internetezni, babakocsit tologatva bicikliztetni, labdázni, hintáztatni. És ezzel együtt kevés vagyok sokszor a feladathoz. Próbálom a gyerekeket is bevonni, főzés, rendrakás, kicsik szórakoztatása, stb. Tudom, hogy sokaknak nincsenek, legalábbis "kéznél" a nagyszülők, de érdemes összefogni környékbeli anyukákkal, sőt, rengeteg nagymama korú nő van, akinek nincs unokája, és szívesen lenne pótnagyi, és fiatal, még gyerektelen lány, aki szívesen babázna! Tudod, egy ikreseknek szóló könyvben azt olvastam ,hogy egy ikres anyuka semmilyen felajánlott segítséget ne utasítson vissza, és bár én olyan "kis önálló" típus vagyok, mostanában igíekszem ezt az ajánlást szemelőtt tartani! Bocs, ha túl hosszú voltam,épp csak egyet szoptatok, kihasználtam az alkalmat! C

Sziasztok!

Örölök, hogy rátaláltam erre a beszélgetésre. Pont most kezdtem gondolkodni. Nálunk a középső most lett kettő. Egyik nap éppen azt néztem micsoda nagy fiú lett hirtelen, vagy csak nem vettem észre a sok "dolog" közepette. A nagy, aki szeptemberben lesz 4 az óviban valami nagy gondba keveredett. Pont az utolsó héten nem akart bemenni. A kicsi, aki történetesen lány lett és jelenleg 9 hónapos az első fogaival küzd. A középső áldott jó gyerek. Ahogy meg van írva eszik, alszik, a hisztit is kinőtte. Vele nincs gond. Csak észrevétlenül felnő. De én most próbálok valami okosat kigondolni. Remélem sikerülni fog. Ez a három év, három gyerek amúgy jó. Bár nekem is csak két kezem van megoldjuk mindig a dolgot, de a segítségnek mindig örülök. A legjobban azokat a tanácsokat szeretem, amelyeket a hasonló cipőben járok adnak. Remélem itt még találok ilyet és esetleg segíthetek én is.

Andi

Claire!
Köszi a tippeket a programegyeztetésre vonatkozóan és persze köszi, hogy felvilágosítottatok a középső gyerek szindrómával kapcsolatban. Azt tippelném, mivel az első kettő lány, hogy ha a harmadik fiú lenne, akkor inkább őt rekesztenék ki a lányok. De majd kiderül, ha rászánjuk magunkat...
Más. Sok segítséggel könnyebben megoldhatók a dolgok, de itt jön a másik problémám. Nekem csak az egy szál anyósom jöhet szóba, mint segítség, ő is csak ritkán. A gyerekeim ezért nagyon ragaszkodnak hozzám, főleg a nagy, mert a pici még csak pár hónapos, de valószínűleg vele is így lesz majd. Csak én mesélek, én fürdetek, én etetek, én látom el őket és én viszem mindkettőt mindenhova. A férjem itthon és a gyerekek körül szinte semmit sem csinál. A nagyobbikkal már szívesen eljátszik, ha éppen ráér, mert az már értelmes. A kicsit meg mondjuk elringatja, mert ő meg olyan bűbájos, mosolygós kisbaba. De szóval rá nemigen számíthatok. Nem is hiszem, hogy megváltozna, meg nem is törekszem rá, mert köztünk ez a megállapodás. Így belevágni a harmadikba egyelőre nagyon bátor vállalkozásnak tűnik, és ha az eszemre hallgatok, akkor nem is vállalom, de mégis, úgy szeretném...
Különben ezzel kapcsolatban van még egy gondom. Nem szívesen bízom a gyerekeket másra. Nem féltésből. Lehet, hogy irigy vagyok, vagy féltékeny, de én szeretném bilire szoktatni, én szeretném látni, mikor elindul, vagy először le tudja írni a nevét. Ti nem éreztek ilyesmit, csak én vagyok ilyen lökött?

Bucska!
Nekem is hasonloak az erzeseim, es nalunk is hasonlo a felallas ferj ugyben. En ezert nem merem /mertem bevallalni a kis korkulonbseget, mert tudom, hogy csakis kizarolag egymagamara szamithatok a gyerekek korul mindenben. Hiaba van itthon a ferjem, hiaba erne ra, de o nem evzsi ezsre a gyerekek koruli dolgokat, es allandoan megkerni nekem nem megy. Nem szeretnem ugraltatni, mert tudom, ha v.mit en nem csinalok meg magamtol, es o szol nekem sem esik jo. Nekem ez az 5 ev korkulonbseg bevallt, eddig nagyon jol kijonnek, es mar most varjak a kistesot (3 es 8 evesek lesznel, ha meg nem irtam volna). De most meg nem mernek belevagni, nem erzem eleg onallonak meg ahhoz a kicsit. Igazabol a ferjem is ezert nem partolja azt a dolgot, hogy most jojjon a 3., mert tduja, hogy Viki meg sok torodest igenyelne, es fel, hogy akkor akarva akaratlan ra is tobb harulna. Szoval szerintem nyugodtan merd majd par ev mulva vallani iylen adottsag mellett is a 3.-t, ha szived melyen benned van. En nem hagynam ki a helyedben, mint ahogyan ne is fogom majd, legalabbis remelem osszejon.
Moni

Bucska! Moni! Szerintem minden normákis anya egy kicsit ilyen "önző vagy féltékeny", én is. Meg is csinálok mindent, amit bírok . Viszont szerintem nem baj, ha több emberhez is kötődnek, ha nem is annyira, mint hozzád. Persze én szerencsés helyzetben vagyok, mert közel vannak a nagyszülők, tehát az, hogy a nagymami foglalkozik vele, az nem jelenti azt, hogy én ebből kimaradok. Pl. most. mióta megvannak az ikrek, anyám majdnem mindennap nálunk van, és azt segít, amit éppen kell, háztartás, kicsik, nagyok, ahogy jön. És ez szuper, még akkor is, ha természetesen nem csinál mindent az én számíze szerint. Meg van itt egy máasik szempont is : amikor objektíve képtelenség, hogy pl. Te vidd külön programra a nagyot, akkor sokkal jobban jár, ha elviszi vki, aki nem az anyja, de szereti, ismeri, mint ha otthon eszi az agyadat, te meg nem érsz rá. Az enyéim így jártak a terhességem utolsó harmadában minden programra, ústás, zeneovi, stb, és szerinte jobban jártak, mint ha itthon ücsörögtek volna velem. Mondjuk nekem használható a párom, persze csak részlegesen. Köztünk sosem volt megállapodás, hogy ki mennyit vállal a gyerekekből. mikor az első megszületett, szinte mindent én csináltam, és nem is vártam el, hogy ne így legyen. Aztán szépen kezdett egyre többet csinálni, mikor a második született, adta magát a helyzet, sokat vitte a nagyfiút ide-oda. Most általában a két naggyal csinálta/csinálja uezt, mivel 8-9 hónapos iker terhesen, illetve 2 újszülöttel elég nehéz elszabadulni. Nem mondom, hogy minden ideálisan megy nálunk, de én jónak tartom, hogy nem én vagyok az egyetlen az életükben, bár anya akkor is csak egy van! És még egy gondolat: van, hogy a szükség hozza úgy, hogy ne én legyek velük fontos pillanatokban! Most pl, a 3,5 évesemnek ki kell venni az orrmanduláját. Vki bent maradhat vele. Én nyilván nem tudok, mert a két aprónak enni kell. Szerintem jobban jár, ha Apa vagy Mami ott van vele, mintha senki. (Persze ez nem jó érzés nekem, de ez van.) Bocs, helyzet van, megyek:C

Claire!
Ez rémes lehet, komolyan nem irigyellek. Ezek azok a döntések, amiket a legnehezebb meghozni. Én még szerencsére nem kerültem ilyen helyzetbe, igaz, még csak ketten vannak. Tudom, hogy az emberi teljesítőképességnek van határa és kezem is csak kettő van, de én nagyon önző módon mind a kettőt teljesen én szeretném ellátni, foglalkoztatni. És tudod mi az érdekes? Hogy apára kicsit sem vagyok féltékeny. Ha ő megy a nagyobbal valahova, vagy itthon maradnak és én a kicsivel megyek, soha nincs bennem rossz érzés. Sőt! Örülök, hogy jól érzik magukat együtt. Már az is felmerült bennem, hogy lehet, hogy csak az anyósomra nem hagyom őket szívesen.

Bucska! Én akkor sem bántam, ha mással jól érzi magát, meg jó programon van, amikor ketten voltak. Persze az a más nem lehet akárki. Pl. sosem volt bébiszitterünk, és remélem nem is lesz, ha van rá rokoni megoldás, nem jártak bölcsibe, mert 3 éves korig az anyjuk mellett a helyük, stb. De pl. az Anyámmal elszoktak menni külön -külön "kalandra", pl. a nagy vele jár Kakaó koncertre, ez az ő programjuk, és én nem vagyok féltékeny az anyámra.(Biztos az is hozzájárul, hogy kis koromban mi együtt laktunk anyai nagymamámmal, amíg nem kaptunk lakást, és amikor Anyámnak vissza kellett menni dolgozni, akkor nap közben a nagymamám nevelt.) Vagy elmegy sétálni az Apósommal. Én örülök, hogy ilyen teljes családban nőhet fel, nagyszülőkkel, akikből nekünk csak korlátozottan jutott, És minden embertől mást kap, más kapcsolat, ami javítja a kapcsolatteremtő készségét, és az alkalmazkodó készségét. Ahhoz, hogy ne legyek féltékeny, nyilván az is kell, hogy azt az embert én is kedveljem, de nem tölthetem be kizárólag én a gyerekem életét, és ahogy nő, egyre inkább így lesz. Ez a leváláshoz hozzá tartozik.
Nem tudom, mennyit foglalkozol pszichológiával, de a gyerekek kötődése elég jól vizsgálható olyankor, amikor az anyja ott hagyja vhol. Abból, hogy mennyire találja ott fel magát, jól lehet következtetni az anya-gyerek kapcsolat stabilitására, a kötődés erősségére, és milyenségére! A tieid milyen korúak? Bölcsi? Ovi?Mit tapasztalsz, milyenek, ha idegen viszonyok közé kerülnek? Persze minden gyerek más egyéniség, én is látom a két nagy reakcióiban a különbségeket, de azért árulkodóak ezek a szituációk, kicsit talán tükröt is tartanak nekünk .Nem? Szia, vigyázz rájuk! C

Claire!
A nagyobbik már ovis, de csak délelőttre jár be, most volt kiscsoportos, ebédre, aludni hazahozom. A kicsi 4 hónapos, így neki én egyet jelentek az élelemforrással, tőlem jön a tejci, tehát én vagyok az "isten". A nagy az oviban szívesen ottmarad, vagy játszóházban, de ha megyünk valahova, azt csak velem lehet. Érdekes volt, amíg szültem, próbált neki mesélni este a férjem, meg az anyósom is. Egyikőjüktől sem fogadta el a mesét, még a férjem mesélhetett neki, de csak fejből, a kicsi koráról, könyvből meséket nem, azt csak nekem lehetett. Bölcsibe nem járt, a szülésen kívül még sosem hagytam magára, illetve másra. Ha elmentünk is apával valahova, azt csak azután, hogy ő lefeküdt. Egyébként szerintem azért ez a nagy kötődés bennem, mert az én anyukám sajnos nem ilyen volt. Neki mindig fontosabb volt a munkája, az iskolái, a karrierje, mint én, arra sosem volt ideje, hogy velem beszélgessen. Szerintem tudatalatt pont azt akarom elkerülni, hogy olyan legyek, mint ő. Talán, ha lenne egy harmadik gyerkőcöm is, másképp érnék rá és kénytelen lennék egy kicsit szabadabban engedni a nagyot, mert neki talán az jobb lenne. Nem tudom...
Bucska

Bucska! Biztos sokat számít a saját gyerekkorunk! az én anyám dolgozott, és nem volt mindig velünk, de azért mi voltunk (vagyunk) a legfontosabbak, és amit együtt töltöttünk, az "minőségi" volt, nem csak össze voltunk zárva egy lakásba, aztán mindenki elvolt. Nálunk minden hétvégén családi program volt, kirándulás, múzeum, perzse oda Apám is jött, héközben ő elég későn járt haza, inkább Anyám pesztrált minket, de sok mindent csináltunk együtt, és rengeteg dologra megtanított közben. De aztán megnőttünk, és egyre több külön programunk lett. Talán a kapcsolat minőségét mutatja, hogy mi még kamaszként is szívesen mentünk családi nyaralásra, több napos túrákra, sőt, volt, hogy a barátunkat is vittük. De Apámmal is voltam eleget, sőt egy időben rengeteget, mert ő volt az edzőm is !
Szerintem az normális, hogy egy 4 hónaposnak te vagy a minden, de azért arra csak nem vagy féltékeny, amikor a nagytesóra mosolyog (néha előbb mint rád), és majd meglátod, mindenben őt fogja majmolni!
Szerintem az, hogy akkor hogy viselkedik, amikor szülni vagy, az nem mérv adó, mert azt ő is érzi, hohy az egy extra alkalom. Kiscsoportban egy fél évig én is hazahoztam, én ebéd után, de aztán elég rossz lett ez a beosztás, mert mire hazaértünk, átesett a holtponton, és nehezen, későn aludt el, így azóta bent alszik. A kicsi, azaz a második ősztől megy oviba, de egylőre ő is fél napra.
Amikor a nagy ovis lett, azt értem meg neheten, hogy nem vagyunk olyan szabadok, mint előtte, már délelőtti programok, stb tekintetében. Te nem érezted így? C

Claire!
Szerencsés vagy, a családodat illetően mindenképpen, talán nem is tudod, milyen jó az, ha valakinek ilyen indíttatása van. Ez szerintem sokkal többet számít, mint hogy alátolnak egy lakást, vagy üzletet.
A két kicsim között már most nagy a barátság, a kicsi még szoptatás közben is a nagyra mosolyog, mert a nagynak olyankor mindig olvasok, vagy kártyázunk, dominózunk, társasozunk, szóval ott téblábol körülöttünk (kivéve a hajnali etetést). Jó nézni, ahogy szeretik egymást és már azt is sejtem, hogy "szövetkezni" fognak ellenem, persze a szó jó értelmében. Nagyon, nagyon szeretném, ha jó testvérek lennének (nekem sajnos nem volt testvérem).
Az ovival kapcsolatban: most nyári szünet van és élvezem, hogy a nagy állandóan itthon van. Megyünk ide-oda, nem kell a hétvégére várni. Nekem annyira nem volt nagy veszteség, hogy ő ovis lett, mert későn kel, tehát kb. 1/2 10 mire beérünk. 1-kor már jön haza. Hülyeséget írtam az előbb, mert ebédelni ő is ott szokott, utána jövünk haza. Én viszont azt a 2 és fél órát munkával töltöm, mivel én itthon dolgozom. A kicsi egyelőre elvan, nézelődik, meg alszik, úgyhogy nyugodtan tudok dolgozni. Most hogy szünet van és a nagy itthon lesz szeptemberig, éjszaka fogok dolgozni. Az azért elég fárasztó. Az ovival kapcsolatban inkább az a bajom, hogy annyi, de annyi hülyeséget felvett, nyilván más gyerekektől, hogy most nem győzöm lenevelni róla. A nagy egyébként imád szervezni, irányítani, nagyon szereti, ha ő mondhatja meg mindenkinek, hogy mit csináljon. Általában olyan barátai vannak, akik nem akaratosak, hagyják, hogy ő dirigáljon. Azt sejtem, hogy majd a kistesóval is ez lesz, amíg fel nem lázad a pici. A nagy már most rágja a fülem még egy tesóért, mert idézem: "akkor az egész bandát én irányítom majd". Hát, kicsit félek, mert ebből szinte biztos, hogy harc lesz. Nálatok a nagy nem uralkodik a többieken?

Bucska! Nálunk is eléggé főnök típus a nagy, saját állítása szerint miniszterelnök lesz, és ha a kicsinek más ötlete van, elég nehezen megy a megegyezés.(Már tervezi, hogy ő lest a főnök, ha a kicsik is "alattvalói korba kerülnek") Ezt próbálom tanítani nekik, csak a nagy szerint többnyire az a megegyezés, hogy úgy legyen, ahogy ő gondolja. Mindegy, ezt is meg kell tanulni, kompromisszumot kötni! Azért a kicsi sem nyámnyila, így vannak jó kis veszekedések, de amúgy szeretik egymást, és jól elvannak együtt. Ráadásul az unokatesók (hasonló korúak) egy részével is sokat vannak, ami sok örömet és sok alkalmazkodást jelent. Mellesleg nincs normális testvér kapcsolat veszekedés nélkül, mégis az egyik legfontosabb rokoni kapcsolat az ember életében. mi csak ketten vagyunk tesók a nővéremmel, és ő külföldön él, mégis jó, hogy van, és tudom, hogy számíthatok rá. szerencsére nyáron jönnek, lesz nagy, közös családi nyaralás! ( Ahol időnként most is jókat veszekszünk! haha)
Az oviból ő is rengeteg hülyeséget hoz haza sajnos, beszédben, viselkedésben, játékban egyaránt, főként, mióta bent alszik, és így a délutáni szabad játékokon is részt vesz. Mégis fontos szocializációs lépcsőnek tekintem az ovit, azért adtam be. Most ő is itthon van, mindig csak az évzáróig hordom, erre a nyári gyerek megörzősdire nem. Épp most jöttünk meg a Vadasparkból, egész jó a kicsik terepjárós babakocsija!
Ami a családot illeti, szerintem is többet ér, mint a fönt említett segítségek, és ezt naponta a bőrömön érzem is, bár anyagiakban is igyekszünk segíteni egymást, kinek hogy sikerül.
Mit dolgozol? Azért néha pihenj is, mert előbb utóbb megcsappannak az energiák, és olyankor a türelem is! Üdv:C

Claire!
Na szóval, megpróbálok sorba válaszolni, mindarra, amit írtál, lehet, hogy néha majd csapongónak tűnök, de bocs.
Én is azt gondolom, hogy a jó testvéri viszonynak része a veszekedés, mint ahogy vita, veszekedés nélküli házasság, szerelem sem létezik. Ami pedig a főnökség kérdését illeti, nincs azzal baj, ha letisztázódnak az erőviszonyok, mindig kell egy dominánsabbnak lennie, ettől még a másik is egyéniség.A gondom inkább az, hogy nem tudom még, mennyire kell beleszólnom, vagyis képviselnem a kicsi érdekeit a naggyal szemben. Azt nem szeretném, ha köztük az én beleszólásom miatt lenne neheztelés, de azt sem akarom, hogy nagykorukban, majd a kicsi azt vágja a fejemhez, hogy hagytam, hogy a nagy őt terrorizálja, attól lett ő ilyen nyámnyila. Az ovival kapcsolatban: az én nagyobbikam nagyon élvezi a foglalkozást, meseolvasást, de a közös, szabad játék nem igazán van ínyére. Többször is bántották és nem védte meg magát, én nem is akarom arra tanítani, hogy üssön vissza. Az egészséges védekezőösztön meg ezek szerint nem alakult ki benne. Mi ma Szilvásváradon voltunk, hát elég jó kis terep volt babakocsival. A nosztalgiavonaton ültünk és a gőzös jó nagyokat fütyült, a kicsi meg sikítva félt a kezemben, a nagy pedig sikítozott a gyönyörűségtől az ablakban. Elég fura helyzet volt.
A munkámról: keresztrejtvényeket készítek itthon, ami elég agyalós munka, most éppen két hét szabin vagyok, azért van ennyi időm internetezni.
Neked mekkorák a gyerekeid? És a nembeli leosztás? Egyébként mivel foglalkozol, ha éppen nem babázol? Hogy bírod az ikrekkel a másik kettő mellett? Szoptatod őket? Ha tolakodó volt egyik-másik kérdésem, nyugodtan felejts el válaszolni.
Üdv Bucska

Szaisztok!

Bucska! Claire!
bevallom oszinten, hogy en is csak anyosommal es aposommal szemben vagyok/voltam feltekenyen, de mar kezd elmulni ez az erzes. Igazabol Viki fele meg megvan, ot nem szivesen ahgyom rajuk, de Martin fele mar nincs. talan korral jar. Igaz nekunk 80 km-re lakik mindket nagyszulo, tehat nincs kire szamitani, mindent nekem, nekunk kell megoldani. Anyukamek idosek, tehat nem lehet ugraltatni minden szire-szora oket, anyosomek, meg dolgoznak. Szerencsem volt, amikor Martinnak ki kellett venni a garatmandulajat, mert anyosom munkanelkuli volt, Viki nekem meg szopizott, par honapos volt, es o fekudt be vele. reggel mentem Vikivel a korhazba, lent az aulaba voltam, telefon fel anyosomnak, o le Vikihez, en fel Martinhoz, majd mikor ehes lett Viki, akkor o csorgott ram, es csere. Nem volt konnyu, de megoldottuk.
Persze mindenkeppen jo, ha a kicsik mellett van segitseg, aki a nagyot viszi ide-oda. nalunk ez sajna nincs, mert ferjem sokat dolgozik, vagy egyutt mentunk, vagy sehogy. De inkabb mentunk, mint a kicsi miatt itthon csucsultunk volna.
Bucska!Melyik újságnak dolgozol? Hol találtad az otthoni munkat?
Moni

Moni!
Egy kiadónak dolgozom, 12 rejtvényújságot adnak ki és már 3 éve csinálom. (Állati poénok, Poénbazár, Sztárnaptár, stb.) Egyébként a Népszabadságban volt egy álláshirdetés otthoni munkára és jelentkeztem. 150 jelentkezőből sikerült elnyernem az állást, szóval szerintem ez már inkább csoda volt, mint szerencse.
A féltékenységgel kapcsolatban meg azt gondolom, hogy tényleg lehet abban valami, hogy az ember csak arra féltékeny a gyerekeivel kapcsolatban, akit nem igazán szívből szeret, vagy legalábbis van valami ellenérzése az illetővel szemben. Nem tudom, mit éreznék, ha élne az anyukám, vagy az apukám és rájuk bízhatnám a csemetéimet, sajnos nekünk összesen egy családtagunk van, a férjem anyukája. Ő meg többek között azzal játszotta el a bizalmamat, hogy nem mondta meg, ha gondja volt. Ha itthagytam a gyerekeket, amikor hazaértem, azt mondta, minden rendben volt. A nagy meg elmesélte, hogy a húga végig ordított. Nem hiszem, hogy szándékosan hazudott, vagy be akart csapni, inkább tartott tőlem, vagyis attól, hogy mit fogok szólni, ha megtudom, hogy sírt a kicsi. Meg gondolom kellemetlen volt neki beismerni a kudarcot. Szóval azóta nem szívesen hagyom itt vele a gyerekeket... Bármi baj lenne, ő egyedül akarná megoldani, én pedig ezt nagyon nem szeretném. Nincs az a különprogram, amit nem hagynék azonnal abba, ha a gyerkőcöknek szüksége volna rám.
Üdv Bucska

Sziasztok! Ami a gyerek hurcolást illeti, én is elég sokszor vittem, viszem őket együtt, a második gyerekenk már ez a sorsa, íyg sokszor előbb is kezs bele bizonyos tevékenységekbe. Pl. én a nagyot hordtam Tücsökzenére, ami 6 hótól-4 éves korig van. A kicsit még amúgy nem vittem volna, de 9 hónapos volt, tehát nem volt gond, és nagyon élvezte. Persze ügyelni kell arra, hohy szegény ne legyel örök kisérő, volt ismerősöm, ahol a 3 gyerekből a legkisebbnek abból állt a napja, hogy vitték a nyagyokat ide- oda, ő meg vagy a kocsiban ült, vagy várta a terem előtt, hogy a tesó végezzen. Ennél az sokkal jobb a kicsinek , ha nélkülem van , de pl. nagymamával, de ennél talán még a bölcsi, bébiszitter,stb is jobb, már ha ez a program mindennapos. Nem? Persze vannak kényszer helyzetek!
Bucska! Lehet, hohy az Anyósod csak azért mondta, hogy minden ok volt, hogy ne izgulj, ha kihúzod a lábadat otthonról, persze nem biztos, mert te ismered!
Ez a keresztrejtvényes dolog érdekesen hangzik, és Te találod ki az egészet, vagy mit kell vele csinálnod? És mihez kellett értened az állás elnyeréséhez? A gyerekek előtt is dolgoztál? mit?
Én egyébként tanár vagyok, biológia-földrajz szakos, és már úgy volt, hogy vissza megyek februártól, mert mindig hívnak, ge aztán jöttek az ikrek áprilisra. Szóval tulajdunképpen már 1998 ősze óta nem tanítok, azaz közben, amikor a kicsi már 2 éves elmúlt, akkor vittem vmennyi órát. szerettem volna 1/2 állást a saját helyemen, de csak ezt lehetett megoldani.
A gyerekeim a 5és fél, 3és fél évesek, az ikrek meg 10 hetesek. 3 fiú, az ikrek egyik tagja kislány! Szerencsére egyelőre csak szopiznak a kicsik, remélem továbbra is így lesz, a két nagy sokáig szopott. Hogy bírom az ikrekkel? Néha úgy érzem születési hibás vagyok, hogy csak két kezem van, de az anyukám sokat segít, és családom egyéb tagjaira sem lehet panaszom. Az én anyósomék még dolgoznak, viszont egy házban lakunk, így azért rájuk is lehet számítani, meg az egyik sógoromék is itt laknak, ahol van 3 hasonló korú gyerek, szóval a sógornőm sem a lábát lógatja, de azért be-be segítünk egymásnak: oviba vinni a nagyokat, vigyázni a kölykökre, míg a másik elszalad vhova, vagy megcsinál vmit, kint lenni a kertben a gyerekekkel, vásárolni, stb.
Az ikrek persze még teljesen hozzám vannak nőve, szerencsére nem csinálnak semmi mást,mint az egyes szülöttek, szép fejlett babák, tényleg csak az a nehézség, hogy mindent duplán kell. Most pl, alszanak, de ezt sem hangolják mindig össze, ami elég gáz, főként éjjel! Azt hiszem most muszáj aludnom, mielőtt felkelnek újra! Üdv: C
Majd a tsetvér és ovi kérdésről legközelebb, ha addig el nem felejtem, amit akartam!

Claire!
Csak rohamban írok neked egy választ, mert eldöntöttem, hogy ma korán lefekszem aludni és negyed 1 van. Mi az a Tücsökzene? És hol van ilyen?
A programokról: én úgy tervezem, hogy a kicsivel délelőtt azért tudok majd neki való programot csinálni, míg a nagy oviban van. Délután alszanak, szerencsére egyszerre , aztán ha viszem a nagyot úszni, vagy tornázni, oda eljöhet a kicsi is, ha akar, de ha nem, akkor inkább a férjem kérem meg, hogy vigyázzon majd rá. Úgy gondolom, amíg kölcsönösen elkísérik egymást egy-két helyre, szóval nem egyoldalú az áldozat, addig talán nem lesz gond, de egyelőre ez még nem probléma, hiszen a kicsi 4 hónapos.
Az anyósomról. Persze könnyen lehet, hogy az én megnyugtatásomra mondta, hogy minden rendben volt, mert amúgy nem rosszindulatú és nem is vagyunk rossz viszonyban, de valahogy ez nagyon hülyén jött ki és azóta bármit mond a gyerekekkel kapcsolatban, valahogy mindig szerét ejtem annak, hogy leellenőrizzem. Nagyon bizalmatlan vagyok, tudom, de hát senki sem tökéletes.
A munkámról: skandináv típusú rejtvényeket készítek. A poént és a rejtvény méretét megadják. A többi az én dolgom. Persze vannak számítógépes programok, meg értelmező kéziszótár, idegen szavak szótára, lexikonok, földrajzi atlasz, ezek a segítségek, de ezzel együtt is elég nehéz dolog, meg figyelni kell, gondolkodni, szóval gyerekezés közben nem lehet. Ezért dolgozom általában éjszaka, délután meg alszom a gyerekekkel.
Az ikrekkel kapcsolatban csak azért kérdeztem, hogy nehéz-e, mert én egyszerűen lehetetlennek érzem, hogy egyszerre két kisbabát is el tudjak látni. Persze, ha úgy adódott volna, valószínűleg elboldogultam volna a dologgal, de minden elismerésem neked. Egyébként császárral szülted őket? Velem még az a nagy gond, hogy nem elég, hogy mindent én akarok csinálni, de ráadásul még jól is. Tudom, hogy nem lehetek tökéletes anya, feleség, stb., de maximalista vagyok. Amikor a kicsit vártam, egy csomó könyvet elolvastam, hogy a nagyot jól tudjuk majd kezelni. Ügyet csinálok belőle, hogy legyen meleg vacsora, pedig semmi nem történne, ha mondjuk tejbegrízt enne a család, vagy zsíros kenyeret. Szóval én saját magam hajszolom, ami egy hülyeség, és most már kezdem érezni, hogy semmi értelme. Amikor a nagy kicsi volt és mászni kezdett, mindennap felmostam a lakást. Hát ezt most biztos nem fogom megcsinálni. Talán, ha lesz még egy gyerekünk, még kevésbé fogok a tökéletességre törekedni. Igazából ez a topic is azért indult, mert ebben a dologban még nem vagyok elég határozott. A férjem tulajdonképpen szerintem mindenre hajlandó, az is menne, hogy legyen még egy, meg azt is viselné, hogy nem lesz több. Bennem viszont van egy hülye vágy, hogy szeretnék egy kisfiút, mivel az első kettő lány lett. Ahhoz azonban még elég sok dolgot kell tanulnom, és több türelmet magamra erőltetnem. Nekem a nagy örökmozgó, állandóan jár a szája, néha már úgy érzem, nem lehet kibírni, persze ilyennek imádjuk. Na megyek, mert rengeteget írtam és ebből így nem lesz alvás. Üdv Bucska

A fene egye meg! Tegnap elég hosszan válaszoltam neked, de vhol eltűnt az éterben!Hova lesz ilyenkor?Most írhatom újra!
Tücsökzene: 1/2--4éves gyerekek+szülők együtt éneklése, mondókázása, stb, zenepedagógusi vezetéssel. Kapnak ritmus hangszereket, fél órás egy foglalkozás, az enyéim szerették. Mi a Marczibányira jártunk, de elég sok helyen van művházakban. Hol laksz?
Rejtvényt fejteni szeretek. Csinálni milyen? Nem lesz sablonos egy idő után? Szereted? Milyern rendszerben fizetik?
A maximalizmusodat teljesen értem, én is hasonló hajlamú vagyok, de igyekszem az ésszerü lenni, és engedni ebből. Próbálok egy fontossági sorrend szerint haladni, van amiből neem engedek, de a többit igyekszem normalizálni.
Az ikrek szerencsére normál úton születtek, nem volt velük semmi különös. csak az a nehéz, hogy ketten vannak, mert amúgy semmi extrát nem csinálnak, sőt. De ighyekszem megfelelni a kihívásoknak!Különben nekem is fura, néha még most is elcsodálkozom, hogy velünk ez megesett!
Ahhoz is tudok viszonyulni, hogy gondolkozol még egy fiúban is. Vár sok helyről nyomják. hogy nehogy már a gyerek neme számítson, de ha az embwer őszinte, akor tudja, hogy van, amikor számíyt, méh ha nem is a legfőbb szempont. mi a két fiú után lányt szerettünk volna, (pusztán a változatosság kedvéért), aztán kaptunk még egy ráadást is! De nem bánom: Most muszáj5 percre lefeküdnöm Üdv: C

Claire!
Már éppen keresni akartalak, hogy hova tűntél...
Ez a Tücsökzene nagyon tetszik, nálunk szerintem nincs a közelben ilyen, mert elég sok mindenben részt vettünk, ami itt van a kerületben, de ehhez hasonlót még nem hallottam. Egyébként a XVII. kerületben lakunk.
Rejtvényt csinálni elég érdekes, mondhatom, hogy szeretem, mert soha nem sablonos. Mindegyik más, mindig van valami, ami alaposan megtornáztatja az agyamat. Egy meghatározott mennyiséget kell megcsinálnom, én például 40-t csinálok 2 hét alatt. Kockára fizetik, de az értékelésbe beleszámít, hogy milyen a rejtvény. Nálunk például plusz pénz jár a hosszú, magyar szavakért, obszcén kifejezések esetén egyáltalán nem fizetnek és levonást kapunk a "zambiai folyóért, meg a örmény futónőért".
A gyerekek neméről csak annyit, hogy nekem talán az okozta a legnagyobb problémát, ahogy a terhességem alatt körbesajnáltak, hogy már megint lányod lesz, te szegény... Szóval nagyon szeretnék egy kisfiút, dacára annak, hogy a férjemnek tök mindegy.
Azt akartam még kérdezni, hogy te hogyan tudod lekötni a nagyobbik fiad energiáit? Az én lányom már egyszerűen nem tud mit kezdeni magával. Azt mondja, hogy jó itthon lenni, de szerintem unatkozik. Az oviban ugye megszervezik helyette, hogy mit játsszon... Itthon meg kínjában a bútorokra mászik, meg ilyesmi, pedig kertes házban lakunk és van csúzda, homokozó, hinta, gyűrű, légvár, szóval minden, ami csak lehet.
Most én is megyek aludni, mert a picinek jön a foga, és többször is felébred éjszaka, úgyhogy elég szakaszosan alszom.
Üdv Bucska

Szia Bucska! Ez a rejtvény csinálás nem is zűnik rossz munkának, meg tényleg muszáj az agyadat és az általános műveltségedet mozgatnod.
ez a fiú- lány kérdés egy hülyeség, engem emg azért szoktak sajnálni, hogy milyen nehéz lehet ennyi fiúval. Én csak azért szerettem volna, hogy legyen fiam is, lányom is, hogy kipróbálhassam mindkettőt, meg hogy ne legyen teljesen egyensúlytalan a család. Az én apám egyébként mindig lányokat akart, és be is jöttünk neki, de most a 6 unokájából 4 fiú és 2 lány, de ezeket is nagyon bírja.
Ami az energia lekötést illeti, nálunk is van kert, ott sokat vannak kint az unokatesókkal, meg elvisszük őket biciklizni, kirándulni, stb, de a nagy fiamban iszonyú sok most az energia! Nem volt ilyen izgága gyerek, de kb egy éve ez csak fokozódik. Beadtam úszós napközibe, járt egy hetet, most ittohn volt egy hetet, és jövő héten megy még egyet. Mivel nagyobbakkal van, ott nincs du. alvás, 2x vannak vízben egy nap, mennek játszótérre, meg számháborúzni, voltak kirándulni, így az nagyon jót tett neki. 4 körül hozzuk haza, 6 körül még ki kell vinni biciklizni, szóval el tudod képzelni. Sokszor szerintem azért nem játszik egy csomó olyan játékot, amit régen szeretett, mert nincs türelme most hozzá, állandóan mozoghatnékja van! mi is tervezünk kert átalakítást, hogy több kimondottan nekik szóló hely és dolog legyen.
mit adsz a picinek a fogára? Az enyéimnek annak idején használt a homeopátiás golyócskából a chamomilla. Meg kenegettem dentinoxal, szerették nyalogatni, de hogy használt-e??? Jó lesz, amikor majd kettő növeszt nekem egyszerre fogat...
Na, elég a mának a maga baja. rohanok, eszem vmit , mert mindjárt reklemálnak a kicsik! C

Claire!
Szóval ez az úszótábor elég jól hangzik, mi is gondolkodtunk rajta. Nálunk is szerveznek egy hasonlót augusztusban a kerületi uszodában, és a nagyot lehet, hogy el kéne vinnem. A baj csak az, hogy az alsó korhatár 5 év, az enyém meg csak 4 és fél. Másrészt pont augusztusban megyünk nyaralni, szóval nem tudom, ráérnénk-e egyáltalán.
Ma esett az eső, meg rossz idő is volt, teljesen megkergült a nagy. Este már a bárpult tetejéről ugrált, még nézni sem bírtam. Az itthoni játékokat meg valószínűleg azért nem élvezi, mert egyedül semmi sem jó. Bár még a hinta, ami a legjobban bejön, mióta megtanulta magát lökni. Szóval néha az őrületbe kerget.
A picinek dentinoxal kenem a fogát, de szerintem nem sokat használ, csak ízlik neki. Az a homeopátiás szer használt? Már próbáltunk a nagynál immunerősítő homeopátiás szert, de nem tudom, hogy használt-e, mert ő egyébként sem beteg soha. Szerinted ezek tényleg jók, vagy csak placebo hatás, én már nem tudom, mit higgyek el és mit ne.
Letelt a szabadságom, úgyhogy megyek dolgozni. Hogy hívják a gyerkőcöket?
Üdv Bucska

Bucska! Röviden írok, és gyorsan elküldöm, mert ma harmadszor volt áramszünet, és a levelem is áldozatul esett. Vmi rossz a villanyóránál, az elmü ígérete szerint 1-2 héten belül kijönnek megnézni. jó mi?
Szóval tavaly még nem vették be az úszőtáborba, mert kicsi volt, igaz idén is ő a legkisebb, mert ez inkább sulisoknak van. Viszont mi bébi kora óta ebbe az usziba járunk, a tábor vezető bácsit is ismeri, ezért nem akartam máshova vinni, bár ott volt ovisoknak is. Szerencsére jól beilleszkedett, néhány nagyobbacska lány pásztorolta, jövő héten megy még egy körre!
Az őrületbe kergettetéssel abszolút tudok azonosulni. Időnként mintha visszafejlődnének , nem?
Szerintem használnak a homeopátiás kütyük, ha el vannak találva. Szerencsére nekünk a gyerekorvosunk is ért hozzá. Mi pont az ő javaslatára aloe lötyit adunk immunerősítőnek! Te mit adtál,echináceát? Fogzásra:chamomilla 9-15-ös, napi3-5x 5 golyó, pár csepp vízben feloldva, az enyémeknek használt!
Nevek: Ábel 5,5, Dávid 3,5 éves, Eszter és Ádám 12 hetesek! És a tieid?
Nyaralni mentek? Mikor? Hova? Tegnap a gyerekbarát szállásokat tanulmányoztam a www. gyerek.lap.hu -nÜdv. C

Szia Claire!
Az elmüről inkább semmit, jót nemigen tudok róluk írni. A múltkor a vihar után nem volt áramunk. A férjem itthon dolgozik, órákig nem tudott csinálni semmit, mert nem mentek a gépek. Mikor másodszor telefonáltam, azt mondták, ne legyek türelmetlen. De ha kések a villanyszámlával, próbálnám én mondani, hogy ne legyenek türelmetlenek.
Az én lányom nagyon barátkozós, és imádja a nagyobbakat, biztos hozzácsapódna valakihez az úszótáborban, én inkább attól félek, hogy nem tudnak rá figyelni eléggé, és ő hajmeresztő dolgokat csinál.
Nem ezt a homeopátiás cuccot szedte, hanem valami osciloscilum, vagy valami ilyen nagyon hülye nevűt. Ezt a chamomilla 9-15-ös-t lehet adni 4 hónapos csecsemőnek?
Az én lányaim nevei: Tamara 4,5 éves, Adrienn 4 hónapos.
Augusztusban megyünk nyaralni Horvátországba, az Isztriára egy apartmanba. A gyerekbarát szállásokkal kapcsolatban az a véleményem, hogy nagyon-nagyon szuper helyek vannak, csak győzd kifizetni. Mi mindannyian tengermániások vagyunk, szóval minden évben szerét ejtjük egy kis fürdőzésnek. Külföldön természetes, hogy adnak etetőszéket, hogy foglalkoznak az étteremben rohangáló csemetével, ott nem kell gyerekbarátnak lennie egy szállásnak, hogy te is pihenhess. Nem tudom, jártatok-e külföldön a gyerkőcökkel, de nekem nagyon kedvező tapasztalataim voltak Tunéziában, Horvátországban, az olaszoknál és a franciáknál egyaránt. Most sem kerestünk semmi extrát, én amúgy is olyan mindent megoldok anyuka vagyok, szóval ha kell pelenkázok az ölemben is . Hova szándékoztok utazni?
Nálatok a nagyobbak hogyan reagáltak a kistesókra? Nálunk a nagy imádja, már az a gyanús, hogy soha egy rossz szót sem szól. Például ha itt van a mama és játszanak, de közben sírva fakad a kicsi és a mama felveszi, akkor a nagy nem a kistesóra haragszik, hanem a mamára. Furcsa nem?
Üdv Bucska

Szia!Elmü: no comment!
Oscillococcinum? Én azt akkor szedem, ha kitört vagy ki akar törni az influenza szerűség, de tudom, hogy adják megelőzésnek is!
Chamomilla : természetesen, Dávidomnak már 20 hetesen 2 foga volt, gondolhatod, hogy azt is növesztette egy ideig, én adtam neki! Képzeld a múltkor, 2 hónapos oltáson azt mondta a dokinéni, hogy Ádámnak nagyon látszanak a fogcsírái, jó, mi?
Még nem voltunk velük külföldön, de tervezzük. Most néhány éve közös családi nyaralás van Balatonmárián, nővéremékkel, unokatesómékkal, nagy össznépi gyerek legeltetés! Ez az Isztrie jól hangzik, nálunk a férjem a fő tengeres!
Bababarát szállások: még nem próbáltam. Tegnap találtam egészen megfizethetőt. A vonz ereje inkább abban volt, hogy M.o. szép, de kevésbé ismert helyein is találtam, pl. Ormánság!
Autóval mentek? Hogy bírják ?
Az nem furcsa, ha rajtad vagy a nagyszülőn vezeti le a féltékenységét, azt jelenti hogy jól, biztosan kötődő gyerek. Az enyémek elég jól bírjál a tesókat, büszkék, hogy 2 van, csak néha kissé vehemensen szeretgetik meg. Ábel inkább szófogadatlansággal, Dávid nyafogással ,önállótlamkodással fejezi ki a féltékenységét. Nem vészes mértékű , de néha nagyon fárasztó. Indulok aludni: C

Claire!
Szép kis magánbeszélgetést hoztunk itt létre .
Szoktál chatelni itt a Babaneten? Régóta írsz topicokba? Én nemrég kezdtem, az első gyerekem nagyon sírós volt, szinte folyton ringatnunk kellett, akkoriban inkább csak akkor jöttem a Babanetre, ha valami gondom volt. Vannak azért itt elég érdekes anyukák... Bár én csak egy szűk keresztmetszetet látok, mert csak 3 topicba írok, abból ez az egyik.
A nyaralásról. Alsópáhokról sok jót hallottam, de szerintem szemérmetlenül sokba kerül. Nekünk eddig nem volt gondunk sehol, télen szoktunk elmenni pár napra hazai tájakra és az is nagyon jól sikerült mindig. Az autózást úgy vészeljük át (a kicsivel még eddig nem voltunk), hogy éjjel megyünk. Este, vagy éjszaka indulunk, attól függ, hány kilométerre kell mennünk. Tami 2,5 éves volt, amikor 1500 kilométerre mentünk Franciaországba, meg Olaszországba, akkor este indultunk és végigaludta az utat. Tavaly nyár elején mentünk Horvátországba, szintén este indultunk, szintén aludt. A gyerekek nagyon jól viselik a megpróbáltatásokat. Jobban, mint mi Szintén tavaly októberben voltunk Tunéziában. Én 5 hónapos terhes voltam, meg a Tami 3,5 éves, szóval paráztunk, hogy mi sül ki ebből. Éjjel 3-kor indult a repülő, 1-re kellett kimenni a reptérre. A gyerek simán elvolt, felkeltettük, amíg felszálltunk, ébren volt, aztán elaludt ülve. Szóval szerintem, ha békés, nyugodt család vagytok, nem lehettek mások, ha 4 gyereketek van , nyugodtan vágjatok neki, biztos, hogy jól sikerül.
Voltatok már a Matáv gyerekszigeten? Mi voltunk 2 hete, nekem nagyon tetszett, meg a Taminak is. Volt szoptatós helyiség, a kicsi végigaludta a napot, nekünk bejött. Jövő héten is tervezzük, hogy kimegyünk, mert már csak 2 hétvégén van.
Köszi a tippet, ezt a homeopatiás szert ki fogom próbálni, mert ma egész nap ringattam a kicsit, mégis sírt. Nekünk is azt mondták, már 2 hónapos korában, hogy nem látjuk, hogy jön a foga? Tökre örültem
Az engedetlenséggel szerinted fejezheti ki a nagy a féltékenységét? Eddig sem volt egy angyal, de most ... Vagy csak eddig nem tűnt fel annyira, mert egyedül volt, és több időm volt rá. Az mit jelent, hogy biztosan kötődő gyerek, ha rajtam, vagy a mamám vezeti le a féltékenységet? Erről te olvastál valamit? Mert én csak az agresszióról, meg a magába fordulásról olvastam, de ez nálunk egyik sem tapasztalható.
Üdv Bucska

Szia Bucska! Én is pont ma mondtam a páromnak, hogy ezen a topicon csak mi levelezgetünk már. Én az egész babanetet nemrég használom, amikor az ikrek születtek, bejött meglátogatni egy lány, akivel az első gyerekünket várva együtt voltunk ilyen kórházi felkészítőn, tudod szülőszoba látogatás meg ilyenek. Neki második nekifutásra lettek ikrei, kicsit később születtek, mint nálunk Dávid. Szóval ő mondta, hohy van ez, és van külön ikres topic. Azzal kezdtem, aztán el-el-nézek másfelé is. Nem szoktam chatelni, nem töltök annyit gép közelben. Pedig kéne, mert itt lóg a fejem felett a doktori disszertációm határideje. Brrr, rágondolni is rossz.
Ismered a "Hogyan gyógyítsuk gyermekeinket homeopátiával" c könyvet, elég használható, de a sógornőm az interneten szokta nézni, talán simán www.homeopatia.hu (?)-n.
Mi éppen most szereztünk be nagyobb autót, szóval tervezzük, hogy majd megyünk velük. Még a gyerekek előtt elég utazósak voltunk, és jól bírtuk a nomád viszonyokat is, előbb utóbb ahhoz is hozzá szeretném őket szoktatni, nehogy vmi tutyi-mutyi pasasok legyenek.
Gyereksziget: idén még nem voltunk, de jó, hogy mondod, mert tervbe volt véve, aztán lekéssük. A kicsik eddig jól bírták at ilyesmit, a héten voltunk kirándulni, meg egy találkozón, ahol perzse mindenki körbe is csodálta őket, de egyelőre jól viselik az ilyesmit.
Stabilan kötődő: a gyerek magatartásából jól lehet következtetni a korai és a fennálló anya-gyerek kapcsolatra. Amelyik gyerek a korai szakaszban megbízható, szerető anyával volt megáldva, annak az anyja egy biztos pont, így kicsit nagyobb korában pl, ha ott hagyod vhol egy kicsit, nem kap sikító frászt, mert bízik benned, tudja, hogy visszajössz. Ha együtt vagytok egy nagyobb helyen pl. baba-mama klub, játszótér, vendégség, stb, akkor egy biztosan kötődő gyerek el mer távolodni, föl meri fedezni a terepet egyedül, és persze vissza-vissza tér, vagy odajön, ha vmi baja van. Egy bizonytalanul v rosszul kötődőgyerek sír, nem megy el az anyjától, ha ott hagyják apatikus lesz, stb. No rmális esetben egy bizonyos kor fölött te akkor is egy bizots háttér vagy a gyereknek, ha nem 20 cm-re állsz tőle! Egy jól kötődő gyerek van olyan viszonyban veled, hogy közvetlenül neked fejezze ki a felháborodását, hogy hazahoztad azt a kis trónfosztót. A féltékenységet egyébként sok féle módon kifejezik, de ez normális, ha egy ygerek egyáltalán nem féltékeny, ott szintén gyanús, az anya-gyerek kapcsolat! Az engedetlenséggel is el lehet érni, hogy rá figyeljenek, persze ez nem tudatos. Minden gyerek mutat ilyenkor agresszív és regresszív jeleket is . Pl. makacs, kiabálós, stb---agresszív, közben újra bepisil vagy szopni kezdi az ujját, vagy kevésbé tisztán beszél, stb----regresszív. Nem tudom ezt pont honnan épültem, mert pszichológiát elég sokat olvasok. ( Egy jó példa: a nővérem fia, amikor a kicsi született 2 3/4 éves volt. Ő pl azt csinálta, hogy mindig akkor kellett kakilni, bilizni, amikor a nővérem szoptatott. Persze ez nem tudatos, de eléág látványos, hogy micsoda véletlen! Az enyémek is megcsinálják, pedig nagyobbak, hogy amikor szoptatok, akkor csinálnak olyasmit, amit nem szabad vagy amit megakadályoznék, ha oda tudnék menni.
A kötődési tipusokat lehet, hogy egész egyszerűen a nagy pszichológia könyvben olvastam ( Atkinson féle)
Ez tetszett ez a békés nyugodt család, én időnként inkább úgy érzem magam, mint egy olasz filmben egy szicíliai család tagja, haha!
A férjed mit dolgozik, mennyit van otthon?
Kötél idegzetet és jó időt kívánok a hétre: C
Hogy kell a profilba beírni az emil címet?

Claire!
Ezt a homeopatiás oldalt megnézem, nekem egy vékony kis füzetecském van, a címe: Homeopátia mindenkinek mindenkorra. Ebből szoktam okosodni, de szerencsére nálunk senki nem beteges, amikor terhes lettem, nem tudtam hova menjek körzeti orvoshoz, mert nem volt leadva a kártyám sehova. Ettől függetlenül megnézem ezt az internetes címet, mert a gyerekek azért biztos összeszednek még ezt-azt, meg itt van most ez a fránya fogzás.
Hatotoknak már kell is a nagyobb autó, vagy buszt vettetek? )
Jó, hogy írtad ezt a kötődéses dolgot, mert eddig azt hittem, bennem van valami hiba. A naggyal jártunk játszóházba, eleinte együtt, később, mikor nagyobb lett, ott lehetett hagyni. Akkor volt 2 éves és míg a többi gyerek ordított az anyja után, az enyém adott egy puszit és ment játszani. Ezt akkor nagyon nem értettem.
Az enyém egyébként regresszív nem lett, sőt, ő most már felnőttnek képzeli magát, túlságosan is önálló, mindent egyedül akar csinálni. Mondjuk sok mindent engedek neki, felveheti a húgát, meg ő vigyáz rá a pelenkázón, amíg kiszaladok valamiért. Szóval nálunk visszafejlődés nem tapasztalható, de engedetlenség, kiabálás igen. Szoptatás alatt a nagy mindig mellettünk ugrál, olvasunk, társasozunk, vagy csak odaül velem beszélgetni, olyankor nem rosszalkodik. De utálatos néha, (nem velem), például azt mondja a mamának, hogy nem veheti fel a tesót, mert ő a miénk és a mama nem nyúlhat hozzá. Mi mostanában még több olyan dolgot csinálunk, ami csak őt szórakoztatja, mint régebben, többet megyünk bábelőadásra, kirándulni, majálisra, ilyesmi, azt hiszem a komoly gondok majd akkor kezdődnek, ha a kicsi mobil lesz és esetleg szemet vet egyik-másik játékára. Bár nem irigy a nagy, de valószínű akkor ki fog törni a palotaforradalom.
Itt a neten nem tudsz valami oldalt, ami pszichológiával (elsősorban a testvérkérdéssel) foglalkozik, de számomra is érthetően? Nagyon szeretném, ha jó testvérek lennének.
Az én férjem állandóan itthon van, karosszérialakatos, itt van a műhelye az udvarunkon. Ez egyik oldalon jó, mert bármikor behívhatom, másrészt viszont rossz, mert állandóan nagy a jövés-menés, kuncsaftok jönnek, meghatalmazást írnak a gépen stb. (mert az "iroda" a lakásunk). Rendszeresen futok félmeztelenül a nappaliból a hálóba, mert jön be a férjem, valakivel .
A te férjed mit csinál? Miből írod a doktoridat? Mekkorák az ikrek (súlyra)? Minden gyerek külön alszik nálatok? Vallásosak vagytok? (a gyerekek neve miatt gondoltam). Ha valamelyik kérdés tolakodó, felejts el válaszolni.
Az utolsó kérdésedre nem tudom a választ, mert még a kérdést sem értem.
Üdv Bucska

Szia! Gyorsan írok, azátn elhúzok aludni, mert a nagyot holnap megint viszem úszótáborba, aztán ott kell lennem 3/4 8-ra, és nem szeretem úgy itt hagyni anyósomr a a többit, hogy nincsenek készen, meg a lakás is szalad!
Nem tudok itt pszichológiás oldalt, de nézd meg esetleg a www.gyerek.lap.hu kínálatát. Speci pszichológiát még sosem kerestem az interneten, különben sem használom olyan régen ilyen sűrűn.
Azért az jó, ha a férjed közel van, nálunk apósomék irodája van a házban, így ők is többnyire itthon vannak, el lehet őket érni, ha muszáj. Régen nekik is a lakásukban volt, az tényleg nem túl szerencsés, most a kertből külön bejárattal egy szoba. Jó, hogy így közel vagytok állandóan a férjadhez? Mennyire rud vagy akar belefolyni a gyerekezésbe napközben? A lányod nem akar időnként a műhelyben "segíteni"
A férjem is tanár eredetileg (családi betegség),most egy alapítvány vizsga központját vezeti.
Doktori: 7-18 éves gyerekek testfejlettségi vizsgálata, közelebbről elhítás és annak társadalmi, szociális háttere. Szóval vmi ilyesmi. Lemértünk az országban kb 5000 gyereket, meg kikérdeztük egy kérdőívvel. és most ebből kéne vmit kiokoskodni.
Az ikrek mindketten 6 kg körül vannak már, néhány dkg eltéréssel.
Igen, vallásosak vagyunk, de vicces, hogy ez a nevekből jött ki, mert nem egészen így kapták a neveket. Tudod nálunk sok gyerek van a családban , nem volt könnyű nevet találni. Igyekeztünk egyszerűt, mert a vezetéknevünk bonyolult. Ábel (ő Zsófi lett volna, ha lány) , jött Dávid, ezt már nehezen találtuk ki, viszont nála már tetszett az Eszter név. Ezekután már nem akartunk a negyediknek vmi a sorból teljesen kilógó nevet adni, így lett mind ószövetségi. Szóval inkább az ízlésünk húzott oda.
Ja, tényleg buszt vettünk, azaz egy 9 személyes kisbusz félét, ami azéert jó, mert a szüleimnek nincs autója, és így alkalmasint ők is beférnek!
(Ja, az autó kereséskor kaptam rá az internetre! )
Jó éjt: Claire

Szia!
Most én válaszolok rohamban, mert muszáj egy kicsit dolgoznom.
Megszoktuk a közelséget a férjemmel, meg tudom, ma már nem divat az ilyesmi, a miénk jó házasság, szóval nem baj, hogy itt dolgozik az udvaron. A nagy időnként kimegy a műhelybe, de ő igazi nő, a szerszámok, autók nem érdeklik, a kuncsaftokat viszont szívesen szóval tartja. De ismerik, szeretik őt, csokit szoktak hozni neki, meg elviszik fagyizni.
Nagyon szép súlyúak az ikrek, gondolom, teljesen normál súllyal is születtek. Nekem ez a mániám, mert nekem mind a kettő kicsinek született, a nagy 2,5 kilóval, a kicsi 2300 gr volt, és a kicsi most sem akar hízni. Pedig van tejem, szopik is rendesen, de sosem akart enni éjjel, ha felébresztettem, akkor sem. Az első naptól kezdve alszik éjszaka és nappal is csak ötször eszik, pedig próbáltam többször etetni, hátha hízna. Így havonta csak fél kilót gyarapodott, most még mindig csak 4,5 kiló és már 5 hónapos. Különben nem akar senki rábeszélni a tápszerre, meg nem is hagynám magam, csak zavar, mikor más anyukák sajnálkoznak felettem a saját 9 kilós 5 hónapos csecsemőjükkel, hogy szegény, milyen kicsi...
A vallásosságot nem tolakodásból kérdeztem, meg nem is zavar, bár mi nem vagyunk azok, csak a nevekből "gyanús" volt .
Különben hány éves vagy?
Üdv Bucska

Claire!
Mennyi idő alatt használt a chamomilla? (remélem jól írtam a nevét). Borzalmas napunk volt
Bucska

Bucska! Nem tudom, én fog növesztős időszakban folyamatosan adtam nekik! Ha nem használ, próbálj vmi neki valóbbat keresni, biztos van más is, és te látod a pontos "tüneteket".
Nem zavart a kérdés, akkor nem válaszoltam volna! (Mellesleg én sem így kezdtem az életet, de erz egy hosszú történet!)
Az ikrek tényleg nagy súlyúak voltak (3240, 3310), de ez nem jelent semmit, csak azt, hogy bent jó volt az ellátás! Szakmai tudásom alapján is szeretnélek megnyugtatni, a felnőtt méretek és a születési méretek közt semmi összefüggés nincs. Ha a kölök jól fejlődik, akkor akkorának jó, ahogy van! Az én nagy fiam 3780-nal született, aztán szopott és hízott, mint a gép. most 5,5 éves, és kicsi és vékony az oviban. Én is mindig az voltam, aztán vmikor gimiben megnőttem rendesen (176 cm). Szerintem mindig nehéz elfogadni a gyerekünk összes adottságát, és persze figyelni kell, hogy jól fejlődjön, de ez nem munkaverseny! Nem, biztos , hogy a mamut méretű gyerek egészségesebb, sőt!. Amikor már nem szopós, gondolom akkor is figyelsz rá mit esznek, vitaminok, fehérje, stb, és föl fog tűnni, ha nem ok vmi a fejlődésében!
Persze minden anya mindig aggódik, de hát ez már csak így van. Én most azon aggódom, hogy Dávidnak meg fogják műteni az orrmanduláját. És hiába mondja az eszem, hogy rutin műtét!
34 éves vagyok! miért? És Te?
Örülök, hogy ilyen kiegyensúlyozott család vagytok, ez sokkal többet nyom a latba a gyerkőknek,mint hogy hány dkg-okat hízik! Üdv: C

Szia!
Képzeld, lehet, hogy nem is a foga volt. Illetve a foga az biztosan jön, de szerintem nem ezért volt egész nap kiabálós tegnap. Este már hasmenésem volt, beszedtem egy jó kis gyomorrontást. Valószínű, átmehetett a tejbe és neki is csikart a hasa. Én meg azt hittem a hasmenésére, hogy a fogától van. Mindenesetre ma már jó kedve volt és legalább van itthon ez a homeopátiás fogzáskönnyítő, úgyhogy ha kelleni fog, legalább kéznél lesz.
A hízásról: igazából, őszintén egyáltalán nem aggódom. A kicsi igazi boldog, kiegyensúlyozott, mosolygós kisbaba. Az anyai ösztönöm is azt súgja, hogy minden rendben van vele, meg látom is abból, ahogy fejlődik. Nagyon kis érdeklődő, valószínű a nagy biztosítja számára az ingergazdag környezetet . Inkább az a baj, amit biztosan te is tapasztalsz, hogy versenyszellem uralkodik a nőkben. Mennyivel született, mennyit szopik, később mikor állt fel, mikor lett szobatiszta, stb. Ezek a kérdések még az egyébként magabiztos nőket is elbizonytalanítják. Ha a gyerkőcöd egy kicsit később kezd el csinálni valamint, mint az "átlag", elkezdesz aggódni. Pedig nem kéne. Szóval így vagyok én ezzel a súlykérdéssel. A nagy például nagyon válogatós, meg mostanában azt vettem észre, hogy nem ér rá enni. Igyekszem a kedvébe járni, azt főzöm, amit szeret, de nem lehet állandóan ugyanazokat a dolgokat enni. Ha pedig nem a fogára való, akkor csak nyammog. Így aztán olyan 2 kilóval könnyebb, mint a kortársai, de sosem beteg. Szóval tényleg nincs összefüggés.
Mikor műtik a fiadat? Hol? És miért kell kivenni az orrmanduláját? Gyakran begyulladt?
Én is 34 éves vagyok, csak úgy kérdeztem.
Nekem még mindig furcsa, hogy beszélgetek valakivel, akit sosem láttam, akiről semmit nem tudok, sokszor olyasmikről, amik bizalmas dolgok. Én még nem az interneten nőttem fel, szóval nekem nem természetes dolog. Szerinted?
Üdv Bucska